Hawkinsi Vérfarkas

d'Artagnan

Ma reggel sikerült korán felkelnem. Kimostam a hajamból a festéket, felöltöztem,

majd megreggeliztem és készítettem kávét, meg reggelit a hülyének, aki még mindíg másnaposan szunyókált a vendégszobában.

-Tessék-nyomtam Lahey kezébe a kávéját,amikor megérkezett, ami útközbeni fogyasztásra alkalmas papírpohárban volt. Lepillantott a pohárra.
-Be sem hívsz?-pislogott nagyokat.
-Mm-hümmögtem válaszként oda sem figyelve,
-Mm?-tárta szét a kezét Lahey próbálva megfejteni ezt a választ, miközben én megfogtam az előkészített vizet és beléptem a vendégszobába, felcsaptam a villanyt majd egy egyszerű csuklómozdulattal lelocsoltam Rivent.
-Mi a?-ült fel, miközben a takaróba törölgette a vizes pofáját .
-Reggelt-mondtam-Az apám délelőtt haza szokott jönni, szóval ajánlom ne maradj sokáig. Találsz kaját a pulton.-soroltam, majd elindultam, de még visszanéztem az ajtóból-Ó és ajánlom figyelmedbe az algopyrint amit oda készítettem.-böktem az éjjeliszekrény felé, majd sarkon fordultam,kivonultam a házból és beültem a kocsiba. Amíg odaértünk a suliba Lahey elfogyasztotta a kávéját. Bent a suliban nem találtuk sem Nancyt sem Stevet. Amikor Billy belépett az osztályterembe én tüntetően elfordítottam a fejemet kinézve az ablakon, a gyönyörű színekben pompázó őszi fákat nézve.
Második órára beesett Nancy.
Én kérdőn néztem rá, de leintett, jelezve, hogy ne most. Órák után elmentem megnézni Steve edzését, hiszen jómagam sok kosarast ismerek és tanultam is tőlük egy-két dolgot. Kiderült, hogy Billy is benne van a csapatban. Nem is játszik olyan rosszul. Persze nem is jó. Éppen kicselezte Stevet és bedobott egy kosarat a lába alatt átdobva a labdát amikor megláttam Nancyt.
-Steve!?-kérdezte Nanc széttárva a karját, majd elindult kifelé, Steve utána én pedig felálltam és lesétáltam a lelátóról, hogy magam is utánuk menjek. Ekkor majdnem fejen talált a kosárlabda. Pontosabban süvített felém, én pedig lazán kinyúltam és elkaptam egy kézzel, majd megfogtam a labdát és bedobtam a tornaterem másik felében lévő kosárba. Mindenki lefagyva rám nézett, én pedig egy magabiztos vigyor kiséretében meghajoltam, majd Nancyék után szaladtam.
-Jézusom. Te tényleg nem bírod az alkoholt.-mondta Steve aztán nagy levegőt vett-Emlékszel rá, hogy tegnap este Tina bulijába mentünk?
-Igen
-És még mire?
-Emlékszem, hogy táncoltam és...-próbált visszaemlékezni-kiborult egy kis puncs. Te megharagudtál, amiért részeg voltam...Aztán meg hazavittél.
-Nem. Látod itt kimaradt pár dolog-kezdte Steve idegesen oldalra pillantva, miközben a nyakába tette a törölközőjét. A tekintetünk találkozott, mire én halványan megráztam a fejem, de ő csak lehunyta a szemét és ignorálva az ellenkezésem folytatta a mondandóját.-Az a másik pasid volt, Jonathan-magyarázta szarkasztikusan Steve
-Ezt most nem értem.-pislogott Nanc értetlenül.
-Pedig elég egyszerű Nancy. A te elmondásod alapján.
-Mi van?
-Úgy tűnik, hogy...-szedte össze azokat a dolgokat amiket Nancy mondott-megöltük Babrot, és ez engem hidegen hagy, mert egy kamu vagyok...az egész kapcsolatunk egy baromság, és... Lényegében minden csak kamu, kamu és kamu-sorolta idegesen számolva az ujjain.-Ja és nem szeretsz engem.
-Részeg voltam, Steve.-kezdett magyarázkodni Nancy-Semmire nem emlékszem ezekből.
-Akkor minden amit tegnap mondtál szintén csak kamu, vagy mi??
-Igen
-Akkor mond ki
-Mit mondjak ki?
-Hogy szeretsz engem
-Tényleg?
-Harrington-jelent meg ekkor egy pali-Kellesz a csapatba! Az a faszfej kicsinál minket! Gyere!-mondta a gyerek idegesen
-Jól van-intette le Steve, majd visszanézett Nancyre.
-Gyere már!-kiáltott rá a másik
-Szerintem te vagy a kamu-mondta csalódottan Steve pár pillanattal később, aztán amikor kikanyarodott megsimítottam a karját, mire szomorúan ugyan, de küldött felém egy gyors mosolyt, majd visszament kosarazni, én pedig Nancy felé indultam.
