"1-0 nekem, szívem"
- Köszönöm a figyelmet, viszont látásra! - hangzott el a rég várt mondat.
Fellélegeztünk. Egy kemény órán voltunk túl. Ám...
- Ja, tényleg! Ne felejtsenek el a holnapi dolgozatra készülni! - tette hozzá sokat sejtető mosollyal.
- Viszont látásra! - mondtuk kórusban, bár a hangunkon biztos hallatszott, hogy a legkevésbé se szeretnénk mostanában viszontlátni a Tanár Urat.
Mindenki elpakolt és elhagyta a termet. Ayumi és én maradtunk csak, akik még mindig pakolásztunk.
Megállás nélkül morgtam az óra elején elkövetett bénaságom miatt, hiszen fájdalmam azóta se csökkent. Nagy nehezen felálltam, táskámat a vállamra vettem és padtársam társaságában kiléptem a teremből.
A folyosót teljes egészében eltakarta az a hatalmas diáktömeg, amely a szemben lévő illetve szomszédos osztálytermekből özönlött ki. Már szinte mozdulni se lehetett, annyian álltak könyveikkel a kezükben, kis csoportokba verődve, a következő tanórát várva.
A levegőt férfi és női parfümök keveréke töltötte be, cigaretta szaggal vegyítve. Hiába voltak sarkig nyitott ablakok és kitárt ajtók, az egész folyosót átjárta ez a különös egyveleg. Néhol még a tantermekbe is behatolt, kellemetlen pillanatokat szerezve ezzel a tanároknak.
Úgy gondolván, hogy még nincs elég büdös, kotorászni kezdtem a zsebemben, hátha megtalálom, amit keresek. Kis idő múlva rá is akadtam a cigarettásdobozomra, melyből még csak pár szál hiányzott. Előkotortam fekete, halálfejes öngyújtómat, kihúztam egy szálat a dobozból, a számba vettem, majd rágyújtottam.
- T... te dohányzol? - kérdezte Ayumi meglepetten, akiről időközben teljesen megfeledkeztem.
Saját gondolataimba merülve vettem egy nagy levegőt, beleszívtam a cigarettámba, majd szép lassan kifújtam, ezzel fehér felhőbe burkolva magamat és a mellettem álló tanácstalan lányt.
Abban a pillanatban, ahogy a füst elúszott, megjelentek körülöttünk az osztálytársaink. Úgy meredtek rám, mintha a csontjaimig látnának.
Egy darabig senki nem szólt semmit, csak figyelték, ahogy újra és újra fehér felhő lengi körbe őket. A csendet egy eddig ismeretlen hang törte meg.
- Hé, te - mondta az ismeretlen hang.
Az eddig leskelődők arcán rémülettel vegyes csodálkozás látszott.
- H... Ho... Hozzászólt... Úr... Isten... Naoki... Hozzászólt... Egy... Fiúhoz... - hüledezett Oroha Norie, az egyik osztálytársunk.
- Jajj Norie, fejezd már be... Nagyon idegesítő vagy... - szólt rá Ayumi.
Oroha Norie volt az osztály „királynője", mint utóbb megtudtam. Csinos, vékony, fekete, hosszú hajú lány volt, hatalmas egóval és kíméletlenül pocsék stílussal. Azt gondolta, mindenki imádja, holott sokan utálták azért, ahogy bizonyos emberekkel viselkedett. És még valami: reménytelenül szerelmes volt Naokiba. Szentül hitte, hogy a fiú viszont szereti, ezért eldöntötte, hogy mindenképpen megszerzi magának.
Norie Ayumi felé fordította a tekintetét. Szemei csak úgy szórták a villámokat. A dühös, felháborodott pillantást egy szívtelen megjegyzés követte:
- Te csak ne szólj bele abba, hogy kinek mit mondok, cafka - fröcsögte, a tőle megszokott nyers stílussal.
A többiek elkezdtek füttyögni, nevetgélni, kontrázni.
Ayumi majd elsüllyedt szégyenében, de nem hátrált meg. Eltökélten támasztotta a falat velem az oldalán, akinek nagyon nem tetszett Norie megnyilvánulása. Már éppen azon voltam, hogy beszólok neki valamit, mikor újra meghallottam az előbbi fiúhangot.
A fehér inges srác átfurakodott a tömegen, majd megállt egyenesen velem szemben. A körülöttünk álló tömeg körbe állt, fél méteres távolságot tartva Naokitól.
- Tehát te vagy az új gyerek - mondta lekicsinylően.
Tettettem, hogy nem foglalkozok vele, ám belül olyan égi haragra gerjedtem, hogy csak kemény erőfeszítések árán sikerült nyugalmat erőltetnem magamra. Nem álltam neki veszekedni, ordítozni, kötekedni, hanem beleszívtam a cigarettámba, de ahelyett, hogy elfordulva, diszkréten engedtem volna ki a füstöt, egyenesen Naoki arcába fújtam azt.
Az előbb említett köhögni kezdett, szemei kipirosodtak, fuldoklott.
Miután kitisztult a levegő, mindenki láthatta, ahogy Naoki vörös arccal, piros szemekkel meredt rám, a szemtelen újoncra, dühös pillantása majdnem keresztülszúrt rajtam.
Hihetetlenül mérges volt, ugyanakkor szégyellte is magát. Közelebb lépett hozzám.
- Te most... szórakozol velem? - kérdezte halkan.
Felhúztam az egyik szemöldökömet, Nao szemébe néztem és elvigyorodtam, de nem szóltam semmit. Naoki még dühösebb lett. Megint közelebb lépett. Már csak egy ökölnyi hely maradt kettőnk arca között. Farkasszemet néztünk.
A helyzet kezdett kellemetlenné válni. A diákok elkezdtek sugdolózni, morgolódni, ám mikor meghallották, hogy beszélek, elcsendesedtek.
- Szórakozni? - kérdeztem vissza sejtelmes hangon.
- Nem az én sportom, angyalom - mondtam, és egy kaján vigyor kíséretében kacsintottam egyet bal szememmel.
- Hogy merészeled... - kezdte Nao, de a tanítási óra kezdetét jelző csengő félbeszakította.
Közelebb hajoltam hozzá, és a következő mondattal zártam le a vitát:
- 1-0 nekem, szívem - suttogtam, majd faképnél hagytam.
Kikerültem Ayumit és egyenesen a terem ajtaja mellett elhelyezett kuka felé indultam, ahova ki akartam dobni a cigicsikket. 1 méterre a kukától menet közben pontosan, csont nélkül beledobtam a maradványt, majd egy hanyag mozdulattal intettem a lánynak, hogy kövessen.
Ayumi elnézést kért, s a tömeget otthagyva, kipirult arccal utánam szaladt.
- Micsoda féreg... - morgott Naoki, majd fejét csóválva ő is követett az osztályterembe.
A tömeg a folyosón szintén feloszlott, de a sugdolózás, mutogatás, pletykagyártás még csak most kezdődött igazán.
VOUS LISEZ
With And Without You
Roman d'amourMit jelenet az, hogy ha egy fiú heteró? Hogy csak a lányokat szereti, igaz? Akkor hogy képes egy másik srác megbolodítani Yuut, aki határozottan vallja, hogy nőpárti? Olvass bele és megtudod, hogy alakul kettejük kapcsolata. Hogy lesz az őszinte u...
