With And Without You

20. rész

"Mindenből semmi, semmiből minden"

Yuu szemszöge:

" - Ne... Nao... NE!! Segíts... Kérlek...
Hangom egyre jelentéktelenebbnek hatott, elnyomta valaki másé. De kié? Hol vagyok? Mi történt velem?

Elviselhetetlen fájdalom hasított a nemesebbik felembe.

"Mi ez?! Ezt nem akarom... Hol van Naoki? Miért nem segít...?"

Amint véget ért ezen gondolatmenetem, hirtelen előttem termett az előbb említett személy.

A fájdalom egyre erősödött, de ő csak állt egy helyben és bámult. Kifejezéstelen, fakó arc, homályos test...

- NAOKI, KÉRLEK... SEGÍTS!! - ordítottam, már amennyire még képes voltam kifejezni magamat.

Nem reagált. Nem mozdult, egy szót sem szólt.

"Feszít... Nao... Kérlek..."

Semmi... Miért csinálja ezt? Nem értem... Miért nem véd meg? Megígérte, hogy vigyáz rám...

Újból a mozdulatlan alakra vezettem a tekintetemet, ám most olyasmit látták, ami valósággal ledöbbentett, fogalmam sincs, miért...

Sírt...

Könnyek folytak végig semleges arcán, mégsem tett semmit.

- K... Kérlek... - suttogtam alig hallhatóan.

Mostanra olyannyira felerősödött a fájdalmam, hogy az ájulás veszélye fenyegetett.

"Nem... Nem adhatom fel... Nem lehet... De... Nem bírom tovább... Nagyon fáj... Sajnálom... Csalódást okoztam, Naoki..."

Éreztem, hogy valami végigfolyik a combomon.
Vér? Vagy élvezet? Ha az utóbbi, akkor mégis kié? Hisz csak ketten vagyunk...

Ekkor... Belém hasított a felismerés: Engem... Megerőszakoltak... Naoki... Megerőszakolt... Nem! Ő sosem tenne ilyet... Nem bántana... Biztosan nem... De... Akkor... Ez egy vicc? Nem, ahhoz túl valóságos... Csak ő van itt... Nem lehetett más... Igen, ő volt. Elárult... Kihasznált... Csak szexre kellettem neki... Semmi egyébre... Hogy kiélhesse rajtam a vágyait... És én bedőltem neki... Szó nélkül aláfeküdtem... Mekkora egy barom voltam... Pedig bíztam benne... Azt hittem, más... Hogy őszintén szeretem és nem kell csalódnom benne... Tévedtem... Ő sem különb... Ugyan olyan mocsok, mint a többi ember...

Ha egyszer kijutok innen... Ki fogok jutni! Menni fog!

Megemeltem a bal kezemet, hogy letöröljek egy kósza könnycseppet a szemem alól, de hamar bebizonyosodott, hogy ez lehetetlen vállalkozás a csuklómat körbefogó bilincs és az ahhoz erősített lánc miatt.

Képes volt megkötözni?! Ezt nem hiszem el...

- A fenébe... - szitkozódtam, miután fogvatartóim a sokadik próbálkozás után sem mutattak semmi nemű gyengülést.

Amint ezt kimondtam, az eddig egy helyben álló srác megindult felém. Arca továbbra sem mutatott érzelmeket, csak a sírástól felduzzadt szemeket furcsálltam. Mintha... Vágy csillogna bennük... Ez... Élvezi, hogy kínoz?!