Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
~~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~~
-Na mivan Hopp másnapos vagy?-kérdeztem reggel, amikor a konyhában tevékenykedve egyszercsak megpillantottam az említettet egy szál törölközőben beszambázni a konyhába. Válasz helyett Hopper levágott egy gyógyszeres dobozt az asztalra, majd nyöszörögve eltámolygott a hűtőig, kivágta az ajtót, kikapta a tejet és hatalmas kortyokban elkezdte inni az életmentő nedűt. -Figyelj Hopp, valamit tudnod kell...-fordultam felé komoly tekintettel, ám Hopp épp ebben a pillanatban látta meg a hűtőn lévő cetlit. -Ez a lány napról napra kezelhetetlenebb-sóhajtotta gondterhelten. -Igen, de ennél most van nagyobb gondunk is... -Na nem mondod! Egy rohadt természetfeltti falka fészkelte be magát a nappaliba.-mondta szemforgatva -Nem én most nem erről...-próbálkoztam ismételten -Hol van ez a naplopó banda?-lépett ki a konyhából engem jóformán teljesen figyelmen kívül hagyva.-Steve! Isaac!-kiabált fel az emeletre, ám erre már egyáltalán nem tudtam semmit mondani, mert ekkor valaki erőteljesen kopogtatott az ajtón. -Hopper!-hallottuk meg Joyce hangját. -Na márcsak ez hiányzott-morogta Hopp és elindult ajtót nyitni. -Ó ha tudnád-nyögtem fel utána iramodva. -Ó nézzenek oda!-köszöntötte Hopp eléggé undokul a jövevényt, aki azonnal a tárgyra térve berontott a házba. -Beszélnünk kell-kezdte, miközben beszáguldott a konyhába. -Az már biztos-csapta be Hopp egy sértett kisfiú stílusában az ajtót.-Utoljára Alice Gilbert ültetett fel így kilencedikben.-mondta, miközben követtük Joycet, aki valamit elkezdett babrálni a hűtőmágneseinkkel. -Ó nagyszerű, szóval párkapcsolati problémáitok vannak. Pont a legjobbkor!-jegyeztem meg csípősen, majd megpróbáltam félbeszakítani őket, ám olyan volt mintha ott sem lettem volna. Annyira belemerült ki-ki a maga mondandójába, hogy szabályosan levegőnek néztek. -Most meg mit művelsz. Joyce? Hahó?-szólongatta Hopp -Csak figyelj!-nyomatékosított az említett. -Nem, ti figyeljetek-kiáltottam hisztérikusan, ám ekkor leesett valami a mágnesekkel kapcsolatban és teljesen lefagyva figyeltem, hogy mit fog velük kezdeni Joyce. Elkezdte felrakni a mágneseket, ám amit felrakott az mindíg le is esett, ő pedig 'látod?megmondtam' stílusban nézett a még mindíg hitetlen Hopperra, akinek nem esett le mi a szitu, mert lefoglalta a gyerekes durcija. -Oké, rám hozod a frászt-nézett az említett szkeptikusan Joyce-ra. -Megcsúsztál rajta emlékszel?-pattant fel a nő hevesen magyarázva. -Igen-felelte Hopp fáradtan lehuppanva a kanapéra. -Igen, elvesztette a mágnesességét-magyarázott tovább Joyce -Ó tényleg?-kérdezte szarkasztikusan Hopp -És pontosan ugyanez történt a házamban egy nappal előtte -Hú-rázta meg a kezeit Hopper, kifigurázva Joyce komolyságát. -Arra gondoltam 'oké ez fura' ugye? Miért veszíti el hirtelen az összes mágnes a mágnesességét? Szóval elmentem Scotthoz... -Scott?-kérdezett vissza Hopper, félbeszakítva a monológot. Én eközben helyeslően bólogattam, tudva, hogy Joyce jó nyomon jár, majd a szemöldököm ráncolva rosszallóan lenéztem Hopperra, amikor közbeszólt.-Ki az a Scott? -Scott Clark-felelte Joyce úgy, mintha ez magától értetődő lenne. -Mike fizika tanára?