With And Without You

23. rész

"Még látjuk egymást"

- Ammm - hunyta le szemeit Yuu, majd nyelte le a szájába lövellt anyagot. - Mondták már, mennyire édes vagy? - mosolygott rám végignyalva párnácskáin.

- Még nem... - sütöttem le karamell szemeimet a bók hallatán. Legalábbis reménykedem benne, hogy bók volt...

Hirtelen kaján vigyor jelent meg az arcomon, jelezvén, hogy valami csodálatos ötlet pattant ki a fejemből.
Persze, csodálatos...
Továbbra is felette maradva kúsztam közel az édeskés anyagtól csillogó ajkaihoz, s vettem őket sajátjaim közé.
Egy elégedett sóhaj tört elő belőlem, miután kísérletem sikeresnek és eredményesnek látszott bizonyulni.

- Igen, határozottan állítom, hogy simán beillenék egy ebéd utáni desszertnek - jelentettem ki abszolút magabiztosan.

Mélyen Yuu íriszeibe válytam enyéimet, kinek karja bizonytalanul mozdult volna nyakam felé, végül mégis megtorpant.

- Desszertnek, hm? - kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel, pont úgy, mint aki ezt valami mögöttes tartalommal szeretné kiegészíteni.

- Pontosan, desszertnek. Talán nem értesz velem egyet? Nem ízlettem? - kekeckedtem tovább, hátha kiböki végre a mondandóját. Ne kelljen kényszerítenem...

- Túl magabiztos vagy, nem gondolod? Mi van, ha más nem lesz ennyire oda Érted?

- Biztos vagyok benne, hogy az én Édességem lenne a következő függőség a cigaretta, az alkohol és drog mellett, amiről lehetetlen lenne leszokni... - közöltem nemes egyszerűséggel, végignyalva immáron fénylő párnácskáimon.

- Azt hiszem, meg is van az első áldozat.. - vallotta be barátom szégyenlősen, elnézve a vállam fölött.

(Írói megjegyzés: Na nem félreérteni, nem tapasztalat)

Na, már van egy ok, amiért nem fog elhagyni! Ez az Naoki! Csak így tovább!

- Csak nem elnyertem a tetszésedet, Bébibogyó? - kínoztam távolodva tőle.

Miközben növeltem a közöttünk létrejövő távolságot, végigcikáztam Választottam meztelen testén, érintve bőrének legérzékenyebb pontjait, melyekbe egészen beleborzongott.
Mielőtt azonban ujjbegyeim végleg elszakadhattak volna puha hasfalától, s továbbsiklottak volna izmos combjaira, Szerelmem a karom után kapott, s összekulcsolta kezeinket. Felállt velem együtt, majd elkezdett a víz felé tolni. Amint bokámnak csapódtak az első hullámok, vett egy nagy lendületet, s bizakodva abban, hogy elkapom, elrugaszkodott a földtől.
Kikaptam kacsómat pároménak szorításából, s minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy megtartsam. És hogy természetesen ne nyúljak oda, ahova jelen esetben nem kellene..

Formás lábait derekam köré csavarta, karjait nyakamban pihentette.

Combjai alatt sikerült biztos pontot találnom, így minden gond nélkül indulhattam el Kincsemmel az ölemben be, a hullámok közé.

- Túlságosan is... - bújt még jobban hozzám.

- Ezt örömmel hallom - pusziltam homlokára.

Hogy lehetek ennyire szerelmes...?

Pillantásom átvándorolt piruló arcára, melyet legszívesebben azonnal elleptem volna nedves csókjaimmal, ha nem akadtak volna meg íriszeim a régi sebhelyen.

-Ugye már nem fáj? - leheltem a hegre, mely mostanra egész láthatatlanná vált.

- Minden rendben, ne aggódj miattam - mosolygott rám szelíden.