With And Without You

6. rész

*

"Nem hiszem el"

Norie dühöngve, csapkodva hagyta el az osztálytermet. Naoki után sietett, akit a buszmegállóban talált. Oda rohant hozzá és elkezdte ölelgetni. A srác kultúráltan eltolta magától.

- Mit csinálsz, Norie, észnél vagy?! - förmedt rá kevésbé kultúráltan.

- Jajj, de olyan szomorú vagyok... Vigasztalj meg! - követelte.

- Ne haragudj, de nekem erre se időm, se energiám... Menj haza... - utasította el egyértelműen.

Hátat fordított zaklatójának, aki a visszautasítás ellenére sem tágított.

- Nao~~~~ - próbálkozott tovább.

- Azt mondtam, NEM érek rá! - mondta, a NEM- et kihangsúlyozva.

- Kérlek~~~ - nyaggatta.

- Norie. Ha ezt most nem hagyod abba, esküszöm, nagyon megharagszom!! - kiabálta kezét ökölbe szorítva.

- Oi~~~ - nyafogta. - Miért nem vigasztalsz meg?? Nem értelek... Eddig mindig megtetted, bármit kértem tőled... Most meg... Az új gyerek miatt? Ha mérges vagy rá, ne rajtam töltsd ki a dühödet! Ha még egyszer hozzád szól az a ku...

- Elég!! Menj haza!! Most!! Ha még egyszer így beszélsz róla, megütlek!! - ordította magából kikelve.

- Utoljára szóltam! Tűnj el!

Norie mérgesen, puffogva elviharzott.

- Miért csinálja ezt!!? - zokogta. - Eddig... Olyan rendes volt velem... Most meg... Már nem érdeklem...?

(Írói megjegyzés: Eddig sem érdekelted)

*

Miután hazaért, ledobta a táskáját az ajtóban, lerúgta a cipőit, s könnyes szemekkel a nappali kanapéjára vetette magát. Arcát a párnába temette: nem érdekelte semmi. Sminkje teljesen elmosódott, szeme alatt fekete foltok jelentek meg, arcán sötét csíkok húzódtak.

- Sziasztok! - köszönt Kiriko Hana, Norie édesanyja az ajtón belépve, 3 bevásárlószatyrot szorongatva.

- Szia Norie! Édesapád? - kérdezte, majd miután meglátta a kanapén fetrengő lányát, elkerekedtek a szemei.

A 3 táskát a konyhaszekrénynek támasztotta, majd odasietett hozzá.

- Norie! Szívem, mi a baj?! Minden rendben?! Kincsem, válaszolj! - faggatta aggódóan.

A fiatal édesanyja felé fordult, aki, mikor meglátta gyermeke maszatos, könnyáztatta arcát, szomorúan átölelte.

- Mesélj, mi történt? - bíztatta nyugalmat árasztva magából.

- Én... Én... Összevesztem... Naokival... - hüppögte.

- Összevesztél? Hogyhogy? Nem ő a...

- De igen anya, ő... - csattant fel idegesen.

- Akkor...?

- Hát... Összeszólalkoztam Ayumival... És... Nem foglalkozott velem... Nem állt ki mellettem... Csak az a hülye Yuu érdekelte! Fontosabb volt neki vele vitatkozni, mint engem megvédeni!! Eddig... Mindig számíthattam rá... Mindig én voltam neki az első... Aztán ma...

- Yuu? Ki az a Yuu?

- Az új osztálytársunk... Egy nagyképű idióta... Alacsony, fekete haj, piercingek...

- Áh, értem. És... Nincsenek jóban ezek szerint, ugye?

- Hát... Naot sosem érdekelték az újak. Főleg a fiúk nem... Csak én kellettem neki... Viszont lassan több figyelmet fordít rá, mint rám... Ennek ellenére azt hiszem, nem...

- Érdekes...

- Mi érdekes?

- Mert ma láttam a szerelmedet a belvárosban. Ezzel az új fiúval. Legalábbis az leírásod alapján vele.

- HOGY MICSODA??!! Nem láthattad vele... Ennek semmi értelme... Biztos őket láttad??!

- Igen, angyalom, biztos.

- Nem lehet... - hitetlenkedett.

Pár pillanatig még sokkosan bámult maga elé, majd megmarkolta a táskáját és felrohant az emeletre.

- Köszönöm, anya! - kiáltotta vissza a lépcsőfordulóból, aztán eltűnt.

- Nincs mit... - motyogta Hana.

Megrázta a fejét, és a konyha felé vette az irányt.

A szekrénynek támasztott vászonokért nyúlt, amik mindenféle finomat rejtettek.

- Nekiállok az uzsonnának - jelentette ki, egy vágódeszkát levéve a polcról.

*

Norie magára csapata az ajtót.

- Nem hiszem el... Lecserél arra a srácra?? Buddha szerelmére, tennem kell valamit!!