Reni New Yorkban《Szjg Fanfiction》< Befejezett >

Júni. 10-11.

Június 10.

Ma utazunk haza Magyarországra, és már csak másfél hét van hátra és utazunk Amerikába! A repülő út a szokásosan telt, Cortez filmezett én aludtam. A reptéren a többiek vártak minket. Virág úgy rám ugrott hogy azóta fáj a vállam. Aztán hazamentünk, a többiekkel pedig megbeszéltük hogy holnap majd találkozunk Zsoltiéknál. Anyáék elképesztően őrültek annak hogy végre láthatnak de nagyon szomorúak voltak amiért csak 10 napot maradok. Úgy beszéltük meg Cortezzel hogy én haza megyek, ő pedig a nagyszüleinél lesz, hisz aztán két hónapig élvezhetjük egymás társaságát. A házunkba annyi változott hogy anyáéknak lett egy kutyájuk, egy hatalmas bernáthegyi, és a szobámból eltűntek azok a dolgok amiket magammal vittem Franciaországba. Anya nem tanult meg azóta főzni így apa még mindig szenved, de legalább amikor anya nem figyel oda lehet adni a kutyának az ételt. Elmentünk anyáékkal egy étterembe megünnepelni hogy sikeresen lediplomáztam. Aztán anyával elmentünk vásárolni mert ahogy kiderült semmi sincs otthon, (apának szereztem gesztenyepürét). Este telefonáltunk egy óráig Cortezzel mielőtt lefeküdtem aludni.

Mai napom:

Tíz nap van hátra: 5/5
Anyáék: 5/5*

Június 11.

Mára beszéltük meg hogy öt óra körül átmegyünk Zsoltiékhoz. Így is tettünk, Cortez értem jött a nagyapja kocsijával és seperc alatt ott voltunk. Amikor Virág meglátott azonnal a nyakamba ugrott és mindketten hátra borultunk. Elképesztően örültünk egymásnak, egymás szavába vágva akartuk bepótolni az elmúlt egy évet. Azért tegnap abbfeabbanlórában nem tudtunk mindent bepótolni. Mindenkit nagyon jó volt látni, Macut sajnos csak kamerán keresztül láthattuk mert Július elején érkezik haza Japánból. Kingáékkon kívül már mindenki ott volt, így mindenkinek tudtam köszönni, váltani pár szót, de közös megegyezés alapján az évi beszámolókat csak akkor kezdjük el ha Dave és Kinga is megérkezik. Reménykedtem benne hogy Kingával minden rendbe van és végérvényesen kibékültek és Dave visszaköltözött hozzá. Úgy értem hozzájuk. Mivel Kinga egyáltalán nem akart se velem, se Virággal kommunikálni így ezeket a kérdésekre azóta nem kaptam választ. Amikor megérkeztek Virág rögtön Kinga nyakába akart volna ugrani.
- Meg ne próbáld Virág! - Szólt rá azonnal Kinga. Virág bár kicsit elszomorodott, végül csak szorosan átölelte Kingát.
- Igen én is nagyon örülök hogy láthatlak de most már engedj el. - Tolta el magától a Virágot.
Örülök hogy Kinga újra a régi. Látni rajta mennyire összeszedett és hogy boldog. Jó volt látni hogy a hasát se takarja és hogy Dave folyamatosan mellete áll és fogják egymás kezét.
- Na végre hogy megérkeztetek már kilenc perccel elmúlt öt óra. - Pillantott Macu a kamerán keresztül a legújjabb apples okos órájára. Erre a mindenki felnevetett, Kingáék pedig mosolyogva helyet foglaltak.
- Mi van Renáta? - förmedt rám.
- Mi?
- Réveteg tekintettel bámulsz a semmibe már vagy öt perce.
- Én, semmmi, csak, mindegy. Csak kicsit elkalandoztam.
- Vettük észre. - forgatta szemeit.
- Mennyire fogsz nyálasnak tartani ha azt mondom elképesztően hiányoztál?
- Nagyon. De amúgy szép hogy hiányoztam hisz béna vagy, és egyedül semmit nem tudsz megoldani.
- Na ez azért túlzás. Csak amikor kivagyok borulva akkor nem vagy ott hogy leordítsd a fejem hogy szedjem össze magam. - nevettem kicsit kínosan.
- Lányok ugye tudjátok hogy feltalálták már a telefont? - kotyogott közbe Macu. Csodálkozok hogy Dave nem szólt eddig közbe.
- Igen de Renáta műszaki analfabéta. - forgatta a szemét Kinga.
- Te nem vetted fel a Skype-ot amimkor hívtalak! - kertem ki magamnak. Csak a szemét forgatta.
- De amúgy tényleg hiányoztál Kinga. Biztos sokkal egyszerűbb lett volna ha itt tanulok tovább. - utaltam úgy, hogy azt rajtunk kívül max Virág értse meg. Kinga erre nem reagált, és miután a többiek is konstatálták hogy ennek nem lesz folytatása, elkezdődtek az évi beszámolóink. A szombathelyi négyes egymás szavába vágva mesélt valamit. Ha jól értettem Virág macskájával volt kapcsolatos.
- Ki mit kér inni? - pattant fel a földről Zsolti. - Pezsgő jó lesz?
Mivel a fiúk közül mindenki reagált, így felénk, lányokhoz fordult.
- Én nem kérek. Úúúú van kölyökpezsgő? - pörgött Virág.
- Nincs? - kérdezett vissza értetlenkedve Zsolt.
- Ahhjjj. Akkor baracklevet.
- Reni?
- Egy kicsit. - sóhajtottam. Arra jutottam egy pohárnyi nem árt.
- Kinga?
- Vizet szeretnék.
- Akkor emeljük poharunkat arra hogy többen sikeresen lediplomáztak, illetve arra hogy megint együtt vagyunk!
Miután mindenki koccintott mindenkivel folytatódtak a beszámolók.

- És ti? Mikor lesztek szülők? - kérdezett rá Zsolti.
- Augusztus végén. Elvileg huszadika. - Forgatta az ujján lévő gyűrűt Kinga. Gyűrűt? Kinga nem hord gyűrűt. Ha jobban megnézem nagyon hasonlít egy eljegyzési gyűrűhöz. Tágra nyílt szemekkel bámultam a földet. Erre hogy kérdezzek rá?
- Akkor huszadikán mentek Amerikába Ren? - Mosolyogva bólintottam.
- Hé C valaki nagyon boldog!
- Ne is mond. Alig bírok vele. Még mindig nem hiszi el a tényeket. - Ricsi csak felnevetett és Kingáékhoz fordult.
- Hallod Dave! Te eljegyezted Kingát?! - Ricsi rákérdezett helyettem is. Mondjuk senki se értette hogy ez hogy jutott eszébe.
- Igen. - Bólintott mosolyogva Iphone mániás barátunk. Kinga nyilván látta a többiek értetlen arcát így magasba emelte gyűrűs kezét.
- Áhhh. Uramatyám, hagyd né. - ugrált oda hozzá Virág. - De jó! Lehetek majd az esküvőtökön koszorús lány?
- Persze. - biccentett Dave.
- Mikor lesz?
- Valamikor a lányunk születése után.
- Kislány lesz? - pislogott Ricsi.
- Igen.
Még sokat beszélgettünk, mielőtt haza indultunk.

Mai napom:

Láthattam a többieket: 5/10 elmondhatatlanul hiányoztak eddig.
9 nap és megyünk Amerikába: 5/5*

Itt van mostmár a rendes rész is. :D
A következőbe már eskü indulnak Amerikába.
Ami jövőhéten fog érkezni.

esztercsenge