Reni New Yorkban《Szjg Fanfiction》< Befejezett >

Ápr. 20. 《1.rész》

Április 20.

Márcsak két hónap van mielőtt indulunk Amerikába! Anyáékkal és a többiekkel megbeszéltük hogy 10-én érkezünk Magyarországra és 10 napot fogunk ott tölteni. Kinga kitalálta hogy ma este skypolni fogunk, mert valami nagyon fontosat kell velünk közölnie.
Reggel amikor felébredtem Cortez még mellettem volt, de amikor az órára pillantottam rájöttem hogy jobb lenne ha nem így lenne. Mert hét óra ötvenkor már mind ketten késésben voltunk. Én az egyetemről, Cortez meg a repülőről. Ami aztán tényleg nem várja meg.
- Cortez!Cortez!Cortez!Cortez! - próbáltam felkelteni, de ő csak átfordult a másik oldalára.
Miután átmásztam hozzá, rájöttem hogy csupán azzal hogy a nevét ismételgetem nem fog felkelni. Így kimentem a konyhába - meglepő módon Justine-k már elmentek - hideg vizet engedtem egy pohárba amit aztán ráöntöttem Cortezre. Erre persze rögtön felkelt.
- RENI! Mégis... mégis mit csináltál? - kiáltott rám, mire összerezzentem és egy lépést hátraléptem volna ha nincs ott a könyves polcom. Sikerült mindegyik könyvemet leverni.
- De béna vagy. - röhögte el magát. - Mindjárt jövök.
Miután lezuhanyozott mérgesen pillantott rám.
- Megmondaná a kisasszony hogy mégis mi szükség volt arra hogy leöntsön vízzel?
- Öööö, Cortez negyed kilenc van.
- Mi? Ezért öntöttél le?
- Ühüm - bólogattam zavartan.
- Hát én már rég elkéstem. - rázta meg a fejét idegesen - Készülődj aztán bekísérlek az egyetemre.
- Nem lehetne...
- Hm?
- Nem lehetne hogy kicsit még tudod itthon maradni? - másztam az ölébe és fejemet oldalra döntve pislogtam fel rá ártatlanul.
- Elfogsz késni. - motyogta a száját harapdálva.
- Majd elkérem Myriamtól a jegyzeteit. - vigyorogtam hisz tudtam hogy nyert ügyem van. Cortez a derekamra téve a kezét csókolt meg.

Már reggel észleltem hogy nem ez lesz életem legjobb napja, de amikor kiderült hog Myriam nem jött egyetemre mert tüdőgyulladást kapott, na akkor már biztos voltam benne hogy ezt már csak úgy lehet tovább fokozni ha Cortez szakítana velem, vagy ha valaki meghalna. Hát tévedtem.

Este Virággal beszélgettünk skypon, Kingára várva. Természetesen mind hárman megjelentünk abba az időbe amit megbeszéltünk, de aztán Kinga kiszaladt a szobából a fürdőbe hányni, de amikor visszajött közölte hogy várjunk egy kicsit, mindjárt visszalép. Látszott rajta hogy elképesztően zaklatott. Itt már nagyon sejtettem hogy valami nagyon nincs rendbe, kezdve azzal hogy amikor Kinga rosszul lett Dave nem termett rögtön ott hogy segítsen neki.
Virággal semleges témákról beszélgettünk. Egyetem, diploma és ilyesmik.
Aztán a laptop jelezte hogy Kinga csatlakozni szeretne a beszélgetéshez. Miután sikeresen vissza lépett már egy cseppnyi zaklatottság sem volt benne, gondolom elment beszélgetni Dave-vel.
- Minden rendbe Kinga? - kérdeztem rá óvatosan.
- NEM RENÁTA SEMMI NINCS RENDBE! - ordított rám.
- Kinga nyugodj le légyszi, Dave biztos nem szeretne egész este téged csitítani. Meg nyilván a szomszédok se örülnek neki.
- DÁVID NINCS ITT HOGY CSITÍTANI TUDJON!
- Mi történt Dave-vel? - pislogott nagyokat Virág. - Nem úgy volt hogy összeköltöztetek?

Ekkor már én is érdeklődve pillantottam Kinga felé aki asztalra lehajtotta az asztalra a fejét és próbálta összeszedni magát.

- Dave-vel 3 és fél hónapja külön lakunk.
- Szakítottatok? - döbbentem le.
- Nem. Csak... Csak külön költöztünk.
- De... De hát miért?
- Mindkettőnknek vannak olyan tulajdonságai amit nem annyira kedvelünk a másikban. - sóhajtott. - Egyik nap sikerült nagyon felhúznom valamivel. És veszekedtünk. Sokáig. Aztán közölte hogy ne fáradozzak visszaköltözik a szüleihez. Akkor ráhagytam mert úgy gondoltam holnapra úgy is elfelejti. Este minden ugyan úgy történt mint bármikor máskor. Elmentünk fürödni és lefeküdtünk aludni.
De következő nap amikor hazajöttem az egyetemről már nem volt a lakásba, mindenét összepakolta és elvitte. Persze amikor felhívtam hogy mégis hova tűnt, közölte hogy a szüleinél van ahogy megbeszéltük. Meg hogy nem szakítani szeretne, mert még mindig szeret engem, csak úgy gondolja sokkal jobban működött amikor nem laktunk közös lakásba. Azt is mondta reméli nem haragszom rá, és amit esetleg itt hagyott nyugodtan hagyjam a helyén, sokat tervezz itt lenni velem, majd elviszi. Meg közölte hogy az e-havi lakás bért még fizeti. Aztán elköszönt azzal hogy majd holnap találkozunk. Egész este sírtam. Értitek? Én! Egy fiú miatt! Pedig még csak nem is szakítottunk. De a tudat hogy az egész az én hibám... Az egész olyan szörnyű. Aztán mindig amikor találkozunk, amikor megcsókol tudom hogy ez az egész lehetne sokkal jobb is. - fejezte be suttogva. Aztán keservesen felzokogott. Kinga teljesen megnyílt előttünk, és kivételesen olyan érzékeny volt mint még soha.

Hoztam egy részt. Igen ennek lesz egy folytatása amit holnap hozok. Muszáj volt ketté szednem, mert elég hosszú lett volna. Nem tudom ki mennyire szereti ezt a párost, de nekem személy szerint az egyik kedvenceim.

Vélemény? Kritika? Helyes írási hiba sok van benne?

esztercsenge