Outfit:
~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~~
-Na mivan Hopp másnapos vagy?-kérdeztem reggel, amikor a konyhában tevékenykedve egyszercsak megpillantottam az említettet egy szál törölközőben beszambázni a konyhába. Válasz helyett Hopper levágott egy gyógyszeres dobozt az asztalra, majd nyöszörögve eltámolygott a hűtőig, kivágta az ajtót, kikapta a tejet és hatalmas kortyokban elkezdte inni az életmentő nedűt.
-Figyelj Hopp, valamit tudnod kell...-fordultam felé komoly tekintettel, ám Hopp épp ebben a pillanatban látta meg a hűtőn lévő cetlit.
-Ez a lány napról napra kezelhetetlenebb-sóhajtotta gondterhelten.
-Igen, de ennél most van nagyobb gondunk is...
-Na nem mondod! Egy rohadt természetfeltti falka fészkelte be magát a nappaliba.-mondta szemforgatva
-Nem én most nem erről...-próbálkoztam ismételten
-Hol van ez a naplopó banda?-lépett ki a konyhából engem jóformán teljesen figyelmen kívül hagyva.-Steve! Isaac!-kiabált fel az emeletre, ám erre már egyáltalán nem tudtam semmit mondani, mert ekkor valaki erőteljesen kopogtatott az ajtón.
-Hopper!-hallottuk meg Joyce hangját.
-Na márcsak ez hiányzott-morogta Hopp és elindult ajtót nyitni.
-Ó ha tudnád-nyögtem fel utána iramodva.
-Ó nézzenek oda!-köszöntötte Hopp eléggé undokul a jövevényt, aki azonnal a tárgyra térve berontott a házba.
-Beszélnünk kell-kezdte, miközben beszáguldott a konyhába.
-Az már biztos-csapta be Hopp egy sértett kisfiú stílusában az ajtót.-Utoljára Alice Gilbert ültetett fel így kilencedikben.-mondta, miközben követtük Joycet, aki valamit elkezdett babrálni a hűtőmágneseinkkel.
-Ó nagyszerű, szóval párkapcsolati problémáitok vannak. Pont a legjobbkor!-jegyeztem meg csípősen, majd megpróbáltam félbeszakítani őket, ám olyan volt mintha ott sem lettem volna. Annyira belemerült ki-ki a maga mondandójába, hogy szabályosan levegőnek néztek.
-Most meg mit művelsz. Joyce? Hahó?-szólongatta Hopp
-Csak figyelj!-nyomatékosított az említett.
-Nem, ti figyeljetek-kiáltottam hisztérikusan, ám ekkor leesett valami a mágnesekkel kapcsolatban és teljesen lefagyva figyeltem, hogy mit fog velük kezdeni Joyce. Elkezdte felrakni a mágneseket, ám amit felrakott az mindíg le is esett, ő pedig 'látod?megmondtam' stílusban nézett a még mindíg hitetlen Hopperra, akinek nem esett le mi a szitu, mert lefoglalta a gyerekes durcija.
-Oké, rám hozod a frászt-nézett az említett szkeptikusan Joyce-ra.
-Megcsúsztál rajta emlékszel?-pattant fel a nő hevesen magyarázva.
-Igen-felelte Hopp fáradtan lehuppanva a kanapéra.
-Igen, elvesztette a mágnesességét-magyarázott tovább Joyce
-Ó tényleg?-kérdezte szarkasztikusan Hopp
-És pontosan ugyanez történt a házamban egy nappal előtte
-Hú-rázta meg a kezeit Hopper, kifigurázva Joyce komolyságát.
-Arra gondoltam 'oké ez fura' ugye? Miért veszíti el hirtelen az összes mágnes a mágnesességét? Szóval elmentem Scotthoz...
-Scott?-kérdezett vissza Hopper, félbeszakítva a monológot. Én eközben helyeslően bólogattam, tudva, hogy Joyce jó nyomon jár, majd a szemöldököm ráncolva rosszallóan lenéztem Hopperra, amikor közbeszólt.-Ki az a Scott?
-Scott Clark-felelte Joyce úgy, mintha ez magától értetődő lenne.
-Mike fizika tanára?-lepődött meg Hopp
-Ami azt illeti zseniális ember. Megkérdeztem tőle, hogy lehetséges ez és létrehozott egy mágneses mezőt. Fogott egy váltó áramú transzformátort és rádugta egy mágnestekercsre és aztán...
