Rafe and Me

4. Rosszullét

Folytattam munkám majd kb.1 óra múlva ismét visszatért. De már nem a shrekkes nadrágjában.
- Nem adod vissza mi? - kérdezte csalódottan. Csak ráztam a fejem. Erre elkezdett felém jönni majd rá szorított az eddig is fájó kezeimre amik véreztek a szúrós bokroktól.
- ahhu - mondtam halkan majd próbáltam el venni a kezeim mire jobban megszorította őket.
- Csak nem fáj? Oh szegény. - majd ránézett a kezeinkre és látta hogy valami piros és ekkor engedte el a kezeim.
- Hisz te vérzel! Miért nem szóltál!???- aggódó tekintettel nézett rám.
- Mert nem tartottam fontosnak. - feleltem egyszerűen.
- Na gyere! - fogta meg ismét a kezem de most már az alkaromat fogta. Így húzott be a házba.
Csak ketten voltunk. A többi itt dolgozó nem jött ma. Nem tudom miért. De nem is érdekelt a saját dolgommal foglalkoztam.
Felvezetett Rafe a szobájába leültetett az agyára majd rám parancsolt hogy maradjak ott.
- Elmegyek hozok a kezedre fertőtlenítőt! Maradj itt!
Csak bólogattam. Mikor kilépett és nem láttam körbe néztem. Tök jó a szobája. Olyan fiús.
- Add a kezed! Lehet kicsit csípni fogja és egy nagy lendűlettel valami sárgát csöpögtetett a kezeimre.
- Ahhhhuuu ez csíp!!! - Kiabáltam fel.
- Én szóltam. - mosolygott.
Bekötözte majd mondta hogy mára hagyjam abba épp eleget csináltam.
- Oké de akkor mit csináljak itt ülök egész nap majd és ennyi? - kérdeztem érdeklődően.
- Dehogy! Itt nem fogsz ülni! Na add ide a cuccom! - kérte ismét.
- Hát azt már nem kapod vissza... - álltam fel szép lassan majd a szoba ajtaja felé lépkedtem.
- Hogy mivan?!!!!
-Hát tudod az úgy volt hogy a wcbe öntöttem majd lehúztam .- mosolyogtam rá de csak dühösen nézett rám.
- Nem! Nem! Nem hiszem el!
- Akkor kutass át! - mondtam mert már menni szerettem volna.
- Jó! Nagyon szívesen!
Erre elkezdett átkutatni ahogyan a reptéreken szokták az embereket. A kezeimtől fogva a bokámig.
- Te tényleg lehúztad a wcn! Úristen te zakkant vagy! Többe került mint az életed! - mondta mérgesen.
Gyorsan kifutottam a szobából le a lépcsőn majd ki az udvarra. Szerencsére gyorsan futok viszont ő ismeri a birtokot én meg nem.
Hallottam magam után a nevemet ahogyan kiabálja. Egy falhoz dölve rogytam le a betonra mert szédűlni kezdtem.
- Rafe! RAFEEEE CAMERON itt vagyok gyere ide - kiátottam neki mire idefutott.
Láttam a szemében a kétségbe esést.
Még senki szemében nem láttam a kétségbe esést miattam.
- Úristen! Gyere ide! - Fogott fel vett a hátára majd így vitt be a házba.
- Nina, halo, Nina kellj fel- egyfolytában ezt hallottam.
Mikor felkelltem nem tudtam hol vagyok csak azt hogy Rafe úgy néz rám mintha épp egy autó ütött volna el.
- Hál istenek! Végre hogy felkelltél! Több mint 3 órája alszol! -mondta aggodalmasan.
-Hívtam hozzád orvost azt mondta nem ettél szerinte már vagy 4 napja és lement a cukorszinted. Miért nem eszel? Hm?
- Nem voltam éhes, és nem is volt mit enni. - feleltem nagy nehezen.
Erre fogta magát és vissza takart.
- Aludj. És nyugi nem foglak a fűvel többet fárasztani! Ígérem! - mondta majd kiment az ajtón.
Elnyomott az álom. Másnap kelltem fel csak.
Mégpedig arra hogy más ruhában vagyok. Nem volt senki sem a szobában rajtam kívűl hát lementem. Jó illatokat éreztem és amikor beléptem a konyhába valami csodálatos látvány várt....

Eddig mit gondoltok milyen???
Puszi mindenkinek!
❤
2021.12.22.