-lepődött meg Hopp -Ami azt illeti zseniális ember. Megkérdeztem tőle, hogy lehetséges ez és létrehozott egy mágneses mezőt. Fogott egy váltó áramú transzformátort és rádugta egy mágnestekercsre és aztán... -Lassíts, lassíts-kezdett el vele párhuzamosan beszélni Hopper, megpróbálva leállítani őt. -Aztán a mágnestekerccsel lényegében... -Lassíts! Lássuk, hogy jól értem-e a dolgot, oké?-kérdezte ingerülten Hopp, mire Joyce megszeppenve ránézett.-Felültettél engem. Nem hívtál, nem kértél bocsánatot, mert sürgős dolgod volt Scott Clark házában-összegezte Hopp a dolgot a saját szemszögéből. -Igen!-felelte Joyce úgy, mintha ebben semmi furcsa nem lenne. -Oh. Ohhoho.-kezdett el kacarászni Hopp-Fölülmúltad magadat. De tényleg-hátrált hevesen magyarázva.-Igen felülmúltad önmagad! -Jaj nemár Hopp egyáltalán nem figyelsz rám!-ment utána Joyce kikérve magámnak-Scott képes volt demagnetizálni a mágneseket és úgygondolja, hogy... -Nem érdekel mit gondol Scott-vágta félbe idegesen Hopp -Úgy gondolja, hogy létre lehet hozni egy nagy mágneses mezőt. Valamilyen gép segítségével, vagy kísérleti technológiával.-vette vissza a szót hevesen Joyce -Egy zseni nemigaz? Egy valódi zseni. Esetleg még facér is?-tért vissza Hopp sértődése tárgyára. -Az istenért Jim Hopper fogd már fel végre!-szóltam közbe erőteljesen rákiáltva-Kurvára fontos dologról van szó. Egy ilyen... -Ne most kölyök-intett le, de elegem volt. -Lahey eltűnt!-kiáltottam rá magamból kikelve, mire mindketten döbbenten néztek rám-és az eltűnésének köze van a hülye mágnesekhez. Tudod miért? Mert mind a két dolog a kibaszott hellyel lefeléhez kapcsolódik.-üvöltöttem az arcába. -Mi? Lehetetlen-lépett oda elém-Miről beszélsz kölyök?-ragadta meg erősen a vállam. -Arról, hogy kurvasok minden történt tegnap, amiről te azért nem tudsz mert gyalázatosan részeg voltál este-kiabáltam lerázva a kezét-Ülj le-böktem a kanapéra immáron rendes hangon-Mindketten. Üljetek le-néztem rá Joyce-ra is, majd amikor kérésemnek eleget téve helyet foglaltak dióhéjban elmondtam nekik, hogy mi a harci helyzet. -Úristen-reagálta le Joyce a szája elé téve a kezét, míg Hopper még mindíg szkeptikusan méregetett. -Nem értem, Miért lennének az oroszok hawkinsban... Egyáltalán ki olyan bolond, hogy... -A hatalomért bárki. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy Joyce-nak igaza van-böktem rá, mire hálásan bólintott. -Pont erre akartam kilyukadni. Vagyis hasonlóra-nézett Hopperra.-Egy ilyen gép megépítéséhez erőforrások kellenek, tudósok kellenek, meg elég pénz, több tízmilló dollár. Muszáj egy ilyen nagy gépnek lennie a közelben, mert az összes mágnes tönkre ment mindenhol. -Igen! Tudom, hogy szkeptikus vagy, de ez egyszerűen nem lehet szimpla véletlen. Liamék eltűnése, a jelvény, a rádióadás, a mágnesek. No meg persze Billy furcsa viselkedése azon a helyen ahol Lahey-ék eltűntek-nem mertem elmondani, hogy a furcsa viselkedés alatt emberrablást értek, mert Sheriffként egyből oda akart volna menni, ami még túl veszélyes. -De várjatok. Akkor nem a labor volt?-kérdezte Joyce. -Nem tudom, de jó lenne ha megnéznétek. Hamár úgyis benne vagytok a témában. Na de nekem mennem kell, nagy kutatómunkákban vagyunk-indultam el hirtelen az ajtó felé és még hallottam ahogy Joyce és Hopp ismételten elkezdenek valamin civakodni, mint egy házaspár.
