Reni New Yorkban《Szjg Fanfiction》< Befejezett >

Júli. 7.

Július 7.

- Szóval Okitsugu. Honnan jött ez a Macu név? - nézett körbe Aisha kérdőn.

Cortezék konyhájába ültünk négyen, - Aisha, Macu, én és Cortez - zavartalanul hisz az előbb említett szülei pár napra  elmentek valahová Kikivel. Macu pedig úgy döntött csak tizedikén megy haza, addig is élvezi New York-ot, hamár ingyen szállást és ételt kap. Cortez segítségével seperc alatt áttették a jegyét, hisz úgy volt ma este indul.
- Nem is tudom. Talán mert a gimis osztálytársainknak fura lett volna Okitsugunak szólítaniuk.
- Lehetett volna beceneved. Mondjuk Oki.
- Az főleg fura lett volna. Az egyik barátunk az oké-t oki-nak mondja. Mindig kapkodhattam volna a fejemet hogy most szólítottak-e. De ha már itt tartunk a te neved miért pont Aisha? Ez nem túl Japános.
- Angliába születtem. Anya pedig nem szeretett volna nekem Japán nevet.
- Anyukád nem Japán származású?
- De, de a nagyszüleim kicsivel a születése után Amerikába költöztek. Én nem is éltem egyáltalán Japánban.
- És apukád?
- Apa Angliába ment tovább tanulni egy egyetemen. Ott ismerkedtek meg anyámmal.
Előtte viszont Japánban élt, ott nőtt fel. Az apukája még mindig ott él. Ő egyáltalán nem díjazta hogy apa külföldön szeretne élni. Így gyerekkoromban nem is sokat jártunk hozzá. Mondjuk én mostanság ha az időm engedi sokkal többször utazok hozzá,  elképesztően szeretem. Mind a helyet, mind a nagyapát. Te oda mentél tanulni? Vagy csak látogatóba?
- A gimi után mentem első sorba nyelvet tanulni a nagymamámhoz. Aztán egy év után nem mentem haza, hanem maradtam. Elkezdtem tanulni egy egyéves képzésen, majd elkezdtem dolgozni egy informatikai cégnél. Aztán a nyár elején a cég megszűnt, én pedig úgy döntöttem hogy haza költözök Magyarországra. De ha már így is repülök, beugrottam ide is egy kicsit. Amúgy ilyen szempontból szuper az egész, mivel megszűnt a munkám, a cég fizette a repülő jegyet. Mindegy lényegtelen információ. - legyintett Macu. - Szóval Aisha Higashiyama ezeken kívül mit kell tudni rólad? - állát a kezére támasztotta és fürkészve nézett a lányra.
- Hogy mit kell tudnod rólam? Neked csak a nevemet. - mindhárman felnevettünk a hülye válaszon.
- Hány éves vagy?
- Huszonkettő. Te meg minden bizonnyal huszonegy.
- Milyen okos valaki! - bólogatott Macu. - Mi a kedvenc ételed?
- Pizza.
- Kedvenc szín?
- A bordó.
- Kedvenc állat?
- Delfin.
- Kedvenc film?
- Holnapután. Számomra egyszerűen megunhatatlan.
- Az tényleg marha jó film. Kedvenc műfaj?
- Sci-fi, Thiller, Katasztrófa film. De főleg Roland Emmerich filmeit  imádom leginkább.
- Milyen zenéket hallgatsz?
- Bármit amit a Spotify feldob.

Egy idő után Cortezzel már csak kapkodtuk a fejünket a gyors szóváltás között.
- Na jó! Beszélgessétek csak. Mi addig Renivel elmegyünk ebédért. Mcdonalds jó lesz nektek?
- Aha, oké. Sziasztok.

- Komolyan, nem gondoltam volna hogy ennyire jól kifognak jönni egymással. - nevetett Cortez már a kocsiba.
- Miért? Mármint Aishát annyira nem ismerem, de velem is nagyon elfogadó volt. Macu pedig mindenki felé nyitott.
- Feltéve hogy Iphone-t használ.
- Számból vetted ki a szót. - mindketten csak nevettünk.
- Aisha nem annyira szereti az új embereket. Akinek lényegében nincs jelentősége azzal nem annyira kommunikál.
- Ezt hogy érted?
- Veled kedves volt, hisz a barátnőm vagy és nagyon fontos vagy nekem. Mi meg Aishával egymásnak. Az más kérdés hogy téged tényleg megkedvelt. Macu csak egy barátunk. Ha megbántja vagy szóba se áll vele nem fogom  hibáztatni, hisz Macu lelki épsége annyira nem érdekel. Érted Reni? Aisha csak azokkal kedves akiket kedvel, vagy akik egy hozzá közel álló személynek nagyon, nagyon fontosak. Kicsit érdek személy. Harmadik eshetőség pedig az amikor a szülei azt kérik tőle. Mondjuk a szülei jó fejek nem sokszor szoktak neki parancsolgatni. Érhető számodra? - pillantott rám mosolyogva, miközben behajtottunk a meki autós részére.
- Igen értem. De nekem ez eddig nem tűnt fel.
- Én már nagyon jól, és nagyon régóta ismerem. Kevés ember lát át azon a falon amit az évek során maga köré épített. Linnél tuti feltűnt hogy nagyon csendes Nem?
- Ühüm. - Cortez kikérte a kaját, és tovább hajtottunk a fizető  részhez.
- Aisha is nagyon hasonlít rá. Csak ő ezt próbálja nem kimutatni. Mindegy. Nem is tudom miért beszélünk erről. - jelezte hogy ezt a témát szeretné lezárni, aztán fizetett.
- Hmm, Cortez!
- Igen?
- Nem megyünk el unikornist venni Virágnak?
- Felőlem. - nevetett Cortez.

Amikor beléptünk a házba - már az unikornissal a kezünkben - az egész Macutól és Aishatól volt hangos.
- Szóval nincs barátod...
- Nincs. Utoljára két éve jártam valakivel. Annak a kapcsolatnak viszont nem éppen lett jó vége.
- Áhhh, értem én. Megcsalt a srác igaz?
- Ja. Az egyik legjobbnak hitt barátnőmmel.
- Azzal a Lin lánnyal?
- Neeem! - Aisha felnevetett, mi meg beléptünk a konyhába.
- Komolyan mi tartott ennyi ideig?
- Beugrottunk Virágnak unikornist venni.
-  Ő a hippi barátotok igaz?
- Látom Macu mindenbe beavatott.

Nagy röhögések közepette, láttunk neki az ebédnek és a délutánnak.

Mai napom:

Meki: 5/5 Olyan finom!
Cortez: 5/5 Az UNIKORNIS vásárlás közbe, kaptam finom csokit és könyvet<333

Igen tényleg eltűntem egy-két hétre. Sajnálom de egyszerűen nem tudtam írni. Valószínűleg következőnek is ki fogok hagyni egy kis időt, hátha visszatér az ihletem.
Ehez a könyvemhez kapcsolatosan elkezdtem egy instagrammos történetet. Légyszi nézzetek bele!
Amúgy hogy tetszik az új borító?

esztercsenge