Rafe and Me

8. Tragédia

Leszáltam Rafe motorjáról és egy ismeretlen fekete furgon állt a házunk előtt. A házunkból sikítást hallottam.
- Anyaa! - ruhantam fel a lépcsőn a házunkba.
Ekkor láttam meg hogy apa a földön fekszik körülötte vér tocsa anyát meg majd meg folytja egy két ajtós szekrény méretű férfi. Őszintén rémisztő volt. De nem volt időm bámészkodni tehát fogtam a hozzám legközelebb eső tárgyat ami egy szék volt és a hátára dobtam teri erőmből. Kicsit mérges lett a fickó és nekem szaladt és akkorát estem hogy kiestem az ablakon a teraszra.
- Egy széket dobtál hozzám komolyan? - Ekkor felém kerekedett és ütni kezdett.Próbáltam ellen állni rugdostam ahogyan tudtam de nem hatott túl sokat. Találtam egy üveg darabkát és kezébe szúrtam. Ettől még jobban elgurult az agya és viszonozta ezt a tettem annyi különbséggel hogy ő a combomba szúrta.
Felállt majd belém akart volna rúgni ekkor a semmiből jött elő Rafe és akkora lendülettel futott neki hogy ki esett az ember a teraszról.
- Nina! Nina jól vagy? - kérdezte aggódóan.
- Igen.. - Baszki Nina te vérzel - Jah érzem ám hogy zsibog a combom rendesen. - ekkor kezdett el menni az eszméletem a hatalmas ütésektől. - Maradj velem! Érted? - fogott és ki cipelt az autóba és az anyós ülésbe le tett és otthagyott. Arrébb ment olyan 3métert majd tárcsázni kezdett.

𝘏𝘪𝘷á𝘴 : 𝘴𝘩𝘦𝘳𝘪𝘧𝘧
- 𝘑ó 𝘯𝘢𝘱𝘰𝘵 𝘴𝘩𝘦𝘳𝘪𝘧𝘧! 𝘈 𝘴𝘻é𝘭𝘮𝘢𝘭𝘰𝘮 𝘶.14-𝘣𝘦 𝘦𝘨𝘺 𝘧é𝘳𝘧𝘪 𝘮𝘦𝘨𝘩𝘢𝘭𝘵 𝘦𝘨𝘺 𝘯ő 𝘢𝘭𝘪𝘨 𝘷𝘢𝘯 é𝘭𝘦𝘵𝘣𝘦𝘯 é𝘴 𝘦𝘨𝘺 𝘭á𝘯𝘺 𝘯𝘢𝘨𝘺𝘰𝘯 𝘮𝘦𝘨𝘴é𝘳ü𝘭𝘵. 𝘈 𝘩á𝘻𝘣𝘢𝘯 𝘵𝘢𝘳𝘵ó𝘻𝘬𝘰𝘥𝘩𝘢𝘵 𝘮é𝘨 𝘢𝘻 𝘦𝘭𝘬ö𝘷𝘦𝘵ő. 𝘔𝘦𝘯𝘵ő 𝘪𝘴 𝘬𝘦𝘭𝘭𝘦𝘯𝘦!
- 𝘔á𝘳𝘪𝘴 𝘮𝘦𝘨𝘺ü𝘯𝘬! 𝘛𝘢𝘳𝘵𝘴𝘢𝘯𝘢𝘬 𝘬𝘪!

- Nina a sheriff és a mentő mindjárt itt van tarts ki! - láttam hogy könnyek szaladtak le az arcán de nem volt erőm felemelni hozzá a kezem.

" Nino Nino Nino "
Kb. 15perc telt el és már itt is volt a sheriff és a mentő.
- Szia Nina! Tarts ki kislány mindjárt jobb lesz! - egy puszit nyomott homlokomra majd beküldte a kutyás nyomkereső embereit.
- Parker asszony hall engem? - egy pár kérdést feltett még de nem kapott választ tehát megnézte a pulzusát. - A nő halott.
- A férfi is uram. - Na nem mondja? A vak is látja hogy halott! Maga ütődött! - Nem rosszindultaból volt goromba hanem mert ismerte a szüleimet. Anyámat kedvelte apám pedig fiatal korában a legjobb haverja volt.