-Jézus-mondta-ne kezd te is.
-Csak-emeltem fel a kezem fehér zászló híján-Dönts el Nancy. De ne törd össze J szívét is.
-Az sem lenne gáz nem igaz?-csattant fel Nancy-Hiszen te ott lennél neki, hogy megvigasztald.-mondta, majd sarkon fordult és elviharzott
-Nancy-kiáltottam még utána felháborodva aztán én is megfordultam és visszabaktattam a tornaterembe. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy mire gondolt, hiszen én és Steve...Fúj. Tényleg fogalmam sincs, mire célozhatott. Még csak nem is állunk olyan közeli barátságban. Á igazuk van, a szerelem megbolondítja az embereket. Elindultam a parkoló felé, amikor valaki hirtelen behúzott egy szertárba.
-Hargrove?-húztam fel a szemöldököm, míg az említett bevágta az ajtót.
-Nyugodj meg. Csak bocsánatot szeretnék kérni, Rivers.
-Jaj értem, így mindjárt más-bólintottam szarkasztikusan.-Egy rohadt szertárban?-kérdeztem felhorkanva.
-Igen! Egy rohadt szertárban. Ne nézz így rám.-felelte idegesen, elmélyítve a hangját
-Hogy?-tettem karba a kezem, várakozón felpillantva.
-Mintha rögtön meg akarnálak rontani.-fújtatott felháborodottan.
-Hónapok óta azt akarod.-mértem végig.
-Hagyd már ezt. Bocsánatot kérek a tegnapi viselkedésemért.-nézett mélyen szemembe, megfogva a vállam-Részeg voltam és...
-Feszült. Terhelt-fejeztem be helyette, mire lesütötte a szemét.
-Igen-felelte alig hallhatóan.
-Komolyan?-kérdeztem fürkésző tekintettel.
-Miért, olyan nehéz azt elhinni?-csattant fel.
-Igen-vágtam rá mogorván, ám a következő pillanatban ellazultak az izmaim és én is lepillantottam a földre.-Nem
-Mi?
-Elhinni. Nem nehéz elhinni.-feleltem macskaszerűen közelebb lépve.
-Rivers-szorította össze a fogát feszülten
-Mond mégegyszeer-kérleltem mint egy kisgyerem, átdobva a vállán a kezeimet.
-Nem szeretem ezt, Rivers-morogta fenyegetőn, valami megcsillant a szemében, mire elkomolyodva hátrébb léptem.
-Ó. Értem-biggyesztettem le a számat, majd ellépve mellette a kilincs felé nyúltam.
-Várj-fordult utánam megragadva a csuklóm-De azért komolyan gondoltam-tette hozzá, amikor kíváncsian felé emeltem a tekintetem.
-Jó-bólintottam, majd kiléptem az ajtón.
Átsétáltam J kocsijához, ahol az említett és Nancy éppen majszolták a kis ebédjüket és igencsak sötét hangulat uralkodott körülöttük.
-Mi jót csinálunk?-érdeklődtem és Lahey is megjelent.
-Ellógjuk a negyedik órát-mondta J
-Miért?-kérdezte Lahey, mire mindenki ránézett-Mármint nem sajnálom, csak érdeklődtem-javította ki magát, mielőtt megijedtünk volna, hogy esetleg szeret suliba járni, vagy legalábbis nem akar lógni.
-Azt még nem mondta el-nézett JJ Nancre.
-Induljunk.-mondta Nanc-majd útközben mindent elmagyarázok.
Így hát elindultunk 2 kocsival a Wheeler házhoz.
Bementünk, majd próbáltunk elsurranni, de Mrs. Wheeler a konyhában volt és észrevett minket.
-Jonathan?-kérdezte meglepetten-Maddie, Isaac?
-Mrs. Wheeler-mondtuk egyszerre mosolyogva majd egymásra pillantottunk
-Milyen kellemes meglepetés-mosolygott Mrs. Wheeler.
-Igen-mondta J majd rám pillantott én pedig improvizáltam.
-Dolgozatot írunk holnap-magyaráztam, mire Mrs. Wheeler megértően bólogatott, aztán meglátta a zacskót
-Vásárolni voltatok?-kérdezte csevegve
-Igen. Elromlott a walkmenem.-válaszolt Nanc
-Mennünk kéne-mondtam mire Mrs. Wheeler furán nézett rám-Ez egy elég nehéz teszt-magyaráztam, amire elkezdett együttérzően bólogatni.
-Igen-mondta Nanc
-Stresszes-kontrázott J
-Eléggé-fokozta Lahey
-Viszlát-kezdtem el tolni őket magam előtt, hogy menjünk már
-Viszlát Mrs. Wheeler-szólt még vissza J
-Sziasztok! Örülök, hogy találkoztunk.
-Mi is-mondta Lahey szerencsétlenkedve-Izé...Kezit csókolom-sietett utánunk, mire majdnem megfulladtam a visszatartott nevetéstől,erre meg Nanc és J is elmosolyodtak (főleg az én szerencsétlenségemen)