Hawkinsi Vérfarkas

A bál

-Gratulálok-tapsoltam hármat lassan, jelezve, hogy ez eléggé szarkasztikus, majd Laheyvel közelebb mentünk az önelégülten vigyorgó Murrayhez.
-Nélkületek nem sikerült volna-mondta kelletlenül, elsavanyodva, miközben az elsuhanó autókat figyeltük.
-Á-legyintettem-Mi csak a világot mentettük meg. De a labort te zárattad be.-mondtam ismételten szarkasztikusan
-Najó. Viccet és büszkeséget félretéve szép munka volt Rivers-mondta, majd odanyújtotta a jobbját, én pedig kezet ráztam vele.
-Ja persze. Én itt sem vagyok...-morogta sértődötten Lahey
-Jaj ne morogj már-szóltam rá megforgatva a szemem, majd tovább ácsorogtam a viszonylag meleg őszi reggelen, kiélvezve a maradék napfényt.
-Hallom megoldottad Nancy és Jonathan kis gondját is-pillantottam Murrayre mindentudóan elmosolyodva.
-Milyen kis gond?-kérdezte értetlenül Lahey.
-Hát a mi kis haverjainknak végre sikerült félredobniuk a szociális gátlásaikat és bevitték a macit a málnásba.-felelte Murray beleszívva a szívószáljába, miközben önelégülten vogyorogva tovább nézte a látványt, ahogy a labort kiürítik.

-Ahoy tengerészek-léptem be az ajtón.
-Na mit láttatok?-ugrott oda azonnal Nancy
-Héj hagyjál a kérdéseiddel, mi vagy te újságíró?-toltam el, majd a konyha felé indultam ahonnan isteni illatok szálltak ki-Amúgy is mit keresel te itt ilyen korán?-vetettem még hátra a vállam fölött
-Én arra lennék kíváncsi, hogy Hopp végre megtanult főzni, vaagy-kezdte Lahey én pedig ebben a pillanatban betoppantam a konyhába
-Vendégünk van. Hívatlan. De persze ez csak a szoki-legyintettem, majd megöleltem a legidegesítőbb és egyben legszerethetőbb Targaryent.-Mi szél hozott ilyen tájban Hawkinsba Dae?-kérdeztem Daerát.
-Lemaradtál a buliról-dobta fel a levegőbe az előbb kiszedett almáját Lahey, majd nyúlt is utána, hogy elkapja, de Daera természetesen gyorsabb volt és egy késsel a falhoz szegezte az említett gyümölcsött
-Mit ártott az neked?-kérdezte drámaian Lahey, majd grimaszolva elindult, hogy kiszedje a falból a jogtalanul elvett kajáját.
-Igen hallottam. De ha egyszer nem hívtok-mondta tettetett sértődöttséggel és itt még a tipikus csúnya nézését is megvillantotta.
-Hé a többiek is csak erősítésnek jöttek.-emeltem fel a kezem védekezőn-Nem fogok 50 embert összecsődíteni, csak hogy bezárjunk egy kis kapucskát.
-Mi ez a finomsá...-lépett be Hopper a konyhába, majd megpillantotta Daerát.-Jaj ne. Csak a Targaryeneket ne-nézett felfelé, mintha valakinek odafent mondaná ezt.
-Palacsinta-lépett be a szagra El is.
-Jóóó reggelt vietnaaaam-kiáltotta el magát Dee.
-Ez feltétlen szükséges volt?-fogta meg a fülét fájdalmas grimasszal az arcán Lahey.
-Ne nyávogj már, inkább teríts meg-nyomtam a kezébe egy pár tányért
-Na de tényleg mit láttatok?-támadott le Nanc azonnal, ahogy kiléptem Lahey után a konyhából
-Semmit amit ti nem láthattok a tévében.-ráztam le ismételten
-Hát igen. Mostanában a csapból is a Hawkins labor folyik-mondta J miközben poharakat pakolt az asztalra.
-Te is?-kérdezte nyűgösen Lahey.-Komolyan miért kell hétvégente a fél világnak itt lennie? Már csak...
-Jó reggelt-tört be az ajtón Steve a törpökkel
-Ó igen-terült el a kanapén enyhén túljátszva-pont ők kellettek ide.
-Na azt mondjuk én sem értem, hogy hogyan lett a házamból valamiféle törzshely.Egyébként meg-fordultam J felé, folytatva az előbbi gondolatmenetét-Örülhetnénk annak, hogy sikerült mindent a Hawkins laborra kenni és most nem mi vagyunk benne a tv-ben, mint eszeveszett, tomboló vérfarkasok, tündérek és őrült Hawkinsi gyerekek, akik szétverték a fél várost-hadartam-Vagy egy boncasztalon-tettem még hozzá grimaszolva.
-Hogy melyik a rosszabb arról vitatkozhatnánk-idézte Dee a Harry Potterből.
-Te komolyan csak idézetekkel vagy képes kommunikálni? Saját gondolataid nincsenek?-ült fel Lahey csipkelődve
-Ó már hogyne lennének-vigyorodott el ekkor gonoszul az említett-Például a "beverem Isaac Lahey hatalmas pofáját hátha kussban marad"-mondta elgondolkodva, majd elkezdte üldözni Laheyt, amikor az riadtan felpattant a kanapéról.

Reggeli után a többiek szétszéledtek a hétvégére, Hoppal pedig ránk maradt a mosogatás.
-Nézd csak-lengetett egy lapot az orrom előtt büszkén, majd amikor meguntam, gyorsan kikaptam a kezéből. "Jane Hopper" olvastam le. Majd kikerekedett szemekkel realizáltam, hogy mi ez.
-Hopp! Ez csodálatos!-mondtam boldogan vigyorogva, majd megköszörültem a torkom-Gratulálok apuka-mondtam hivatalosan, majd kezet fogtam Hoppal.-Mikor mondod meg neki?-fordultam felé.
-Azt nem tudom-rázta, meg a fejét gondterhelten-Viszont a doki azt mondta, hogy várjunk még egy évet, hogy kellően lecsillapodjanak a kedélyek és csak utána kezdjük el iskolába járatni, meg ilyesmi-magyarázta, miközben a kezével is mutogatott
-Egy évet-néztem rá döbbenten-Komolyan el akarsz venni még egy évet az életéből?
-Nos nem is tudom...-vakarta meg a tarkóját-Mindenesetre kértem kikérőt egy estére.
-Ó tényleg. A bál. El is felejtettem. Még meg kell venni a ruhámat.
-Várj el lettél hívva? Ugye nem az a bunkó?-komorodott el Hopp.
-Ugyan már. Annyira nem is bunkó.-védtem Billyt eléggé gyengén-Szerintem add oda neki karácsonykor-tereltem a témát, visszaadva az örökbefogadási papírokat.-Najó. Nekem még van egy csooomó dolgom-kezdtem el hátrálni.
-Héj várjál. Még nem végeztünk. Ki mondta, hogy elengedlek azzal az állattal!?-kiabált utánam, ahogy átvágtam az előszobán
-Viszlát este Hopp-kiáltottam még neki vissza, majd a fejemet csóválva kimentem az ajtón.-Az apám meghalt erre jön ez, mintha szükségem lenne bármelyikük engedélyére-morogtam még