Hawkinsi Vérfarkas

Van egy kis probléma

~~~~~~~~~~~~Maddie~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Jó-csaptam össze a kezemet-Julie, ma te fogsz vigyázni a gyerekekre, David és Ann bent lovagoltatnak, Lahey te jössz ki velem terepre.-adtam ki az utasításokat a lovardai alkalmazottaknak. Julie aranyos lány és jó munkaerő, de a lovakhoz sajnos nem ért, úgyhogy finoman mindig rásózom a bébiszitter szerepét. David kiválóan oktat, eléggé aranyos a többi korunkbeli fiúhoz képest, ellenben Ann rendkívül szigorú és rendszerető, de mellette legalább tudom, hogy nem történik semmi baj. Csak a gyerekek félnek tőle. David hajlamos elkalandozni, főképp amikor Lahey ott van. Persze semmi bajom nincs ezzel, de sajnálom szegényt, rossz világba született. Itt senkitől nem fogadják el a másságot, legyen az szexuális, vallási, vagy úgymondottan "faji". Meg persze Lahey miatt is sajnálom, mert tudom, hogy ő egészen más emberek felé mutat érdeklődést. De igyekszem apróságokkal támogatni a mindennapokban. Annyira utálom ezt a hülye világot, ami diszkriminál és elnyom másokat. Van egy sablonja a társadalomnak és aki nem olyan mint amilyet a sablon diktál, az máris rossz lesz. Ettől monotonná válik a világunk. Ez egy végtelen, unalmas, szinte már idegtépő ördögi kör. Én azt szeretném, ha mindenki olyan lenne amilyen, hogy a világunk egy színes és érdekes hely lehessen. Mint a Daera-ék királysága. Az modernebb és előrehaladottabb, habár mint mindennek, annak is vannak hibái. De legalább kellően sokszínű és érdekes. Talán majd egyszer esélyt kapok arra, hogy változtassak. Vagy talán majd jön valaki más, aki megteszi...
-Maddie-zökkentett ki Lahey a gondolatmenetemből a kezét az arcom előtt lóbálva.-Van valami baj?-kérdezte aggódva, amikor látta, hogy már figyelek.
-Nem-ráztam meg lassan a fejemet-Csak elgondolkodtam. Hol is tartottam?
-A lovaknál-felelte.
-Á igen-bólintottam-A szokásos négyet hozzuk ki-mondtam, miközben már el is indultam az én almásderes Üstökösöm kantárjáért. Jó hátas és nagyon nyugodt ló, ezért könnyű vele gyerekeket tanítani. Kihoztuk még Daera Cremello színű Bailey's-ét, aki egy gyönyörű ló, de (a gazdájához hasonlóan) hajlamos pattogni, ezért a biztonság kedvéért őt mindíg én vezetem. Kijött még a kis izabella fakó színű Haflingi póni, Bella és a nála valamivel nagyobb, de szintén kislónak számító zsufafakó színű Mogyi.

Amikor már mind a négy ló fel volt nyergelve a két terepessel kint sétálgattunk az erdőben. Arra lettem figyelmes, hogy Bailey's többször is megugrik, pedig nem is ijedős, ráadásul volt olyan, hogy még csak a szél sem fújt, síri csend honolt, csak távoli madárcsicsergés hallatszott. Aztán rájöttem, hogy Lahey működik valamit a háttérben.
-Te mit csinálsz?-fordultam hátra, előre sejtve a választ.
-Csak nógatom.-vonta meg a vállát lezser módon, majd villantott egy gyerekes műmosolyt.
-Na meg a...-háborodtam fel, majd hirtelen megálltam és elgondolkodva valami cenzúrált szidást kerestem, mivel kisgyerekeket vittünk-Az anyád barackját nógassad-morogtam végül mérgesen, mire hangosan felnevetett mögöttem.
