Rafe and Me

12. A tó

Másnap van. Ismét egyedül ébredtem. Már kezdem megszokni. Le ballagtam a konyha felé.
- Rafe?
- Fent vagyok!- nagyszerű mehetek ismét fel.
- Szia jó reggelt! Mit csinálsz?
- Neked is jó reggelt. Épp borotválkozom.
- Uhumm.
- Arkarsz segíteni?
- Igeeen
- Nézd fogd így és óvatosan le kell húzni. Ha megvan fogod és lemosod róla a habot. Érted?- megmutatta hogyan kell és megpróbáltam le utánozni amit csinál.
- Igeen. Szóval így aztán így és víz! - miután lemostam a habot vissza néztem rá és büszkeséget láttam szemében. Nem tudom miért.
- Na folytatod vagy csináljam inkább én?
- Csinálom én! Csak elkalandoztam...
- Hová?
- Ne beszélj! Mozogsz és megvághatom az arcod!
- Bocs.
- Semmi baj. Na nézd így jó?
- Uhum csak lemosom a maradék habot és kész is! - csak bólintottam egyet.
- Ügyes vagy jó lett. - csak mosolyogtam.
- Na gyere készülj el mert elviszlek valahová!
- Hova megyünk?
- Majd meglátod!
Felvettem egy sima kék rövidnadrágot és egy fehér kék toppot. A hajamat csak egy laza kontyba kötöttem fel.
- Készen vagyok!
- Nagyszerű! Na gyere!
Beszálltunk a kocsiba és elvitt egy idegen helyre. Nagyon szép volt a táj.
- Na gyere megérkeztünk! Csak kövess.
Mentem utána és egy tóhoz érkeztünk.
- Gyönyörű ez a hely Rafe!
- Reméltem hogy tetszeni fog! Na gyere! - mutatott a tóba.
- Te megint fürdeni akarsz?
- Nina nyár van! Csak legyünk ma két átlagos tini akik élik az életüket és semmivel nem foglalkoznak! Kérlek!
- Jó rendben! Legyen!
- Na akkor mire vársz még? - már futott a tó felé és kezdett levetkőzni.
- Hát oké akkor most én következem. - mondtam magamnak hallkan majd elindultam Rafe után levettem a pólóm és nadrágom.
- Nem fog zavarni hogy vizes a fehérneműd?- Szólt oda nekem Rafe aki egyébként háttal állt nekem.
- Nem dehogy! Majd megszárad. - remélem gyorsan szárad.Rafe csak állt de nem ment be a tóba tehát beelőztem. Bele ugrottam a rohadt hideg vízbe de most jól esett mert kint meg nagyon meleg volt.
- Na mivan nem jössz?
- De megyek már! - letett valamit a földre és már jött is nagy vigyorral az arcán. Bele ugrott és már úszott is oda hozzám. Elkeztük locsolni egymást. Egyszer csak eltűnt.
- Rafe? Halo Rafe!!!- nem kaptam választ de egyszercsak valaki felemelt a víz alól és már a nyakában ültem.
- Hülye tudod hogy megijedtem?
- Csak nem féltettél?
- De! Baszki de! Na tegyél le! - fogott és ledobott a nyakából.
- Köszi.
- Na gyere ide- tartotta szét a karját és oda is mentem hozzá de nem ölelést kapott hanem befogtam az orrát és lenyomtam nagy nehezen a víz alá.
- Jó oké ezt vissza kaptam.
- Nem teljesen! - fogtam és locsoltam locsoltam és locsoltam.
- Ezt neked Rafe Cameron! Hahahah!!!!
- Igen Nina Parker?
- Ójaj! - elkezdett szaladni felém mert egyébként nem voltunk mély vízben tehát könnyen ment neki.
- Baszki! - elkezdtem én is menni de már nem ért le a lábam neki meg még igen tehát amíg én úsztam addig ő még mindig lábon járt szóval gyorsan utolért.
- Nina gyere ideee!
- Nyemm!
- Oké akkor majd ide vonszollak! - kergetőzni kezdtünk és próbáltam úgy hogy kijjebb menjünk a vízből ne beljebb de nem sikerült. Majdnem el tudtam úszni de megfogta a lábam és oda huzott magához. Nagy nehezen feljutottam a víz tetejére és belé kapaszkodtam mivel nem ért le a lábam még mindig.
- Nem megyünk kicsit kijebb?
- De megyünk már.- Fogtam magam a kezeimet a nyaka köré raktam és átkulcsoltam. Lábaimat a hátánál össze kulcsoltam.Tehát testünk ha nem is szerettük volna akkor is egymásra simult.Úgy logtam rajta mint egy kis majom.
Kijebb mentünk akkor sem másztam le róla.
