With And Without You

26. rész

"Piszkos munka"

*

Atsutane szemszöge:

Kétségbeesés.
Szégyen.
Fájdalom.
Szomorúság.
Bánat.
Csalódottság.
Bizalomvesztés.
Magatehetetlenség.
Tanácstalanság...

- Nao... - simítottam végig nedves haján, arcán, egészen álláig. - Fiam...

Apának lenni, apukává válni a világ egyik legcsodálatosabb érzése. Az, ahogy látom magamat a gyerekekben, ahogy visszatükröződik rajtuk keresztül minden, ami hozzám köti őket... Ez valami varázslatos. Hogy azt tudom mondani, igen. Ők az enyémek. Az én véremből valók. Egy vérből valók vagyunk. Senki nem tud elszakítani tőlük, hisz hozzájuk köt a rokoni kapcsolat.

Igen, én is így gondoltam.

Pontosan ugyan így. Hogy semmi nem fog tudni közénk állni, a feltétlen bizalom és szeretet révén az összetartozásunk örök.

Ma már azonban én is látom, hogy ez egyáltalán nem így megy. Egy vérbeli rokonság nem tud családokat egyben tartani, nem minden szülői tulajdonság öröklődik úgy, ahogy várnánk, nem minden lesz fenékig tejfel.

A gyereknevelés halálunkig tart.

Látni a gyerekeket nevetni, látni sírni... Látni boldognak lenni, látni összeroskadni... Látni pörögni, látni kimerülni... Látni küzdeni, látni feladni...

Naoki világ életében egy rendkívül szorgalmas, jóeszű gyerek volt, a kortársai közül kiemelkedő tudással. Egy életvidám, izgága kisfiút nemzettem, aki éjjel-nappal folyamatosan, megállás nélkül mászkált, futkozott, érdeklődött.

Amit viszont ma láttam...

Mint akit teljesen kicseréltek. Egy leharcolt fizikumú, kimerült, romokban heverő lelki állapotú fiatal feküdt karjaim közt, arcának vonásai holmi rémálomról árulkodtak.

Miért kell egy szülőnek ilyen állapotban látnia a gyermekét...? Miért kell ezt a kínt elviselnünk...? Miért nem tudjuk csak úgy egyszerűen megmenteni őket minden csalódástól...?

Gondolataim egyre gyorsabban zakatoltak, minden lehetséges módot átpörgetve, mit tehetnék most, illetve a jövőben, amivel segíthetném Naokit, azonban jelenleg semmi egyéb nem jutott eszembe, csak hogy hagyom aludni.

Letelepedtem hát a nappali kanapéjára Chie mellé, Nao izzadt testét magam mellé fektettem, majd egy homlokára adott puszi után lehunytam a szemeimet.

Nem is igazán azért, mert fáradt voltam. Inkább csak nem akartam érezni azt a véget nem érő kínt, amit fiam eszméletlen állapotban fekvő látványa okoz.

*

Yoruri szemszöge:

- Ez meg micsoda?? Megint annak a fruskának a képét likeolgatja?? Én ezt tényleg nem értem. Hogy lehet ilyen buta, hogy nem akar engem? Hogy nem kellhet neki egy ilyen bomba nő, mint én? És ez még csak a jéghegy csúcsa! Egy ilyen stréber, szemüveges lúzerre cserél le, mint az a Mina... Alakja sincsen annak... Komolyan... Meg van ez bolondulva...

Ezek a mai fiúk olyan furcsák... Jobban kellenek nekik a stréber kis senkik, mint az olyan sportos, csinos csajok, mint mi... Hm... Már ha egyáltalán lányokra hajtanak...

A másik meg... Anyámnak is mégis mi a fene baja van?! Előbb egy vad idegen oldalára áll, mint az enyémre! Mégis mit problémázik, ha egyszer én nem értek egyet azzal, hogy azt a hímkurvát Naoki idehozza?! Hordja-viszi-őrzi, mint a szeme világát... Nevetséges. Az a ringyó nem érdemel mást, csak két marha nagy pofont, amitől egyszeriben kiábrándul abból a félkegyelmű bátyámból... Fogadok, másra se kell neki, csak kúrni... Mivel minden lányt megkap, akit csak akar, biztos kellett neki a kihívás... De pechére pont egy ilyen kis lószar senkit fogott ki, mint ez a Yuuichi, akit valószínűleg azonnal magáénak tudhatott, mert olyan életképtelen volt, hogy ellenállni sem volt ereje. Chh... Szánalmas az, ahogy ez meg kihasználja Naokit csak azért, hogy rendszeresen dugja valaki... Undorító féreg. Nem egy irányító fajta, viszont bármit megtesz azért, hogy fasz kerüljön a picsájába. Ocsmány söpredék....