-Ugye tudod, hogy én értem mit mondtál-tette csípőre a kezét a mögöttem lévő Üstökös hátáról Erica Sinclair.
-Kapaszkodjál vagy leszedlek-szidtam le.
-Nem vagyok 4 éves. Görkorcsolyával jártam egész nyáron mindenhová, kitűnő az egyensúly érzékem, plusz tartom magam a lábammal, ahogy azt egy tanult lovas csinálja-akadékoskodott, de azért kelletlenül visszatette a kezét a nyeregre.
-Igen tudom, hogy okos vagy és bárkit ki tudsz oktatni, de emlékeztetnélek, hogy az én lovamon ülsz. Én pedig egy eléggé türelmetlen ember vagyok, úgyhogy bármikor le tudlak szállítani arról a lóról és aztán kulloghatsz utánunk.-feleltem, majd farkasszemet néztem Lucas makacs húgával, végül megrázva a fejem visszafordultam, majd halványan elmosolyodtam.
-Én nem értettem-szólalt meg Holly az általam vezetett ló hátáról, akit az anyja mindíg lepasszol nekünk, hogy mehessen a strandra Billyt bámulni. Először nem akartam így soron kívül elvállalni, aminek igen egyszerű oka van:a féltékenység. Hozzátenném a jogos féltékenység. Egész nyáron minden Hawkinsi nő/lány, amikor csak ideje engedte, Billyt bámulta ragadozó módjára a strandon. Az említett pedig magától értetődően imádta a figyelmet. Én pedig utáltam. Ezért is veszekedünk annyiszor, aminek persze sem Lahey sem Hopper nem örül és szerintem bármikor készek lennének egy sörétessel megoldani a problémát. Na mindegy. Ezt leszámítva viszont imádom Mrs.Wheelert és Nanc az egyik legjobb barátom, így nem volt szívem nemet mondani. Plusz Holly egy nagyon aranyos és jól kezelhető kislány, nincs vele sok gond.
-Nem baj-mosolyodtam el lágyan-Csak anyádnak el ne mond-suttogtam, összevigyorogva Lahey-vel, mire Erica megforgatta a szemét.
-Adj neki szárakat-böktem Erica felé a fejemmel, mire az említett szemmel láthatóan meglepődött-Lássam mennyire vagy ügyes. Vagy csak a szád nagy?-hecceltem, mire felszívta magát, kiegyenesedett a nyeregben és annyira szabályosan irányította a lovat, hogy semmibe nem tudtam bele kötni, pedig azt terveztem, hogy majd valami kis hibával bosszantom. Visszafordultam a magunk előtt elterülő ösvényt nézve, amit mi tapostunk ki a nyár során. Egy pár perccel később megérkeztünk ahhoz a helyhez, ahol az ösvény elkanyarodik és egy nagyobb kört megtéve visszavisz a lovardához. Párszáz méterre tőlünk már a Hawkinsból kivezető aszfaltút húzódott és egy hatalmas, elhagyatott épület. Valamiféle üzem lehetett. Ekkor Bailey's annyira megugrott, hogy rendesen erőt kellett befeketetnem, hogy megállítsam, a kis Holly pedig ijedten felsikkantott.
-Lahey esküszöm mégegszer rácsapsz megfejellek.-fordultam hátra idegesen, ám döbbenten konstatáltam, hogy Lahey is szorosan fogja az amúgy rendkívül nyugodt Üstököst, aki szintén nyugtalan lett.
-Ez most nem én voltam-rázta meg a fejét, a tekintetéből láttam, hogy igazat mond. Illetve annyira csillogott, hogy szinte biztos vagyok benne, valamit közölni akart. De a fenébe is nem vagyok gondolatolvasó. Vagy legalábbis nem akarok tudomást venni arról, hogy mire gondol. Nekem is egy ismerős, régi rossz érzés kúszott fel a torkomon, de az eszem azt diktálta, hogy az lehetetlen, így inkább nem vettem róla tudomást.
