Az az egy hónap gyorsan elrepült. Hirtelen karácsony lett. -A tessalhydra dühösen felordít-mondta Mike-Will te jössz! -Nos, hogy döntesz?-kérdezte Lahey szakértően vizslatva a táblát -Nem segítesz-ütöttem meg lazán a kézfejemmel a vállát-Nem is értesz hozzá-morogtam még magamnak. -Mit tegyek?-nézett körbe az említett -Tűzgolyót neki-javasolta Lucas. Itt Will megakadt, majd körbenézett. Dustin elgondolkodva rákönyökölt az asztalra -Tűzgolyót a rohadéknak-mondta elmosolyodva, majd felém pillantottak. -Megerősítve-bólintottam, majd Will dobott -Tizennégy!-kiáltottunk fel győzedelmesen -Telitalálat.-mondja Mike teljes atéléssel-Will a Bölcs tűzgolyója eltalálja a tessalhydrát. Az fájdalmasan Arrrggg-imitált Mike a tessalhydra haláltusájának a hangját-Aztán pedig a földre rogy. A karmaival még utoljára felétek nyúl-mondta drámaian-ééés...-mondta, majd elterült a földön. A többiek ujjongani kezdtek én pedig nevetve figyeltem a jelentetet, majd elindultam fel a lépcsőn Laheyvel a nyomomban és megütötte a fülemet egy beszélgetés -Héj Jonathan, várj!-mondta Nancy-Boldog karácsonyt -Köszi-mondta meglepetten, majd egy kicsit zavarba is jött- Én nem vettem neked semmit. Most rosszul érzem magam. -Ó, Ne, nem kell-mondta Nancy legyintve-Mert ez nem is igazán ajándék. Ez... Nos majd meglátod-mondta majd nyomott egy puszit J arcára -Boldog karácsonyt-mondta J -Héj JJ!-léptem ki a fal mögül hirtelen-Boldog karácsonyt-mosolyogtam rá mindentudón, ők pedig zavarba jöttek. -Boldogat-mondta Lahey mögülem, majd elindult a nappali felé. Aztán J is távozott én pedig kb ilyen 😏 fejjel néztem Nancyre. -Ahj hagyjál-mondta szemforgatva én pedig belé karoltam -Már látom is-kezdtem el magyarázni, miközben a távolba révedtem a tenyeremet körbevezetve a nagy semmin olyan tipikus magyarázós mozdulattal-Joncy -Joncy az agyad-mondta szemforgatva mosolyogva Nanc-Kezdem azt hinni, hogy tényleg az agyadra ment a sok sorozat.-mondta mire összekuncogtunk. A konyhában vágtunk át éppen a nappali felé tartva, aztán hirtelen elengedtem Nancy karját és azzal a lendülettel a sütik felé fordultam -Hm. Ezek nagyon jól néznek ki Mrs. Wheeler-mondtam beszippantva a sok süti émjítő illatát. -Köszönöm Madie-mondta mosolyogva-Te is.-nézett végig mosolyogva a ruhámon
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
-Köszönöm-mondtam enyhe zavarban-Segíthetek valamiben?-érdeklődtem. -Ó igen. Kérlek vidd be ezeket-nyomott a kezembe egy nagy tálat tele süteményekkel. -Igenis-válaszoltam azzal vidáman megindultam a nappaliba, kikerülve az éppen alvó Mr. Wheelert, közben pedig bedobtam egy falatot. -Sütit?-kérdeztem, miközben letettem a kisasztalra a tálat. Lahey rögtön utána is nyúlt. -Odaadtad neki?-kérdezte Steve Nancyt aki éppen most helyezkedett el szorosan nekibújva a barátjának -Igen-válaszolta Nanc, majd összebújtak -Tényleg-szólalt meg Lahey megtörve a meghitt csendet-Apukád Madie? -Ne is törődj vele-legyintettem-Elengedett egész estére. Inkább ajándékozzunk-csaptam össze a tenyeremet majd a karácsonyfához léptem.-Én kezdek.- Először Nancynek adtam oda az ajándékát, aki megkapta tőlem a kedvenc írójától egy könyvet. Aztán átnyújtottam Laheynek egy nagy dobozt -És végül, de nem utolsó sorban Steve király.