- Nina itt már leér a lábad.- nem is foglalkoztam vele mit mond. Csak a száját figyeltem. Nem bírtam magammal. Megcsókoltam. Nem kellett volna? Vagy jól tettem? Ő is azt érzi irántam mint én ő iránta?
- Sajnálom! Rafe Sajnálom...- nem néztem szemébe csakis lefelé.Lemásztam róla és elindultam kifelé. Mentem volna de egy kéz megfogta al karomat és vissza húzott. Rafe az egyik kezét az arcomra tette a másikat a hátamra. Magához húzott és viszonozta az előbbi csókomat.
- Ninah.. Én.. Megőrülök érted.. - nagy nehezen kinyökte majd fojtattuk csókunkat. Elvállt számtól és a nyakamat kezdte el puszilgatni.
- Rafe...- Igen? Minden oké? - abba hagyta a puszi rengeteget és kezével az arcomat fogta.
-Igen. Csak fázom..
- Miért nem szóltál? Gyere gyorsan! - kimentünk és hozott a kocsiból pokrócokat és törölközőt.
- Tessék fogd meg.- nyutott oda egy törölközőt.
- Köszönöm szépen.- ő is megszárította magát és oda jött hozzám.
- Fázol még? - Kicsit mert a ruhám vizes.
- Vedd le. Nem nézlek esküszöm.
- Oké. Köszi. - na ja vettem volna le ha nem kötős melltartót vettem volna fel. Gáz de nem bírtam kikötni.
- Rafe. Segítesz létszives kikötni?
- Persze megyek. - oda is jött hátat fordítottam neki ő pedig szépen kikötötte. Nem ment el megállt mögöttem. Én pedig megfordultam. Nem tudom miért. De előtte már nem szégyenlem magam. Tehát megfordultam.
- Jaj Nina. Bocsánat nem számítottam rá hogy megfordulsz. - rögtön elkapta szemét testemről.
- Nézz rám. - tette amit kértem. - Undorodsz tőlem Rafe őszintén?
-Dehogyis Nina! Miért képzeled ezt?!
- Mert amióta tudod csináltuk nem érsz hozzám és nem úgy nézel rám mint előtte. Mintha megkaptad volna amit szerettél volna megkapni és ennyi már nem kellek.
- Dehogyis Nina! Én hozzád akarok érni azt akarom hogy csakis az enyém legyél senki másé de nem adtál jeleket hogy szabad vagy sem tehát inkább vártam!
- Igen? - Igen!
- Oké omm kérlek ide adnád a trikom?
- Persze tessék! - felvettem de nem nézett rám. Mintha izgult volna valamitől de nem tudtam mitől tehát hallgattam.
- A bugyit nem veszed át? - Nem az maradhat.
-Oké te tudod. Én hoztam váltó nadrágot mindjárt jövök átveszem.
- Miért előttem nem mered?
- Te csak azt hiszed hogy nem merem! - fogta letolta a nadrágját arrébb ment a másikért és felvette. Úgy látom ő nem szégyenlős kicsit sem.
- Na miaz? Meglepődtél valamin?
- Csak azt hittem nem fogod előttem le tolni a nadrágod.
- Ha te akarod akkor szívesen megteszem. - elégedett mosollyal az arcán mondta tehát én is elkezdtem mosolyogni majd nevetni.
- Nina nézd ezt neked hoztam...- felvett egy kis dobozt a földről élem sétált majd letérdelt. Kinyitotta a kis dobozt és egy kis gyűrű volt benne.
-Nina Parker lennél a barátnőm?
- Igen!!!!!!! De akkor nincs több titok! Értve vagyok?
- Természetesen! - fogott és felvett majd megcsókólt.
- Tehát akkor mostmár hivatalosan is bele szólhatok az életedbee?
- Igen- kezdett el nevetni.
- Na add az ujjad! - fogta majd felhúzta az ujjamra.
- Tetszik?
- Igen! Nagyon köszönöm!!!- szemébe néztem és megcsókóltam. A pokrócokra lefeküdtünk. És nem nem volt 🔞. Majd máskor. Mostmár csak feküdtünk és beszélgettünk. Mi lenne ha.... játszottunk. A pontok helyett mindig mást tettünk.
- Mi lenne ha öt év múlva is együtt leszünk és megkérem a kezedet?
- Boldogan mondanák igent.
- És nem bannád meg?
- Nem!
- Miért nem?
- Mert melletted szabadnak érzem magam. És biztonságban.- nem mondott semmit.
- Mi lenne ha azt mondanám hogy menjünk el egy szállodába ahol vannak medencék és kivennénk egy szép szobát is?
- Ma?
- Most.
-Igen?
- Igen! Na gyere Rafe! Ne feledd a mai nap nem foglalkozunk semmivel sem!
- Oké akkor gyere pakoljunk össze és menjünk haza gyorsan és otthon keresünk valami jót. Oké?
- Uhummm. - össze szedtük a cuccainkat és mentünk is az autóhoz...