Hawkinsi Vérfarkas

Testet öltött ellenség

Reggel fordultam egyet tök nyugodtan. Aztán megijedtem, hogy van mellettem valaki... Majd eszembe jutott a tegnap este. Pár pillanattal később suttogást hallottam.
-Már fent vagytok?-kérdeztem bágyadtan-Hány óra van?
-7-válaszolta Johnatan
-Ijjj-mondtam álmosan és hátravetődtem, hogy tovább aludjak.
-Te tudsz aludni?-kérdezte Nancy
-Jaj ne-nyögtem fel még fájdalmasabban mint az előbb- Miért te nem?
-Ha lehunyom a szemem mindig azt a lényt látom-mondta drámaian Nanc
-Na idefigyelj-kezdtem-Egy, mi VéRfArKaSoK vagyunk-hangsúlyoztam-Sok csúnyaságot láttunk már. Főleg ott ahonnan Lahey jött. Az a város konkrétan vonzza a természetfelettit.-majd vettem egy nagylevegőt a második ponthoz, de
-Kettő-szólalt meg hirtelen Lahey még mindig csukott szemmel-Főnökasszony és én már láttuk egyszer-ült fel-És akkor kurvára beszartunk, szóval most próbálja leplezni a félelmét a büszkesége mia...-sajna nem tudta befejezni mert hozzávágtam egy párnát-de egyébként ja, láttunk mi már kanimát, bansheet, chimérát, vérsárkányt, vérjaguárt, kitsunét, megküzdöttünk a nogitsunével-folytatta, amikor konstatálta, hogy nem kéne a személyes lelki világomról beszélnie.
-Na azért te olyan sokmindent nem csináltál.-mondtam szemforgatva-de igaza van. Tudjuk hogy vámpírok is léteznek, ismerek boszikat, én tündér is vagyok félig.
-Ne feledkezzünk meg a mutánsokról meg a drágalátos hőseidről sem.
-Héj ne bántsd őket. Amúgy is ők D-hez tartoznak, megöl ha meghallja hogy ezt mondtad a drága falkájára
-Nem Kate-hez tartoznak?
-Nem tökmind1? Egyre megy ugyanaz a falka-mondtam mérgesen
-Amiben mellesleg mi is benne vagyunk-tette hozzá Lahey
-LÁTOD EZÉRT NEM KÉNE BASZTATNI ŐKET-hangsúlyoztam elégedetten bólintva, mivel ismételten nekem volt igazam-Egyébként csak te. Hivatalosan én csak családi ismerős vagyok.
-Jólvan, jólvan-emelte fel védekezően a kezét-Igazad van
-Mint mindíg
-Visszatérve-köhintett és odafordult J-hez és Nanc-hez akik szeremcsétlenek valahol teljesen elvesztek-Láttunk már csúnya dolgokat
-Ja. Tudjátok-mondtam mire rám néztek-Az egy dolog, hogy természetfeletti lények vagyunk. De harcoltunk is már ijesztő, veszélyes személyekkel... Vagyis létformákkal. Igen azt hiszem ez jobb szó rá. Azért nem mindegy, hogy csak egy zöldfülű vagy-e vagy van tapasztalatod is.
-Szóval ti harcedzettek vagytok?-kérdezte Nanc
-Pontosan-mondtam büszkén-Hidd el velünk könnyebb lesz mint nélkülünk.-feküdtem vissza ismételtem remélve, hogy ezúttal nem zavarnak meg...de aztán megütötte a fülemet a beszélgetés.
-Szóval egy ragadozó, igaz?
-Igen.
-Szóval olyan mint egy oroszlán vagy egy prérifarkas.
-VÉRPRÉRI-ültem fel hirtelen... Hát ma már nem alszok hurrá.
-Mi?-kérdezték egyszerre
-Ja semmi, csak ismerünk egy vérprérifarkast is-legyintettem
-Ismerünk?-kérdezte értetlenül Lahey
-Malia.
-Jaa-esett és koppant-és tényleg
-De...-szólaltam meg bizonytalanul-ezek az állatok falkában vadásznak
-Mint ahogy mi is-folytatta a gondolatmenetem Lahey-De ezek
-Mindíg egyedül-fejeztem be.
