With And Without You

5. rész

"Nem akarom elmondani"

- Naoki, ébredj! - suttogtam, finoman ütögetve a mélyen alvó fiú arcát.

- Mayoto Naoki, azt mondtam, kelj fel! - kiabáltam határozottan.

Az ébredésre kényszerített srác ijedten bámult rám.

- Leszállok - mondtam a rám meredőnek - Kiengedsz?

- Ne haragudj, elaludtam... - mentegetőzött. - Hol vagyunk?

- A belvárosban, a buszvégen. Kiengednél végre??! - kérdeztem újra ingerülten.

- P-persze, bocsánat... - nyökögte elpirulva, teljesen összezavarodva.

Megráztam a fejemet és kiléptem az ülések közül. Elköszöntem a buszsofőrtől, s leléptem a padkára. Azzal a lendülettel siettem volna tovább, de Naoki elkapta a karomat és visszarántott.

- Most meg hova rohansz? - kérte számon rajtam.

- Beugrom cigiért, aztán sietek vissza, hogy elérjem az egyetlen buszt, ami hazavisz. Szóval utoljára kérlek, engedj el. Dolgom van... - hangsúlyoztam ki kevésbé parancsoló hangon, mint szerettem volna.

- Veled megyek - mondta Nao elhaló hangon.

- Khm... Hogy mit csinálsz??! - fulladoztam. - Egész véletlenül nincs más dolgod, mint engem követni?!! - ripakodtam rá az utánam kocogó fiúra.

*

Az út hátralévő részében Naoki kérdésekkel bombázott, nem kis érdeklődést mutatva irántam. A kérdések elég személyesek voltak, így lassan válaszolgattam, bár szerintem hallatszott a hangomon, hogy semmi kedvem hozzá.

- Kedvenc színem a fekete, de ez egy meglehetősen idióta kérdés volt... - válaszoltam ruházatomra, hajamra és piercingjeimre mutatva. - Nincs testvérem, anyámmal élek a sulitól nem messze... - mondtam, habár nem akartam ezt a témát feszegetni, így áttértem a következő kérdésre. - Kpopot hallgatok, általában egész nap... - fejeztem be elgondolkodva.

Nyeltem egy nagyot, mielőtt az utolsó kérdésre választ adtam volna.

- Nincs barátnőm, de... Nem is akarok... - dadogtam, ám miután kimondtam, rögtön meg is bántam.

Nao szemei felcsillantak, arca pírban úszott. Rámnézett, ám mielőtt viszonozhattam volna mindent eláruló pillantását, félrekapta a fejét, nehogy tekintetünk találkozzon egy ilyen gondolatsor után.

"Nincs senkije?! Akkor... Talán..."

- Öhm... Öhm... Megkérdezhetem, hogy... Miért? - tapogatózott finoman.

- Nem... Nem akarom elmondani... Még nem... Amíg... Öhm... Amíg... Amíg nem látom azt, amit akarok... - jelentettem ki határozottan, habár én se nagyon tudtam, mire gondoltam pontosan.

- És... Mit akarsz látni...? - kockáztatta meg a kérdést, választ nem remélve.

- Itt vagyunk - szólaltam meg, s megálltam egy Trafik előtt. - Mindjárt jövök - kiabáltam vissza az ajtónak támaszkodva, majd eltűntem.

Naoki egyedül maradt értelmetlen, zagyvaságokból álló gondolataival.

"Én... Nem vagyok normális... Mit csinálok?! Miket gondolok?! Teljesen elveszi az eszemet... Még a végén olyat mondok neki, amit nem kéne..."