-nyújtottam át neki az ajándékát. -Haha-mondta és szinte már hallottam, ahogy egy frappáns beszóláson gondolkodik, de elakadt a lélegzete. -Te...-kezdte meglepetten -Hallottam, hogy bekerültél a kosárcsapatba.-vontam vállat. Ezek után a többiek is átadták ajándékaikat, majd zenét kapcsoltunk és elkezdtünk beszélgetni. -Nem lesz fura?-szólalt meg hirtelen Steve -Micsoda?-nézett rá értetlenül Lahey -Hát hogy így.-kezdett el hadonászni a kezével -Ennyi?-húztam fel a szemöldököm-Komolyan mondom néha nagyon értelmes vagy. -Nem lesz gáz-csámcsogott Lahey-Előbb, utóbb hozzászoksz. -Csukd be a szád-szóltam rá félvárról -A palotában megengedik-tette karba sértetten a kezeit -Hát azon nem csodálkozom, amekkora parasztok-köhintettem -Lehet, hogy nem akarok hozzászokni-nézett ránk furcsán Nanc ignorálva az előbbi jelenetet-Valaki meghalt -Igen. De...-kezdtem, majd egy kis hezitálás után megvontam a vállam-Az élet megy tovább. -Amúgy ti mikor akartok már összejönni?-kérdezte Steve, mire a torkomon akadt a falat, amitől elkezdtem fulladozni, Lahey pedig döbbenten bámult maga elé miközben hátbaveregetett. -Idióta-szóltam rá-Jézusom fúj. -Most mi van? Miért baj lenne?-kérdezte értetlenül körbepislogva Steve. -Steve Harrington, őfelsége-kezdtem a lehető legúnyosabban csakhogy érezze a törődést-Mi egy falka vagyunk. -Igen, és?-tárta szét a karját várva a folytatást. -Egy falka, egy család-szólalt meg most először Lahey, felocsúdva az előbbi megszeppenésből. -Mintha testvérek lennénk-mondtam, majd letettem a kezemben tartott sütit-Gratulálok Steve. Még az étvágyam is elment. -Jólvan hagyd már-szólt rám Nanc-Nem tudhatta -Jó-vontam meg a vállam-Szerintem nézzünk valamit.
-Daera-hőköltem hátra döbbenten, amikor megláttam Dae-t a nappalinkban-Fogalmam sincs, hogy miért vagy itt, de figyelmeztetnem kell téged, hogy veszélyes itt lenni. Ha apukám megtudja... -Sajnos tudom-szólalt meg ekkor apa kilépve a konyhából-De ők a hercegnők, szóval nincs beleszólásom.-mondta savanyú arccal, majd elindult felfelé a lépcsőn és ekkor megláttam Hope-ot is elterülve a kanapén -Ti aztán nem vagytok szívbajosok-jegyeztem meg elismerően. -Már miért lennénk?-kérdezte D-A kisujjunkkal elintézünk egy ilyen kis blökit-bökött apám után -Morcos farkas-tette hozzá Hope -Hagyjátok már abba a morcos farkasozást-forgattam meg a szemem-Múltkor már Jonathan is ezt mondta-tettem hozzá, csak hogy ne vegyék annyira a szívükre. -Itt van minden amit össze tudtunk szedni-nyújtott át egy aktát Dee ignorálva. -Köszi-vettem el, majd kinyitottam-Terry Ives-mondtam elgondolkodva -Eleven anyukája-ült fel Hope-az egyik páciens -Igen, sajnos ezt már én is tudom-sóhajtottam fel, majd tovább olvastam-Kísérletek?-bámultam a papírokat elmerengve-Mondjuk ez sokmindent megmagyaráz. Hát ez nem néz ki valami jól-csóváltam a fejem -Önkénteseket drogoztak be, hogy eljuttassák őket másik dimenziókba.-magyarázta Hope. -Sós víz...-olvastam le elgondolkodva -Ó igen. Sós vízben zajlottak a kísérletek. Ez segített. Mert az illetők csak lebegtek. -Igen tudom. Ezek az interdimenzionális tartályok, ha jól emlékszem-mondtam, mire D bólintott. -Vannak gyerekek is-mondta Hope elkomolyodva-Mint El. Többen is. Keresd meg őket.-tanácsolta -Mi? Miért pont én?-kérdeztem magamra mutatva -Ez a te bizniszed.