-Mint egy medve-mondta Nancy-És emlékeztek amikor Barb megvágta magát Steveéknél?
-Vér-mondta J
-És az őz tegnap este-folytatta Nanc
-Amikor tegnap felrepedt a szám vért köptem, amire igen hevesen reagált-szóltam bele én is.
-A vérre megy-esett le Laheynek is
-Mint egy cápa-mondtam, mire furcsán néztek rám-Jó minden ragadozó érzi, de a cápák a vízben még jobban megérzik ha jól emlékszem-gondolkodtam el
-A cápák még egymilliomod arányban is megérzik a vért-olvasta Nancy a kezében tartott könyvből-És 400 méterről is kiszagolják
-Á csalók-biggyesztettem le az alsó ajkamat szomorúan-Nem ér, hogy félig ember vagyok
-Nem nem vagy az-rázta a fejét Lahey
-Jó de a tündérek olyan emberiek.
-Srácok. Ne kezdjétek megint-szólt ránk J
-Bocs-mondtam újra a lényre koncentrálva-Szóval a vérre utazik
-Ez csak egy feltevés-mondta Nanc
-Kipróbálhatnánk-szólalt meg Lahey. Mire Nanc és én bólogattunk
-De ha működik...
-Legalább tudni fogjuk hogy jön.-mondta Nanc pozitívan megközelítve a dolgokat.
-Meg is ölhetnénk-ötletelt Lahey
-Nem-szólaltam meg egészen beleélve magam-Meg fogjuk ölni-jelentettem ki.-Meg kell ölnünk.-mondtam drámaian. Ekkor hatásszünet következett, síri csend, majd hirtelen valaki igencsak nekiindult az ajtónak. Sajna nem járt sok sikerrel.
-Mi a-hallottam meg Mrs.Wheeler hangját-Mike.
-Nem-kiabált fel Nanc-Én vagyok az Nancy
-Mit csinálsz te odalent?
-Ja csak tegnap este átjött Mad,de nem akartunk zavarni titeket így inkább lejöttünk ide.
-Jó reggelt Mrs. Wheeler-kiabáltam fel én is.
-Szia Maddie-köszönt-Kinyitjátok az ajtót?
-Omm ne haragudj anya éppen öltözünk-hazudott Nanc
-Csináltam áfonyás palacsintát
-Egy pillanat és megyek- mondta Nanc mire Mrs. Wheeler elsétált, de ekkor én már rég nem erre figyeltem. Éppen bökdöstem Laheyt erősen szugerálva Nancy és Johnatan összekülcsolt kezét. Majd az említettek is odanéztek és gyorsan elkapták a kezüket.
-A te anyukád nem kopog?-kérdezte J oldva a feszültséget, majd Nancy meg J kuncogtak egy kicsit ezen... Eközben egy messzi messzi galaxisban (a kis kuckómban wow) mindenttudóan összevigyorogtunk Laheyvel, aztán bólogatva konstatáltuk hogy sikerült szavak nélkül megbeszélnünk, hogy erre még visszatérünk.
-És most hogyan tovább?-kérdezte Lahey
-Nos én felmegyek Mikehoz.Mivan?-kérdeztem látva az értetlen fejüket- Tizenegynek itt kéne lennie lent a pincében, DE NINCS. Szóval valami történt vele. Találkozunk délután.-mondtam határozottan azzal kimentem a hátsó ajtón és felmásztam a fenti folyosó ablakához.
-Mike ez nem a te hibád-hallottam meg Dustint miután sikerült bejutnom az ablakon
-Igen, Lucas hibája-hadarta idegesen Mike
-Nem is az övé
-Nem az övé?
-Nem
Ahogy hallottam a beszélgetés kezdtett egy kissé átmenni veszekedésb.
-Szóval miattatok nincs itt El-léptem be hirtelen a szobába
-Madie-vidult fel Dustin és megölelt. Mosolyogva viszonoztam az ölelést-Most pedig mondjátok el hogy mi történt