Reni New Yorkban《Szjg Fanfiction》< Befejezett >

Júni. 20.

Június 20.

Uramatyám! Ma megyünk Cortezzel Amerikába!
A gépünk hatóra harmincöt perckor indul és 12 és fél óráig fogunk utazni, közben egyszer átszállni. Amerikai időszámításba délután egy óra lesz amikor oda érünk. Amikor oda érünk, a családjuk autója ott fog várni minket. Ha aludtunk a repülőn, ha nem - elmegyünk enni, és megmutat pár New Yorki jellegzetességet. A házukba a város nézés után megyünk, de a szüleinek csak holnap fog bemutatni, mert valami partin vannak. Azt mondta rendes lefekvési időig nem fogunk aludni hogy hozzá  szokjak a hat óra idő eltéréséhez.
Anyáéktól, és a többiektől sokáig búcsúzkodtunk, a gépet is majdnem lekéstük. A repülő út gyorsan telt, éjszaka olyan 4 órát aludtam, így a tizenkét és fél  órából 8-at minimum végig aludtam. Amikor leszálltunk a repülőről, és a csomagjainkat is megtaláltuk, elmentünk egy csodás étterembe ebédelni. Utána Cortez elvitt megnézni a Szabadság szobrot, - határozottan Imádtam - utána leparkolt valahol a kocsival, és csak bolyongtunk a városba, metróztunk egy kört, és szereztem könyvjelzőket. Rengeteg képet csináltam, Cortez csomó embert meg is kért miattam hogy lefotózzon minket. Amikor elindultunk hozzájuk, futóba keveredtünk így másfél óráig haladtunk kabe fel kilométert. Közbe kiderítettem hogy Queens-be laknak, Manhattantől olyan félórára kocsival ha nincs egyáltalán dugó. Ő utál Manhattanba kocsikázni mert órákat kell egyhelyben állni, így mindig Metrózik. Valamelyik nap pedig beakar mutatni pár barátjának.
Amikor oda értünk a házukhoz leesett az álam. Az henye kifejezés lenne hogy egy hatalmas házba laknak, sokkal inkább illik rá az a kifejezés hogy egy villába. Szerintem mindenkinek megvan az az érzés amikor tudja hogy valahova nagyon nem odavalósi. Hát én pont ezt éreztem. Kezdve azzal hogy Cortez lerúgta magáról a cipőjét, és levágta magát a kanapéjukra és elkezdte kapcsolgatni a tévét. Ami akkora volt mint a... mint a nem is tudom mi. A lényeg hogy nem csak a ház, de a tévé is hatalmas volt. És még csak a nappaliba és a kertbe jártam.
- Bocsi Reni el is felejtettem hogy ezeket még fel kell vinnem. - Pillantott a két bőröndre. Megfogta mindkettőt és elindult fel a lépcsőn. Látszott rajta, hogy totál otthon érzi magát, olyan otthonosan mozgott, hogy le se tagadhatta volna hogy sokáig itt (is) élt.
- Nyugodtan gyere beljebb Reni. Senki se fog megenni. Meg amúgy is csak mi vagyunk itthon. - nevetett fel a bénázásomon miután visszajött. Levettem a cipőm és beljebb sétáltam, megállapítottam hogy a színek nagyon jól dominálnak. Összességébe a szürke és a fehér szín volt jellemző, kivéve a kanapéra. Az piros volt.
- Anyáék egyik nagyon jó ismerősüktől kapták. Aki jól fizető ügyfél és sok időt tölt nálunk. - forgatta a szemét amikor látta hogy a kanapé láttán a szemöldököm ráncolom.
- Oké, nekem mindegy. - nevetve ültem le Cortez mellé aki a szemét lehunyva dőlt végig a piros csodán fejét ölembe hajtva.
- Hé Reni! Körbe vezesselek? - vigyorgott rám.
- Jó lenne.
A konyha csodaszép volt, ott is a fekete-fehér dominált. A földszinten található volt még egy fürdőszoba, egy hálószoba (a szüleié) és egy dolgozó szoba.
Miután felmentünk az emeletre, - mily meglepő - egy folyosó fogadott. Mint kiderült a folyosó egyik végén van egy vécé. A másikban pedig a fürdő. Ezeken kívül még öt szoba. A lépcsőtől bal oldalra vannak a vendégszobák, jobbra pedig két másik szoba. Az egyik nyilván valóan Cortezé, a másikat meg nem tudom.
- Hol szeretnél aludni az elkövetkezendő két hónapba? Az én szobámba, vagy az egyik vendégszobába?
- A szüleid...?
- Valszeg ők inkább azt szeretnék hogy a vendég szobába aludj.
- És te?
- Határozottan hogy velem legyél. - Akkor a te szobádba szeretnék lenni. - mosolyogtam.
A folyosói falakon végig képek voltak. Az egyik előtt meg is áltam. Cortez egy gyönyörű lánnyal volt. Közepes hosszúságú enyhén hullámos haja volt, arcán szeplők, tartása gyönyörű. Nem lehetett több tizenhatnál. Cortez minkét kezét a derekán tartotta, a fejét az ő fején pihentette. Mosolyogva néztek a kamerába.
- A húgom. - döntötte enyhén oldalra a fejét a képre pillantva.
- A húgod!? Sose mondtad hogy lenne húgod.
- Nem kérdezted. Amúgy azt se mondtam hogy nincs. - mosolygott huncutul. Azért örültem volna ha a három és fél éves kapcsolatunk alatt egy ilyen dolog kiderül na mindegy.

Mai napom:

Amerika: 5/5*
Manhattan: 5/5 Imádom a nyüzsgő utcáit.
Cortez: 5/5 őt is imádom.
Cortezék háza: 5/4 Hatalmas.