-tette a vállamra a kezét-A falka összetart háborús időkben, de mindannyiunknak megvannak otthon a saját gondjaik. -És valami nagy készülődik. Érzem-suttogta Hope -Cirilla egyre erősebb lesz, ahogy nő-tette hozzá Dae -Akkor ezért sikerült ilyen könnyen kaput nyitnia a labornak. Egyszerűen nem fért a fejembe,hogy pár tudós hogyan tudott olyan munkát végezni, mint amilyet egy őrző-világosodtam meg-A szférák közötti határ gyengül. Most könnyebb a vándorlás az univerzumok között. De minket nem érint Ithlinne próféciája-ráncoltam össze a szemöldököm. -A világvége része tényleg nem.-bólintott Hope-Viszont, ha könnyebb átjutni az univerzumok között, akkor akár szakadás is létre jöhet. Vagy az ami itt történt. Egy gyenge energialöket is tud kaput nyitni. Ami azt jelenti, hogy nagy vándorlásra számíthatunk-húzta el a száját -Mit tegyünk?-kérdeztem aggodalmasan -Nyugalom-emelte fel a kezét D-Még van legalább 4 évünk. Te csak szabadítsd fel a gyerekeket. -Tudod milyen kevés tud lenni 4 év?-kérdeztem riadtan rápillantva -Tudod milyen sok tud lenni 4 év?-kérdezett vissza savanyúan Hope, utalva a tényre, hogy az egyetlen normális ember a faluban elhagyta őt 4 évre, hogy edzhessen és a sok hülye ninja között hagyta. -Nagyon szeretem a falkát. De néha félek, hogy kevesek leszünk erre a világra.-sóhajtotta elmerengve Daera. Mindíg ezt csinálja. Túl érzelgős. -Hívd Laheyt és kezdjetek neki. Minden infó ami kell az ott van-bökött Hope az aktára, miközben csitítóan megveregette D vállát, majd hozzátette-Nyugi kuzin, nem kell a dráma. -Héj Mads-tette a vállamra a kezét Dee-üdv a falkában-veregette meg a vállam, megölelt, majd eltűntek egy kapun keresztül -Dejó-sóhajtottam, majd megkerestem Lahey számát és a fülemhez emeltem a telefont
A falhoz csapódtam. A következő pillanatban pedig láttam, ahogy leszakad a plafon pont ott ahol Lahey áll. -Lahey!-kiáltottam, majd elindultam a kislány felé, ám amikor lefogtam volna rá kellett döbbennem, hogy valójában nincs is ott, mert csak a levegőt sikerült megmarkolni. Ekkor engem fogott le valaki hátulról, mire elkezdtem eszeveszetten rugkapálni, majd meghallottam a távolból egy ismerős hangot. -Maddie. Maddie-a hang egyre közelebbről és tisztábban hallattszódott-Maddie-mondta Lahey megrázva, mire felnéztem rá. Egy karcolás sem volt rajta -Illúzió? -Nagyon úgy tűnik-bólintott oldalra nézve. -Nyolc-kezdtem el kiabálni-Kali!-szólítottam a másik nevén, hátha erre jobban figyel.-Nem akarunk bántani. Segíteni szeretnénk. Elviszünk erről a rossz helyről-úgy tűnik, ez már hatott, mivel beszüntette az összes illúziót. -Hova?-kérdezte bizonytalanul. Lassan közelebb léptem, mire kicsit hátrált, ezért úgy döntöttem, hogy leguggolok és megvárom, hogy önszántából jöjjön el hozzám, majd barátságosan elmosolyodtam és kinyújtottam a kezem. Nemsoká, pár pillanat hezitálás után bizonytalanul elindult felém. Amikor megfogta a kezem magamhoz húztam és megöleltem. -Nincsen semmi baj. -Kali.-tisztázta-Nem nyolc. Kali Prasad. -Nos. Örvendek Kali Prasad. Az én nevem Maddie Rivers, ő pedig itt Isaac Lahey.-mutattam be a mellettem ácsorgót, aki most bizonytalanul odanyújtotta a kezét, de Kali nem igazán értette, hogy mit akar, így egy kínos mosoly kíséretében leejtette maga mellé.
