SuperM Reakciók

32ᵕ̈೫˚∗

Ismerős az az érzés, mikor több nyelven beszélsz és van, hogy hirtelen azt se tudd melyik nyelven szólalj meg? Nos, ezt a részt, valahogy ehhez a helyzethez tudnám képzelni, amolyan nyelvi nehézségként (már ha lehet-e így nevezni) 

– Sok ember van odakint. – mondtad idegesen, miközben a monitorra pillantottál, és figyelted, ahogy az újságírók eljöttek a sajtótájékoztatóra.

– Annyi amerikai sajtó – Taemin egyetértett veled. – De ez jó. Ez azt jelenti, hogy sok figyelmet fogunk kapni.

– Azt hiszem. – idegesen kezdted el tördelni ujjaid, amire Baekhyun felfigyelt és megragadtad a kezed. 

– Megcsinálták a körmeidet, és te tönkre akarod tenni? – egy apró mosolyt varázsoltál ajkaidra. Lehet, hogy a hangja egy szidó vezetőé volt, de tudtad, hogy csak egyben akar tartani titeket, amiért nagyon hálás voltál neki. 

– Hol vannak a többiek? – kérdezted a szokásosnál jobban aggódva.

– Még nem fejezték be a hajukat, de jól vagy? – válaszként bólintottál, és visszafordultál, figyelve ahogy a terem szép lassan megtelik újságírókkal. Igazából már korábban is részt vettél, nem egy ehhez hasonló eseményeken, viszont ez a fiukkal mégiscsak más volt. Minden olyan újnak tűnt, habár tudtad mikor mi fog következni, mégis olyan rémisztőnek hatott az egész. – Mindenki készen áll? – kérdezte Baekyun, és magára húzta a kabátját. – Mindannyian jól nézünk ki, indulásra készen álltok?

– Még van vagy tizenöt percünk – Kai nevetett. – Ez a leader dolog tényleg a fejedre megy. Baekyun vállat vont hozzád fordulva, egy kedves mosoly kíséretében.

– Sziasztok. A nevem T/N, örülök, hogy találkoztunk – motyogtad az orrod alatt kissé megszeppenve, mire a fiuk furcsán pislogtak rád – Így jó lesz? Nem emlékszem hogyan kellene bemutatkoznom. 

– T/N? – Baekhyun megdörzsölte a karod, próbálva rávenni, hogy jelez neki mi a baj, azonban semmiféle válasz nem érkezett tőled – Meg tudsz nyugodni? Vegyél mély levegőket. 

– Én...jól vagyok – motyogtad kínaiul, és a padlóra pillantottál. Valahol az agya mélyén felismerted, ahogy Kai és Baekhyun leültettet egy székbe, viszont reagálni nem tudtál rá. Egyszerűen annyira pánikoltál, hogy nem voltál képes semmire sem értelmesen reagálni.

– Nem kell aggódnod, rendben? Minden rendben lesz, csak próbálj levegőt venni, oké? – az agyadnak egy apró része felismerte, mit mond, de úgy tűnt, nem tudtad megértetni a tested többi részével, hogy koreaiul beszél, annak érdekében, hogy ő is megértse. 

– Levegőt kell venned – szólalt meg Lucas kínaiul, mire bólintottál. 

– Értettem elsőre is csak hirtelen nem tudtam hogyan válaszoljak – szintén kínaiul magyarázod, minek hála a fiatal férfi fellélegez majd gyorsan a többiek tudatára adja amit mondtál. 

– Üljünk le még néhány percre – javasolta Baekhyun, megnyugtatólag simítva félkarodra. – Minden rendben?

– Igen csak...mi van ha hirtelen nem tudok válaszolni koreaiul? És ha emiatt sokan idiótának fognak nézni... – osztottad meg vele ami miatt bepánikoltál. 

– Valahogyan majd figyelmeztetni foglak, hogy milyen nyelven kell beszélned. De akár meg taníthatsz pár szóra, hogy tereljem majd a témát – vigyorgott büszkén rád, mire muszáj voltál mosolyogni. 

– Igaza van, mindannyian odafigyelünk majd – mondta mosolyogva Taemin. – De biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz. 

– Meg tudom csinálni. Sajnálom, hogy megijesztelek benneteket – vallod be őszintén, szégyellve, hogy még ezzel is foglalkozniuk kell. 

– Ugyan már T/N, egy csapat vagyunk, természetes hogy segítünk.