Rafe and Me

10.

Mivel egyedül voltam ezért azt csinálhattam amit csak szerettem volna. Ismét elmenni nem akartam mert nincs kedvem a veszekedéshez.
Tehát csak bezárkóztam mert félek egyedül.
Felmentem a pizsamámért és engedtem magamnak egy meleg fürdőt. Élveztem a csendet. Olyan nyugtató volt. A fürdés után felöltöztem felmostam mert kicsit kiment a víz és lementem. Még mindig sehol senki. Utam a konyhába vezetett. Kaja ismét nem volt.
De volt elég alapanyagom tehát elkezdtem milánóit készíteni. Unalmas volt már a nagy csend tehát tettem be zenét. Szokásom ilyenkor énekelni és táncolni és mostsem volt másképp. Egy röpke óra alatt meg is csináltam mert nem szeretek kapkodni. Annyira a zenére figyeltem hogy észre sem vettem hogy haza tértek az elveszett bárányok. Mivel már készen volt a vacsora ezért tányérokat vettem elő és elkezdtem megteríteni. Szépen megcsináltam. Észre sem vettem hogy ott állnak és nézik mit csináltok. Nem zavartak meg. A térítés után rendet tettem a konyhában is.
-Kész! - jelentettem ki boldogan.
- Na végre mert már zsibbad a lábam annyit álltam itt. - szólt közbe Rafe.
- Aaaaaaaaa!!! - rohadtul megilyedtem. A szívem majd kiugrott a helyéről annyira vert. Tehát kezem a szívemen volt és ott is maradt.
- Mióta vagytok itthon?
- Amióta a tésztát főzted. - Nagyszerű. Nem vagytok éhesek?- választ nem kaptam csak leűltek az asztalhoz. Csendben falatoztunk.
- Egyébként jól táncolsz... - gúnyolt ki Rafe.
- Hahaha. Vigyázz a végén éhen maradsz!!
- Ward semmit sem mondott csak mosolygott.
- Köszi Nina finom volt. Nem is tudtam hogy tudsz főzni.
- Én sem tudtam. Internetről néztem. - mivel már nem ettek ezért elvettem a tányérokat és szépen elmostam. Utána csak felmentem és a fürdőszobában fogat mostam elköszöntem a többiektől és utam az ágy felé tartott.
Nem telt el sok idő és Rafe is be feküdt mellém.
- Sajnálom hogy goromba voltam.- semmit nem mondtam. Át akart volna karolni de elfordultam. Haragudtam rá. Azt akartam hogy érezze.

Másnap van. Furcsa Rafe itt aludt még mellettem. Haragudni akartam rá de nem igazán tudtam.Csak néztem ahogyan alszik. Nagyon aranyos volt. Biztosan kimerítette a sok ide oda mászkálás. Hagytam aludni tehát felkelltem elő vettem egy rövid nacit és egy sima fehér pólót felöltöztem és amikor megfordultam akkor láttam hogy Rafe már nem alszik hanem engem nehézett ahogyan átöltöztem. Őszintén csoda hogy nem röhögte el magát. Mert majdnem kétszer elestem annyira korán volt még nekem. Kis vigyort sem láttam arcán. Csak az üres tekintetet láttam.
- Miért nézel?
- Nem szabad?
- Nem. És aludj még. A titkolózáshoz sok energia kell. - Ne legyél már ilyen. Igazán megérthetnéd hogy miért csináltam! Téged véttelek vele! - Ez nem védés! Ez eltaszítás!
- Nem igaz! De higyj amit akarsz! Makacs vagy és nem fogod megérteni! - oda sétáltam hozzá és magam felé forditottam.
- Én vagyok a makacs? Hm? Bármit teszek vagy mondok az neked nem jó! Meg akarok neked felelni de semmibe veszel!
- Ez nem igaz! - De! Leszarsz! Amióta neked adtam magam undorral nézzel rám! Látom Rafe látom!... - a válaszát nem vártam meg. Kimentem a szobából. Gyorsan a fürdőben rendbe tettem magam majd kimenten a kertbe.
Elő vettem a metsző ollót és kertészkedni kezdtem. Egész nap csak kertészkedtem. Nagyon elfáradtam mert hatalmas a telek de kikapcsolt. Nem gondoltam semmire és senkire. Készen voltam és nem tudtam semmit sem csinálni tehát vissza vittem mindent a helyére és lesétáltam a partra. Szerettem úszni tehát bele mentem a vízbe. Úszkáltam egy kicsit majd kimásztam. Vissza sétáltam a nagy házba. Fel mentem és az ágyon Rafe ült...

2021.12.25.