A szétválasztott ikrek (PUF)

20. Rész

-Végig te voltál?...

-Én-mosolyodott el Boka.

-Én... én neked mondtam el...

-Mindent. Én voltam a maszk mögött. Veled akartam lenni, akkor is, mikor nem lehetett volna. Tudtam, hogy mikor kell neked egy társ, azután ideges voltam rád, így eltűntem, de újra itt vagyok. Meglepetés-mosolyodott el. Ani a nyakába ugorva megcsókolta a fiút.

-Köszönöm, hogy vigyáztál rám.

-Ugyan, ez kötelességem volt.

-Szeretlek.

-Én jobban-suttogta vissza Boka, majd lassan elindultak vissza a táborba. A többiek a cuccokat a busz csomagtartójába rakták, majd lassacskán beültek. Anna és Áts egymás mellé leültek és a kedvenc zenéjüket hallgatták fülhallgatón keresztül. Kezüket összekulcsolták, majd a lány a fiúra dölve elaludt.

Bokáék visszatérve, ők is felültek a buszra, majd el is indult.

Az út hosszú volt, viszont jó hangulattal hamar eltelt. Mindenki összebarátkozott a másikkal, az egyetemisták a gimisekkel. Kiszállva a buszból, a szülők fogadták a gyerekeket. Anna szülei boldogok voltak, hogy nem veszekednek az ikrek. Mikor hazaértek, mindenről mesélni kezdtek, hogy mi történt, hogy mi volt a rossz, hogy milyen feladatok voltak és hogy hogyan békültek ki. A szüleik csak hallgatták a történetet, majd egy meleg vacsora közepette ők is elmesélték, hogy mi volt, míg gyerekeik távol voltak, nem beszélve a piciről. A család végre ismét teljes volt, már nem aggódtak azon, hogy vajon az ikrek most min vitatkoznak, hiszem kibékültek és boldogok.

Néha fel kell áldozni magunkat, az igazankat, hogy ne legyenek ebből viták. Bár előfordul, hogy neked van igazad, mégis ő mondogatja, hogy az övé a jó, de csak hagyni kell. Majd később rá fog jönni, hogy a te érved volt a helyes. Az emberek tudnak bonyolultak lenni, de mégis valamilyen szinten, nekünk is alkalmazkodni kell hozzájuk. Ha azt veszed észre, hogy egyre több a veszekedés, akár napi szinten, engedd el. Az nem egészséges kapcsolat. Akikben valóban bízhatsz, az a családod, a testvéred. Nekik bármit elmondhatsz, még akkor is, ha félsz. Sajnos vannak olyan szülők, akik elhagyják gyerekeiket, vagy erőszakban tartják őket. Csónakosnak hasonló gyerekkora volt, de rájött, hogy a világ nem ennyire keserű. Tanult abból, hogy bár az árvaházban nevelkedett, mégis képes szeretni és teljesíteni, szülők nélkül. Ha van egy célod, akkor vidd tovább. Ez lehet egy autó, építész leszek, vagy az, hogy mikor felnőtt leszek, akkor máshogy fogom nevelni a gyerekemet, mint ahogyan szüleim tették. Tényleg, bármi lehet. És akkor meglátod a jót. Cél nélkül a hétköznapok szürkék. Csónakos is rájött arra, hogy bár igazából nincsenek szülei, mégis ott van neki a Grund, mely boldoggá teszi őt és bepótolhatja az elvesztett gyerekkori élményeit.