A szétválasztott ikrek (PUF)

15. Rész

-Szia édes, hogy haladsz? Megvan a zászló?-emelte fel

-Nem, nem sikerült elvenni, de tudom, hogy eddig az ágynemű alatt volt.

-Ügyes vagy-csókolta meg Anastasiát, aki a fiú hajába markolt, ám ezt látta Boka is.

-Szobára menjetek már-dünnyögte, majd beült enni.

-Könnyű lesz elvenni a zászlót tőle, ha ilyen lehangolt-vigyorgott Áts.

-Lehet, de nem jó más érzéseivel játszani...-Nézett Ani rá, mire a fiú összeráncolt homlokkal nézett a lányra-mentem kell-szállt le róla, majd beült az étkezőbe.

-Nagyon szeretlek-csókolgatta Anna Bokát.

-Menjetek szobára-ült le eléjük Anastasia

-Jó lenne, ha nem szólnál vissza.

-Jó lenne, ha nem dumálnál még mindig.

-Parancsolsz?-nézett rá elkerekedett szemmel Boka

-Igen, kérnék egy teát-nézett lenézően Ani, majd a következő percben Boka leöntötte vízzel, mire Ani felpattant és a fiúra nézett.

-Nem tea, hanem víz. Szívesen. Most meg ülj vissza, és engedelmeskedj.

-És ha nem, akkor mi lesz?!-maradt állva, mire Boka is felállt és Ani nyakát megragadva finoman a falhoz nyomta.

-Nem akarod tudni, ugye?!-suttogta idegesen

-Félsz-nevetett fel a lány, mire Boka idegességében Anastasia mellett ütött a falba.-B..bocsánat-kért bocsánatot, amikor megijedt a fiú ütésétől.

-Én is így gondoltam-húzódott el, majd leült a helyére.

A vacsora csendben telt el, nem mert Anastasia beszélni Bokával, mert tudta, hogy bármelyik percben jöhet a vita. Anna pedig vacsora után rohant átöltözni, majd Anastasia is így tett.

-Mindenki itt van?-nézett körbe a tanár-Remek, akkor menjünk.-indult el

Mögötte közlekedtek a többiek, mindenki a csapatával ment. Minden csapat jól érezte magát, csak egynél volt feszültség. Az Orlandoo Bloom csapatnál.

-Ne már skacok. Beszéljetek- nézett rájuk Nemecsek.

-Miért beszélnék vele? Felét nem látjátok, ki ő. Talán hinnem kellett volna bennetek. Csak a zászló kell, mi?-nézett rá a lányra.

-Fogamad sincs, mi lehet bennem.

-Aha. A csalás, meg a rablás. Semmi több nincs benned.-jelentette ki gúnyosan, mire Nemecsek elfordult, Ani pedig próbálta eltakarni az arcát, hogy ne lássák a könnyeit. Ekkor fogta fel, hogy mit mondott neki ebéd után a tanár.

-Ha ezt gondolod rólam, akkor én is elmondom, hogy mit gondolok rólad. Azt hiszed menő vagy, eljátszod, hogy mennyire szeretsz mindenkit, hogy milyen erős vagy, de baromira nincs így. Egy senki vagy!!-kiabálta el magát Anastasia, mire Boka nagyon dühös lett és fel akarta pofozni a lányt, de vett egy mély levegőt.

-Tudod, ha nem mindig magaddal törődnél meglátnád, hogy az ember valóban milyen. De te csak a külső dolgokat veszed számításba.

-Papuskáim. Muszáj..? 2 éjszaka maradt vissza a táborból. Lehetne, hogy nem veszekednétek?-állt be közéjük Csónakos.

-Ebbe ne szólj bele.-mondta Boka, mire a srác elhúzódott.

-Te sem vagy jobb. -folytatta a lány-széttépsz embereket úgy, hogy nem is veszed észre!

-SZERETTELEK ÉRTED?!!-zárta ökölbe a kezét Boka-De te rohadtul nem vettél észre semmit! Észre se vetted, amikor jeleket adtam, az se érdekelt, hogy Annával voltam!! Rohadtul elegem van abból, hogy levegőnek nézel, és még én tépek?!! Hát gratulálok. Innentől kezdve ne szólj hozzám. Nem fogsz érdekelni.-ment előre Annához.

-Bocs,...de tényleg igaza van..-nézett a lányra Nemecsek-Nem akarok haragban lenni veled, mert az utóbbi időben tök jóba lettünk, de Boka fontos számomra, bármikor kereshetsz, csak Boka előtt ne, kérlek-ölelt át, majd a többi csapattag is bólintott, és mind előre mentek.

Anastasia egyre lassabban sétált, majd beállt a sor végébe és felvéve egy sapkát takarni kezdte az arcát.

Vajon tényleg nem fognak soha többé beszélni? Vagy csak Boka dühében mondta? Vajon tényleg csak szerette Anastasiát, vagy most is szereti?