Rafe and Me

26. Hazatérés

Az utazás közben bealudtam és amikor felébredtem már egy ismerős helyen voltam.
A városban ahonnan nem volt messze Outer Banks, végre haza megyek!!

- Elliot mindjárt otthon vagyunk!!- jelentettem ki boldogan majd lehúztam az ablakot és kikönyököltem rajta.
- Hát igen ideje volt már ennyi autózás után megérkezni,már fájnak a végtagjaim!
- Nekem a nyakam asszem elaludtam kissé. Ahuhh baszki!

Fél órát még utaztunk majd kitett a parthoz közeli kis pihenőhelyen.
- Köszönöm hogy haza hoztál.
- Szívesen Nina. És sajnálom ami veled történt. Minden jót! Szia! - köszönt el a fiú de nem hagytam hogy elmenjen, kezét megragadtam és magamhoz húztam és megöleltem.
- Vigyázz magadra Elliot! Te egy jó ember vagy csak befolyásol téged Őrszem! Ha valami van akkor hívj fel és segítek amiben tudok, rendben?
- Persze, köszönöm. Mostmár megyek mert időben kell vissza érnem. Szia Nina Parker.
- Szia Elliot.

Vissza sétált az autóhoz beszállt intett egyet és ment is útjára. Őszintén remélem a sarkára áll és jobb élete lesz. Na de most menjünk haza végre! Azt sem tudom mennyi idő telt el amióta elraboltak, jah baszki elraboltak még mindig hihetetlen kimondani.

Ahogy tudtam futottam haza de messze volt még a telek tehát mire haza értem a tüdőmet is kiköptem körülbelül.

- Hahoooo!!!!! Valakiii!! - beléptem a házba és rögtön kiabálni kezdtem
- Apa ez ez nem?
- Rafe lehetséges ez?
- Hahooo valakiiii! Haza jöttem!!!!!!!
- NINA!!!! - futott le a lépcsőn Rafe majd felkapott és rohadt erősen ölelt úgy hogy alig kaptam levegőt tőle.
- Nem kapok levegőt.
- Jajj bocsánat!

Nem mondott semmit csak ölelt és ölelt, nem engedett el. Eközben Ward, Rose, Wheezie és Sarah is lent állt már körülöttünk és egy nagy családi ölelés kezdődött meg.

- Nina drágám jól vagy? Nincs semmi bajod?? - aggodalmaskodott Rose.
- Nem nincsen!
- Hála az égnek hogy végre haza jöttél! - Jelentette ki Ward majd lassacskán bevonultunk a nappaliba.

Rose csinált nekünk teát én pedig mesélni kezdtem hogy mik történtek velem időközepette. Az egész család csak hallgatott és hallgatott de nem mondtak semmit sem egy jó darabig.

A mesélésemet Ward szakította meg amikor kiejtettem a számom az Őrszem nevet. Rögtön mérgelödni kezdett majd felment a szobájába és telefonált nagyon sokáig. Utána mentem kis idő után és elmeséltem neki hogy akik ott dolgoznak azok jó emberek csak a családjuk miatt nem jöhetnek el onnét.
Szerencsére megértette és tiszta fejjel gondolkozott tovább majd ismét telefonálni kezdett.

Én pedig vissza mentem a nappaliba és ezer kérdéssel rohanoztak meg a többiek. Egész este ezzel ment el hogy kérdeztek én pedig válaszoltam és ezek közepette Rafe felállt kiment sétált egyet majd vissza jött. Láttam rajta hogy nagyon nagyon ideges tehát inkább csak amikor leült mellém hozzá bújtam.

Fél tizenegy lehetett amikor felmentem fürdeni majd aludni mert teljesen kivoltam merülve. Nem kellett sok idő és az ágyba be bújt mellém Rafe is.

- Nagyon hiányoztál! - átkaroltam és fejemet a mellkasára tettem.
- Elsem tudod képzelni hogy mennyire aggódtam érted Nina... Nagyon féltem hogy sosem látlak már.. Főleg úgy hogy veszekedtünk és utána tűntél el hosszú időre... Nem volt túl sok idő ha azt nézzük de nekem egy örökkévalóság volt ezaz idő...- nyomott egy puszit a homlokomra majd simogatni kezdte hátamat.

Szépen lassan elaludtunk, régen aludtam ilyen nyugodtan. Már nagyon hiányzott hogy Rafe karjai között legyek szépen csendesen...

2022.02.10.