-Lassíts, lassíts-kezdett el vele párhuzamosan beszélni Hopper, megpróbálva leállítani őt.
-Aztán a mágnestekerccsel lényegében...
-Lassíts! Lássuk, hogy jól értem-e a dolgot, oké?-kérdezte ingerülten Hopp, mire Joyce megszeppenve ránézett.-Felültettél engem. Nem hívtál, nem kértél bocsánatot, mert sürgős dolgod volt Scott Clark házában-összegezte Hopp a dolgot a saját szemszögéből.
-Igen!-felelte Joyce úgy, mintha ebben semmi furcsa nem lenne.
-Oh. Ohhoho.-kezdett el kacarászni Hopp-Fölülmúltad magadat. De tényleg-hátrált hevesen magyarázva.-Igen felülmúltad önmagad!
-Jaj nemár Hopp egyáltalán nem figyelsz rám!-ment utána Joyce kikérve magámnak-Scott képes volt demagnetizálni a mágneseket és úgygondolja, hogy...
-Nem érdekel mit gondol Scott-vágta félbe idegesen Hopp
-Úgy gondolja, hogy létre lehet hozni egy nagy mágneses mezőt. Valamilyen gép segítségével, vagy kísérleti technológiával.-vette vissza a szót hevesen Joyce
-Egy zseni nemigaz? Egy valódi zseni. Esetleg még facér is?-tért vissza Hopp sértődése tárgyára.
-Az istenért Jim Hopper fogd már fel végre!-szóltam közbe erőteljesen rákiáltva-Kurvára fontos dologról van szó. Egy ilyen...
-Ne most kölyök-intett le, de elegem volt.
-Lahey eltűnt!-kiáltottam rá magamból kikelve, mire mindketten döbbenten néztek rám-és az eltűnésének köze van a hülye mágnesekhez. Tudod miért? Mert mind a két dolog a kibaszott hellyel lefeléhez kapcsolódik.-üvöltöttem az arcába.
-Mi? Lehetetlen-lépett oda elém-Miről beszélsz kölyök?-ragadta meg erősen a vállam.
-Arról, hogy kurvasok minden történt tegnap, amiről te azért nem tudsz mert gyalázatosan részeg voltál este-kiabáltam lerázva a kezét-Ülj le-böktem a kanapéra immáron rendes hangon-Mindketten. Üljetek le-néztem rá Joyce-ra is, majd amikor kérésemnek eleget téve helyet foglaltak dióhéjban elmondtam nekik, hogy mi a harci helyzet.
-Úristen-reagálta le Joyce a szája elé téve a kezét, míg Hopper még mindíg szkeptikusan méregetett.
-Nem értem, Miért lennének az oroszok hawkinsban... Egyáltalán ki olyan bolond, hogy...
-A hatalomért bárki. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy Joyce-nak igaza van-böktem rá, mire hálásan bólintott.
-Pont erre akartam kilyukadni. Vagyis hasonlóra-nézett Hopperra.-Egy ilyen gép megépítéséhez erőforrások kellenek, tudósok kellenek, meg elég pénz, több tízmilló dollár. Muszáj egy ilyen nagy gépnek lennie a közelben, mert az összes mágnes tönkre ment mindenhol.
-Igen! Tudom, hogy szkeptikus vagy, de ez egyszerűen nem lehet szimpla véletlen. Liamék eltűnése, a jelvény, a rádióadás, a mágnesek. No meg persze Billy furcsa viselkedése azon a helyen ahol Lahey-ék eltűntek-nem mertem elmondani, hogy a furcsa viselkedés alatt emberrablást értek, mert Sheriffként egyből oda akart volna menni, ami még túl veszélyes.
-De várjatok. Akkor nem a labor volt?-kérdezte Joyce.
-Nem tudom, de jó lenne ha megnéznétek. Hamár úgyis benne vagytok a témában. Na de nekem mennem kell, nagy kutatómunkákban vagyunk-indultam el hirtelen az ajtó felé és még hallottam ahogy Joyce és Hopp ismételten elkezdenek valamin civakodni, mint egy házaspár.
DU LIEST GERADE
Hawkinsi Vérfarkas
FanfictionEz egy Stranger Things ff. Előre szólok, hogy kb az összes ff-em összefügg egymással, így lehetnek átfedések, amik nem biztos, hogy érthetőek.