Rafe and Me

11. Az arany

-Rafe minden oké? Halo? - nem válaszolt semmit csak ült. Oda mentem és letérdeltem hozzá. A kezemet a kezére tettem.
- Rafe mi a baj? Mond el. - még mindig nem mondott semmit. Eltelt egy kis idő és rám nézett. Semmit nem mondott csak a szeme elárulta hogy csalódást okozott valakinek ismét.
- Én rá érek egész nap itt lenni és hallgatni.
- Az arany...
- Mivan vele?
- Megvolt...
- Már nincs? - csak megrázta a fejét.
- Jó oké nyugi semmi baj. Vissza szerezzük!
- Nem lehet...
- Miért nem?
- Mert a nő elvitte magával. És nem tudom hová.
- Az aki ott volt kint a templomnál is?
- Igen. Miért?
- Megtaláljuk csak vigyél haza! Út közben elmagyarázom!
Erre már nem szolt semmit csak bólintott egyet és már mentünk is. Még megsem állt az autó én már szálltam ki belőle és futottam be a házba. Kutatni kezdtem apám holmijai között. Aztán anyáméba.
- A francba hol lehett?! - törtem a fejem de nem jutottam semmire.
- Baszki a hűtő oldala! - futottam oda hozzá.
- Rafe segíts kihúzni! - Megyek!
Kihúztuk a hűtőt és ott volt. A cédula amin az a telefonszám volt amit akkor kellett hívni amikor a pénzt tudtunk leadni.
- Megvan!!!!! Rafe innentől már sima! Itt a lakcím is!
- Nina aztakurva! Egy zseni vagy! - fogott és át ölelt. Majd egy puszit nyomott homlokomra. Maradtam volna még karjai között de mennünk kellett.
- Rafe erre most nincs időnk...
- Igaz akkor gyere menjünk!
Mentünk is ki az autóhoz és hívtuk Wardot.

𝘞𝘢𝘳𝘥/ 𝘢𝘱𝘢
- 𝘈𝘱𝘢 𝘮𝘦𝘨𝘷𝘢𝘯!
-𝘔𝘪 𝘷𝘢𝘯 𝘮𝘦𝘨 𝘙𝘢𝘧𝘦?
-𝘈 𝘯ő 𝘤í𝘮𝘦!!!
-𝘏𝘰𝘯𝘯𝘢𝘯 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘻𝘵𝘦𝘥 𝘮𝘦𝘨?
-𝘕𝘪𝘯á𝘵ó𝘭!
-Ü𝘨𝘺𝘦𝘴𝘦𝘬 𝘷𝘢𝘨𝘺𝘵𝘰𝘬! 𝘎𝘺𝘦𝘳𝘵𝘦𝘬 𝘩𝘢𝘻𝘢! 𝘎𝘺𝘰𝘳𝘴𝘢𝘯!!!

Szófogadóan mentünk is haza.
-Végre gyerekek! Gyertek be gyorsan!
Felmentünk az irodájába és kiagyaltunk egy tervet. Mivel engem nem ismernek fel ezért majd csöngetek hogy valami szállítmányt hoztam és én majd húzom az időt. Addig is Rafe és Ward hátulról bemennek a nőért. Ha elbukunk verekszünk. Ilyen egyszerű.
- Jó tehát mindenki tudja a dolgát? - Igen válaszoltunk egyszerre majd mentünk is az autóhoz. Elsőnek szereztünk egy nagy furgont és aztán utunk a nőhöz irányult.
-Itt vagyunk!
Minden a terv szerint sikerült. A fiúk elintézték a férfit. Megkötözték és kicsi drogot adtak neki így már nincs magánál. Ártani nem ártottunk neki. A nőt pedig megkötözték és felvitték az egyik szobába. A férfi a pincébe került egy kis szobába ahová bezárták.
- Szép napot! Gondolom nem tudja ki vagyok.
Bemutatkoznék becses nevem Nina Parker.
Mielőtt megszólalna igen az én családomat nyiratta ki. Csak azért mert egy pénzéhes ribanc és nem tudott várni arra hogy pénzt keressek. De már mindegy nem? Meghaltak tehát nem kap pénzt. Tőlem meg maximum egy nagy taslit kap de azt nagyon szívesen.
- Jaj drágám. Örvendenek. Akkor tudod ki vagyok. Nagyszerű. Figyelj meg tudjuk beszélni a dolgot. Nem? Úgysem szeretted őket.
- Mit tud maga rólam ? A hugomat igenis szerettem. Mégis elvette tőlem. Tehát engem már nemtud mivel zsarolni. Térjünk a lényegre hol az arany? Ha elmondja elmondom holvan Denmark keresztje. Hiszen magának az jó lenne nem? Meggyógyulna a köpenyétől. Csak azért kell magának. A pénz pedig csak pénz. Az mindig kell.
- Bizonyísd hogy tudod merre van! Aztán beszélek.
- Rendben. Jó helyen keresték de rossz szögből. Nem biztos hogy a földön van. Vagy éppen a földben. Ennyi szerintem elegendő.
Okos nő maga. Kitalálja ennyiből is. Na hol az arany?
- Megmondom.
- Igen?
- Igen! Nekem nem az arany kell hanem a köpeny! Megszeretnék gyógyulni végre! Nem számít nekem a pénz! Vigyék csak! Ott van abban a széfben! A kód : 12131577
Ward oda ment a széfhez és tényleg ott volt benne az arany.
- Ez az összes?
- Igen. Most kérem vigyenek a köpenyhez.
- Hát köszönjük asszonyom. További szép életet. - elköszöntem a nőtől és távoztam.
Ward hívott segítséget és már vitték is az aranyat. Én még át néztem a házat. Találtam valami furcsát tehát elvittem. Egy iránytű volt. Ilyen veszett el JohnB nek! Nem szólok senkinek sem róla. Csak majd neki oda adom és kész. Másnak nem kell tudni arról hogy nála van ismét.