-Jólvan-nyeltem egyet megtartva a higgadtságomat-Menjünk tovább-mondtam, majd egészen addig szorosan, szinte már görcsösen tartottam a lovat, amíg ki nem értünk a kis dombon lévő tisztásra. Hirtelen eltűnt a rossz érzés, el is feledkeztem a történtekről, amikor megláttam, 6 gyereket a domb tetején valami műszert szerelgetni. Letérve az útról elindultam a lovakkal feléjük. A gyerekek már messziről kiszúrtak minket és vidáman mosolyogva integetni kezdtek.
-Sziasztok!-köszöntem oda.
-Hello-feleltek egyszerre vigyorogva, a tekintetemet azonnal a kis göndörre vezettem, míg Lahey is köszönt eleget téve az illemnek.
-Dustie!-tártam szét a kezeimet vidáman mosolyogva, majd erősen magamhoz szorítottam az illetőt.
-Jólvan Maddie elég lesz-lehelte erőtlenül.-Megfojtasz.
-Jólvan, jólvan bocsánat-engedtem el felnevetve, majd belecsípve az arcába zavartalanul folytattam-Ne haragudj, hogy nem voltam ott az üdvözlő bulin, de éppen táboroztatok-böktem magam mögé, mire a többiek elkezdtek keresztbe beszélgetni, Mike és El Hollyval váltott pár nem túl tartalmas szót, míg Lucas Ericával veszekedett valamin, Max pedig szemforgatva próbálta leállítani. Will csak csendben szemlélte a jelenetet.
-Rá se ránts-legyintett Dustin-csak arról maradtál le, hogy megijesztettek, ezért Lucas kapott egy adag paprika spay-t a szemébe-mesélte miközben odaléptt Lahey-hez és megcsinálták a 'nagyon titkos' fiús kézfogásukat, amit Lahey, Steve és Dustie találtak ki.
-Na és mi jót csináltok?-mértem végig a domb legmagasabb pontján lévő műszert csípőre tett kézzel, a kantárszár végét a jobb markomban szorongatva.
-Cerebrot építünk, hogy beszélgethessünk a barátnőmmel-húzta ki magát büszkén Dustin.
-Na, ügyesek vagytok-borzoltam össze a haját-Külön gratula a barátnődért. Hogy hívják?-érdeklődtem meg.
-Suzie és nagyon okos. Salt Lake Cityben lakik és a családja mormon ezért nem telefonálhat.
-Te nem is lepődsz meg?-kérdezte kikerekedett szemekkel Max.
-Már miért lepődnék meg?-húztam fel a szemöldököm-Mike-nak és Lucasnak is lett barátnője, pedig Dustin sokkal aranyosabb náluk-vigyorodtam el gonoszul.
-Héj!-kiáltott rám felháborodottan Lucas és Mike, míg Max felnevetett és El is értetlenül elmosolyodott.
-Tények, tesó, ezek csak tények-szólalt meg Erica a szokásos kis lenéző stílusával.
-És majd rákötitek El-t mint X-professzort vagy hogy működik ez?-kérdezte Lahey visszatérve az eszközre, mire felnevetettem.
-Hülye-tettem hozzá-Ez egy nagy hatósugarú rádió. A Cerebro csak a fantázia neve.
-Úgy van ahogy Maddie mondja-bökött rám megerősítve Dustin-De az ötlet az jó-folytatta elgondolkodva-Hiszen El-nek is olyan képessé...-kezdte, de megcsaptam a kantár szárával.
-Hé. Áú-fogta meg a megcsapott területet, majd értetlenül felnézett rám, mire én figyelmeztetően kikerekítettem a szemem, majd alig láthatóan bökve a fejemmel jeleztem, hogy jelen van két külsős is.
-Dinkák vagytok, mint mindíg-rázta meg a fejét lemondóan Erica.
-Erica!-kiáltott rá felháborodottan Lucas.