Hawkinsi Vérfarkas

Vészjósló szelek

Outfit:

~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~~

-Minden rendben van?-kérdezte Hopp, amikor El idegesen berontott a hátsó ajtón és a vezetékes telefonhoz vágtatott.
-Igen-felelte El, oda sem figyelve tárcsázott, majd bevonult a mellette lévő vendégszobába és becsapta maga mögött az ajtót.
-Jól megcsináltad-csóváltam a fejem.
-Mi az? Kell egy kis távolság, még csak 13 évesek-mondta széttárva a karját.
-Elijesztetted Mike-ot-bökte oda Lahey míg tejet töltött egy tányérba, gabonapehelyre.
-Mi a helyzet?-dőltem neki a konyhapultnak a kevémat a szám elé tartva, amikor El ismételten feltűnt, de nem válaszolt csak vissza tette a telefont a helyére, felszaladt a lépcsőn és becsapta a szobája ajtaját. Rosszallóan csóválva a fejem beleittam a kávémba, majd amikor megláttam Hopper elégedett fejét kikadva rácsaptam a kezére. Mielőtt még elindultam volna a farmra csekkoltam Theo-t, akinek az állapota az éjszaka során gyorsan javulni kezdett, miután kapott Libby véréből, aki egész éjszaka virrasztott mellette.
-Jobban van?-riadt fel hirtelen Libby, tágra nyílt szemekkel. Be akartam takarni egy lepedővel, mert úgy látszott, hogy végre elpilledt, de ezek szerint csak elbóbiskolt.
-Igen-mosolyodtam el lágyan.
-Jó-döntötte vissza a fejét láthatóan megkönnyebbülve, majd újra felült.-Kaphatnék egy kis kávét?
-Hát persze-mosolyodtam el ismételten halványan, egy pár pillanatnyi gondolkodás után. Kicsoszogtam a konyhába, egy bögrébe kávét öntettem, majd lassan elővettem az egyik polcról egy kis üvegcsét, amiben fekete lé folydogált. Megfordultam, hogy hangtalanul átmenjek a fürdőbe, de hátraugrottam, amikor megláttam Peter-t és Deucalion-t az ajtóban. Egy pillanatra megriadtam, majd a másodperc töredéke alatt a hátam mögé rejtettem a kezemben tartott üveget.
-Nem tetszik, hogy a saját lányom ellen kell menjek-szólalt meg annyira halkan Deauc, hogy azt egy ember meg sem hallotta volna.
-De jót fog tenni neki a pihenés-fejezte be helyette Peter, majd átnyújtott nekem egy injekciós tűt. Megkönnyebbülten fellélegeztem, átvettem a felajánlott tárgyat, finoman bólintva megköszöntem, majd visszafordultam és elkezdtem finoman felszívni a mesterségesen módosított fekete farkasölő fűt, ami nem öl, csak kábít.
-Annyi elég-szólalt meg már közvetlenül a fülem mellől Libby apja. Fogalmam sincs hogyan és mikor jött ilyen közel, de hát ez is mutatja, hogy én még fiatal és tapasztalatlan farkas vagyok. Plusz ő egy ideig vak volt, ezért sok olyan dolgot is meg kellett tanulnia, amit más farkasnak nem. Némán bólintottam, kivettem az üvegcséből az injekciós tűt és belehelyeztem a türelmesen várakozó nyitott tenyérbe, a maradékot visszaraktam és felkaptam a kávés bögrét. Beérve a nappaliba odamentem Libbyhez, átnyújtottam neki a kávéját, majd leguggoltam elé.
-Aludj egy kicsit-tartottam szóval, míg Deucalion mögé került.
-Nem, köszi, de nem hinném, hogy... -kezdett finoman ellenkezni, majd felszisszent, amikor lágyan beszúrta az apja az injekciós tűt a nyakán lévő egyik érbe.
-De, azt hiszem az mégiscsak jó lenne-tettem hozzá suttogva, majd a leeső csészéért nyúltam, de Peter gyorsabb volt.
-Még van hova fejlődnöd, kisfarkas-mondta, majd átnyújtotta a maradék kávét. Amikor megfordultam megpillantottam Scottot és Stiles-t, akik rosszallóan nézték a jelenetet.
-Mi van?-álltam fel széttárva a karom.-Nem volt hajlandó aludni.
-Na jó, de elaltatni? Ez azért egy kicsit túlzás-vitatkozott velem Scott, miközben kivittem a bögrét.
-Ó nem, ez nem csak kicsit túlzás, ez a személyi jogok megsértése-jött utánunk Stiles is hevesen.
-Ó kérlek, mesélj, az mi volt amikor elraboltátok szegény kicsi Liam-et-néztem rá elmosolyodva.
-Jó, sértetted a falka jogokat.-próbálkozott.
-Nincsenek is falka jogok-néztem rá összeráncolt szemöldökkel.-Azok maximum útmutatások. Amúgy is mit fogsz tenni? Elmondod apucinak?-kérdeztem kifigurázva, mire Stiles vicces fejjel méregetett, mepróbálva visszavágni.