Egy óra múlva már haza is értünk.
- Köszönöm Nina a segítségedet nélküled nem találtuk volna meg! Úgy érzem most nem okoztam csalódást apának. Köszönöm. - mondanivalója után meg ölelt és annyira szorított hogy alig kaptam levegőt.
- Szívesen Rafe! Szívesen...- vissza öleltem és úgy álltunk egy kis ideig.
- Nina köszönöm! Megmentetted a családot a csődbemenéstől!
- Szívesen! De legközelebb ne titkoljatok el előlem ilyet! Jó? Kérlek titeket!
- Rendben. Na fiatalok nekem most mennem kell. El kell szállítani az aranyat és beváltani tehát most egy kis ideig ismét tietek a ház! Nina rádbízom! Ha Sarah haza tér üzenem hogy szeretem és egyen rendesen! Na sziasztok! - köszönt el tőlünk Ward.
- Nincs kedved kimenni a partra?
- De hideg a víz már Rafe.
- És az baj?
- Hát igen. Megfázunk.
- Majd le fürdünk meleg vízzel utána és kész. Na gyeree már!
- Jó na!
Futottunk ki a partra. A víz rohadt hideg volt már de akkor is bementem Rafe kedvéért. Kicsit úszkáltunk locsoltuk egymást aztán úgy siettünk vissza hogy a ruháinkat a parton felejtettük. Na mindegy már!
- Huu gyere Nina engedek meleg vízet!
- Megyek! megyek!
Épp hogy csak telt a kád vízzel de már vettük le a fehérneműinket (mert nem fürdőruhában fürödtünk) és már szálltunk is bele a vízbe.
- De jó meleg! Majd meg fagytam már! - jelentettem ki.
Ültünk a kádba én itt ő ott és nem beszéltünk. Csak élveztük a csendet és a nyugalmat. Na meg persze a jó meleg vizet. Én meguntam tehát kiszálltam. Magamra raktam a törölközöt és már mentem is a szobába. Rafe még egy kicsit maradt a vízben. Nem mondja de tudom hogy rohadtul fázik. Amikor felöltöztem akkor jelent meg csak úgy semmi ruha nélkül tehát elfordultam és ballagtam máris az ágyba.
- Minek fordulsz el? Láttál már te is engem és én is téged. A fürdőben nem zavart az előbb.
- Nem is zavar. A fürdőben meg épp azon voltam hogy ne fagyjak halálra.
- Jólvan jólvan.- felvett egy nadrágot majd mellém ugrott az ágyba. Rám feküdt és csiklandozni kezdett.
- Rafeee még vizes vagyy!
- Nem baj!
Nem hagyta abba egy jó ideig a csiklandozást. Teljesen kifáradtam a rugkapálózásba.Végre abba hagyta.
- Jóéjt Nina!
- Jóéjt Rafe! - háttal feküdt nekem és mivel már nem haragudtam rá és ezt tudatni akartam vele felé fordultam és hátulról átkaroltam a hátát és így aludtunk el.