"Amit elbasztál, baszd is helyre"
Naoki szemszöge:
" -YUU!! - ordítottam torkom szakadtából. - YUU!!
Kétségbeesetten nyújtottam elgyengült karomat az egyre távolodó alak felé, de ő csak ment. Ment, egyszer sem fordult hátra.
Fájdalom. Félelem. Magány.
Miért megy el?? Miért hagy itt? Miért hagy el? Pont most, hogy minden tökéletes... Miért mondta, hogy szeret? Miért hittem neki? Miért tűnt olyan valóságosnak? És most miért fáj ennyire? MIÉRT?
Sírva rogytam térdre. Könnyeim apaszthatatlanul záporoztak barna szemeimből, majd hirtelen egy éles, szúró fájdalmat éreztem a hátamban.
Vérem végigfolyt fehér pólómon, vörösre festve ezáltal az anyagot.
Felnyögtem volna fájdalmamban, de nem tudtam megszólalni. Nem éreztem szagokat. Nem hallottam hangokat. Nem tudtam beszélni. És fokozatosan elvesztettem a látásomat is. Csak is kizárólag azt az elviselhetetlen kínt éreztem, amit a hátamból kiálló tőr okozott. És ürességet. Mérhetetlen ürességet. És hiányt.
Sötétség vett körbe, míg végül elnyelt. És zuhantam. "
Zihálva, sírva ébredtem. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
Félve nyitottam ki a szememet, majd azonnal a mellettem édesen szuszogó fiúra emeltem a tekintetemet.
Hallom, ahogy levegőt vesz. Látom őt. Érzem bódító illatát. Ki tudom mondani a nevét.
Csak álom volt. Csak...
Egy álom, ami rávilágított a lényegre. A lényegre, amire már rég rá kellett volna látnom. Mégis... Talán féltem beismerni, hogy Ő kell nekem ahhoz, hogy lássak, halljak, beszéljek... Érezzek...
Hogy engem egy fiú tart életben. Ő a boldogságom. Neki köszönhetem, hogy egy új önmagam vagyok.
Nélküle nem érek semmit.
Nem félek semmitől, sosem voltam ijedős. Gondoltam eddig.
Most azonban, hogy megtaláltam Életem Értelmét, kialakult az egyetlen, és legnagyobb félelmem. Az, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem Őt.
De ez nem történhet meg... Nem lehet... Nem hagyhatom magára...
Yuu mocorogni kezdett mellettem, így hanyagoltam álmom fejtegetését, s adtam egy puszit a homlokára.
- Jó reggelt, Angyalom... - simítottam végig bársonyos bőrén.
Résnyire nyitott szemekkel vizslatta megviselt arcomat, majd dünnyögve közelebb húzódott hozzám, átkarolta a derekamat, s nyakhajlatomba fúrta a fejét.
- Jó reggelt, Herceg - simult hozzám, kezét mellkasomra helyezve.
Megfogtam pici pracliját, felhúztam magamhoz, és ajkaira pusziltam.
Nem tudtam megállni, hogy ne adjak még többet, így a sok apró puszi egy hosszú, lágy csókká alakult.
Semmi sietség, semmi erőszak. Csak a szerelmünk.
YOU ARE READING
With And Without You
RomanceMit jelenet az, hogy ha egy fiú heteró? Hogy csak a lányokat szereti, igaz? Akkor hogy képes egy másik srác megbolodítani Yuut, aki határozottan vallja, hogy nőpárti? Olvass bele és megtudod, hogy alakul kettejük kapcsolata. Hogy lesz az őszinte u...