A korházban tértem magamhoz. Nem voltam egyedül mert Rafe ott volt velem a szobába.
- Nina hál az égnek hogy felkelltél! Orvos! Orvos jöjjön!!!! - ordította ki az utóbbit a folyosóra.
- Rafe sajnálom...- sss pihenj. - csitított el majd jött is az orvos. Megvizsgált majd elment.
- Nina hogy érzed magad? - Fáj...Itt meg ott... - mutattam a helyekre. - De itt jobban fáj. - ekkor már a szívemre mutattam. - Micsoda? - Sajnálom hogy megütöttelek! - nagy nehezen de elmakogtam neki.
- Nem a te hibád! Én is így reagáltam volna! És sajnálom! De félre értetted! Haza felé a mamámhoz beugrottam és ő puszilt nyakon. Igen tudom fura de ez a heppje hogy mindenkit ott puszilgat. És bármennyire is vén annak ellenére vörös rúzst használ.
- Ó de gáz! Ne haragudj...- Semmi gond. Örülök hogy megtudtuk beszélni. - olyan határozottan jelentette ki ezt a mondatot hogy teljesen meglepődtem rajta hogy pont ő mond ilyet.
- Oda mehetek hozzád? - Uhum. - Oda mászott hozzám és egy lágy csókott nyomott ajkamra.
Közben telt az idő és én bealudtam.

Amikor újból felébredtem egy ismerős helyen voltam. Rafe szobájában.
- Halo? Van itt valaki? - senki nem válaszolt és annak ellenére hogy majd megvakultam a fénytől körbe néztem. Egyedül voltam a szobában. Kicsit még vissza pihentem.
Kis idő múlva felkeltem elő vettem egy tetszőleges pólót és nadrágot bele bújtam és letotyogtam a lépcsőn.
- Ward!! - kiáltottam oda neki aki épp lépet volna ki a bejáratiajtón.
- Nina drágám - ahogy csak tudtam mentem oda hozzá és már karoltam is át.
- Hogy vagy? Jobban érzed magad? - Igen.
- Jól van. Figyelj kiderült ki ölette meg a szüleidet.
- Tudom ki volt és bocsánat hogy a szavadba vágtam. De van egy olyan érzésem hogy az az ember aki miatt meghalt a kis húgom is.
- Igen az az ember keze van benne a dologban.
- És most mi lesz? Lecsukják?
- Elmenekült és még nem találták meg.
- Áh értem. Hol van Rafe?
- Elment futni. - Futni?? Pont ő és a futás?
- Hát igen elküldtem mert már nagyon el volt tunyulva.
- Nem is. Teljesen fitt.
- Najo nem futni ment. Egy dolgát intézi.
- Hát oké. Intézze csak.
- Figyelj Nina. Nem szeretnél itt nálunk maradni? Sarahval jóban vagy a húga pedig az élettársammal együtt kint akarnak maradni Franciaországba annyira tetszik nekik a hely.
Rafe meg szerintem örülne neked titeket elnezve...
- Én benne vagyok ha nem zavarok.
- Dehogy zavarsz. De készülj fel Rafe elég makacs és kibírhatatlan nagyon sokszor.
- Kibírom. Amúgy sem szeretnék már vissza menni oda...
- Na gyere ide - oda mentem hozzá és megölelt jó erősen.
- Ránk számíthatsz bármi is legyen!
- Köszönöm szépen. - végig mondani rendesen már nem tudtam mert sírni kezdtem.
- Nyugi. Mostmár minden rendben lesz. - vígasztalt és amikor megnyugodtam ki mentünk a konyhába és mivel kiderült hogy kirúgta Ward a szakácsnőt mert semmit sem csinált ezért magunknak kell ételt csinálunk tehát neki álltam tojás rántottát készíteni.
- Umm ez nagyon jó Nina! Ügyes vagy!
- Köszönöm hát nem nagy dolog.
- Halo. Valaki? - érkezett meg Rafe.
- Itt vagyunk a konyhában. - rögtön jött oda hozzánk a konyhába és az ajtóban megállt kicsit majd oda futott hozzám és megölelt. Nagyon jól esett hogy ilyen közel érzem ismét őt magamhoz.

Hali!
Bocsi hogy késett!
❤