"És tudod, megvédem, ami az enyém"
A következő szünetet Naoki a padomon ülve töltötte, folyamatosan beszélve hozzám, akit sokkal inkább magával ragadott az előtte gubbasztó pillantása, mintsem hogy arra figyeljen, amit beszélnek neki.
A csokoládé és caramell színeiben pompázó szemek teljesen elbódítottak, pedig egyébként állandóan magamba zárkóztam, udvariatlan voltam, ugyanakkor csendes. Úgy éreztem, ha csak egy napig is nem láthatom őket, nincs tovább miért léteznem.
Ez volt az a szempár, ami "új életet" adott nekem, és amiktől jelen esetben teljesen függtem.
- Na, ezt megúsztuk... - sóhajtotta Nao megkönnyebbülten.
Eddig csak a szemekre koncentráltam, de most lassan elfordítottam a tekintetemet, amely a minket gyilkos szándékkal bámuló Norie pillantásával találkozott.
- Igen... Azt hiszem... - válaszoltam halkan, egy mindent elmondó grimasz kíséretében. - Öhm... Izé... Mikor... Odahajoltál hozzá... Mit mondtál neki...? - kérdeztem kíváncsian, mégis remegő hangon.
- Hát... - suttogta, egész közel hajolva kiválasztottjához - azt, hogy olyanokat csináltam veled, amiket vele sose fogok - hangsúlyozta ki az "olyanokat" szót, majd még hozzátette: - Ne aggódj, nem kell féltékenynek lenned - nevette el magát hangosan, mire mindenki minket bámult.
- Miről beszélsz? Ki féltékeny...? - reagáltam le az előbbit szégyenlősen.
"Féltékeny?? Én?? Mégis kire?? Mégis miért?? Nem... Én... Biztos, hogy nem... Ahjjj... De igen..." - törődtem bele nagy nehezen, habár magam sem tudtam, miért érzek így.
- NAOKI~~~!!!!!!! - hallatszott egy üvöltés a hátunk mögül.
Összenéztünk.
"Ezt elkiabáltuk... Emlegetett szamár..." - gondoltuk egyszerre.
- Mit Akarsz Már Megint??! - vontuk kérdőre.
Norie megállt előttünk dühtől vöröslő arccal, villámokat szóró szemekkel.
- Ti... - szólalt meg pár pillanatig tartó szünet után, mialatt mélylevegők vételét gyakorolta.
- Mi...? - ismételtük együtt, s cinkosan egymásra mosolyogtunk.
- Ti... Együtt... - zihálta.
- Mi... Együtt...? - nevettük.
- Na jó, figyelj ide. Fejezzük be ezt a játékot. Mi nagyon jól szórakozunk, mégis... Kezdesz nagyon az idegeimre menni! Úgy tapadsz hozzám, mint egy pióca... Nincs egy csepp magánéletem se, mert folyton a nyakamon lógsz! - akadt ki Naoki, barátságtalan arckifejezéssel méregetve zaklatóját.
- Neked az ÉN magánéletemben kellene lenned!!! NEKEM kellene a magánéletednek lennem! Nekem, érted?? CSAK nekem!! - sipította.
Megfogta szerelme kezét, s magához húzta.
Naoki kirántotta magát a lány szorításából, majd mögém lépett, s vállamra tette az állát.
YOU ARE READING
With And Without You
RomanceMit jelenet az, hogy ha egy fiú heteró? Hogy csak a lányokat szereti, igaz? Akkor hogy képes egy másik srác megbolodítani Yuut, aki határozottan vallja, hogy nőpárti? Olvass bele és megtudod, hogy alakul kettejük kapcsolata. Hogy lesz az őszinte u...
