With And Without You

17. rész 🔞

"Én... Szeretlek..."

Yuu szemszöge:

Az ajtó egy nagy csattanással bevágódott mögöttünk.

Még soha nem éreztem ilyen erős vonzalmat senki és semmi iránt. Igazán soha nem vonzott senki... Egészen idáig. Ez a fiú azonban teljesen elveszi az eszemet... Nem tudok ellenállni neki... Teljesen magába bolondít... Nem bírom tovább...

Hátam nekicsapódott a hideg falnak, testemet meleg öntötte el. Hátsóm alatt két kéz tartott, miknek gazdája hevesen csókolta már felduzzadt ajkaimat.

Megéreztem magam alatt az előbb már szemügyre vett fekete komódot, amely már első ránézésre is szimpatikus volt, most pedig, hogy rajta ülök, lábaim közt életem szerelmével, aki megállás nélkül kóstolgat érzékenyebbnél érzékenyebb pontjaimon... Egyszerűen imádom... Ez lesz a kedvenc bútorom. Persze csak és kizárólag a Hercegem ágya után, ami, mondanom sem kell, egyre hívogatóbb volt számomra.

Elmélkedésemből egy éles fájdalom rántott vissza a valóságba.

Partnerem, látván, hogy elkalandoztam, megharapta alsó ajkamat, figyelmeztetésül, hogy egyedül rá koncentráljak.

- Auh... - nyögtem bele a csókunkba. - Neh...

Nao elvált tőlem, majd nyelvével végignyalt az előbb bántalmazott területen. Adott rá egy puszit, majd mélyen a szemembe nézett.

- Csak rám figyelj, Baby... - utasított ellentmondást nem tűrő hangon.

Ah ez a hang... Teljesen átveszi felettem az irányítást... Megőrülök érte... Akarom... Akarom, hogy a nevemet nyögje...

- Mutass valamit, amire érdemes lesz odafigyelni... - szemtelenkedtem, majd kezemet nyakára vezetve, újra ajkaira hajoltam.

Először kicsit megszeppenhetett, mert nem viszonozta érzelmes, ugyanakkor vad csókomat, s csak percekkel később kapcsolt, aminek eredményeként, ezúttal én kerekedhettem felül mindig irányítani akaró barátomon.

Kibontakoztam meleg öleléséből, majd határozottan ellöktem magamtól.

Zavartan nézett vissza rám, szinte könyörgőn.

- Mith csihnálsz? - lihegte.

Nem válaszoltam semmit. Leugrottam az ülőhelyemről, s az értetlenül bámuló srác felé sétáltam.

Végignyaltam tűzpiros ajkaimon, beharaptam az alsót, majd egy hirtelen mozdulattal megragadtam a pólóját és nekilöktem a falnak.

Valószínűleg fájhatott neki, mert olyan arckifejezést öltött fel, mint aki a világ minden fájdalmát és keserűségét magán viseli.

Jobb kezemet hajába vezettem, majd le, az arcára. Végigsimítottam tökéletes állkapcsán, majd nyakára tévedt a tekintetem, mely egészen eddig, érintetlenül várt arra, hogy nyomot hagyjak rajta.

Lassan közeledni kezdtem célpontom felé, ügyelve apró mozdulataimra.

Az odavezető út minden négyzetcentiméterét apró, lágy csókokkal borítottam be. Párom hátravetett fejjel élvezte munkálkodásomat, habár látszott rajta, és természetesen nyugtalan férfiasságán is, hogy többre vágyik. Sajátomra pillantottam, és nyugtáztam: én sem vagyok már éppen nyugalmi állapotban.