Hawkinsi Vérfarkas

Ébredés

~~~~~~~~~~~~~Daera~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Aggódok miatta. Még nem kelt fel-hallottam meg egy távoli hangot odabentről, miközben kint ácsorogtam élvezve a gyönyörű nyári délelőttöt. Minden olyan békés volt. Békés, mintha semmi rossz nem történhetne a világban.
-Joyce sincs valami jó állapotban-hallottam meg egy másik hangot.
-Csodálkozol? Amikor...
-Az én hibám volt-szólalt meg egy önmarcangoló harmadik hang, mire lehunytam a szemem, nagy levegőt vettem, majd beléptem a nappaliba.
-Hagyd már végre ezt az önmarcangoló magatartást. Megtetted, ami a feladatod volt...-
-Nem, otthagytam-szakított félbe.
-Elizabeth!-szóltam rá Libby-re erélyesen, aki Theo ölében ücsörgött a nappaliban-Elegem van ebből. Megtetted, Murray-t mentetted, mert ő volt előbb bajban. Nem tudhattad, hogy Hopper is. Nem a te hibád volt. És Joyce boldogulni fog, ahogy mindíg is boldogult, mert erős nő. A kérdés az, hogy most El kinél legyen elhelyezve. Hiszen... Nos ami Maddie-t illeti. Ő felnőtt ugyan, de ami történt az marcangolni fogja őt belülről.-magyaráztam, miközben körbejártam a nappaliban, ahol a falka többsége ücsörgött-Ne amiatt félj, mert nem alszik. Sokkot kapott és nagyon ki is merült. Akkor kezdj el aggódni ha felkel és megtudja mi történt. Derek te egészen jól nézel már ki, hogy érzed magad-guggoltam le elé megtapogatva a nyakát.
-Szégyellem magam-vallotta be őszintén
-Jaj ne kezd te is-pattantam fel áttérve Chris-re, aki már útra készen ácsorgott-Én találkoztam valamivel, egy lénnyel, az elmenyúzó elméjével, nos kvázi, és hidd el, nem a te gyengeséged az, hogy elkapott. Már mész is?-fordultam azzal az egy levegővel rögtön Argent felé.
-Még egyben vagyok, nem?-kérdezte széttárva a karját.
-De nem éppen stabilan-szakértettem meg az ő sebeit is.
-Holnap lesz a feleségem halálának évfordulóján. El akarok menni a sírhoz-mondta, mire megenyhülve bólintottam.
-De ne vadássz egy darabig, vagy én vadászlak le-fenyegettem meg, majd éppen léptem volna el, de megfogva a vállam visszatartott.
-Én inkább amiatt aggódok, hogy te viszont nem aludtál azóta egy szemhunyást sem.-mondta fürkészve.
-Majd pihenek eleget ha meghalok-vontam meg a vállam-Jó utat-ráztam le, majd tovább léptem Lahey és Jo felé-Még mindíg nincs semmi bajotok, ugye? Hányinger, fejfájás... Gyilkos gondolatok?-kérdeztem, mire Lahey halványan elmosolyodott.
-Nem jobban mint eddig-felelte hátradőlve.
-Szerintem feleslegesen túlaggódod-szólalt meg Stiles a háttérben-A kaput bezártuk, szóval már nincs hatása felettük.-magyarázta, miközben én áttértem az ő vizsgálására.
-Neked viszont jól beverték a buksid-mondtam megnézve a kötést a fején.-Amióta felkeltél egy szarkasztikus poént sem sütöttél még el eddig. Kezdek aggódni-mondtam tettetett drámaisággal, mire Scott elmosolyodott.
-Én attól félek, hogy a lányok vajon mit sütnek el éppen a konyhában-mondta megjátszott rémülettel Peter elnézve a konyha felé, mire elmosolyodva.
-Sziasztok-léptem be kajánul vigyorogva a konyhába-Peter szeretné tudni, hogy miféle mérget kotyvasztotok csajszik-hajoltam a lábas fölé, amit éppen Lydia kevergetett szakértően.
-Héj!-szólt rám felháborodottan Liam a csajszik kifejezésre válaszul, aki egyébként az asztalnál ácsorgó Sophie-t átölelve pozícionálta magát, miközben az említett zöldséget szeletelt.
-Én ugyan nem kotyvasztok semmit-tette fel a kezét Malia a konyhapulton ücsörögve.-Csak túl kellemetlen volt odabent a hangulat, ezért elszöktem.
-Jaj értem-mondtam megértően bólintva, miközben odaléptem Lydiához, finoman megsimítva a karját.-Te jól vagy?-kérdeztem, mire rám nézett, mély levegőt vett, elmosolyodott és bólintott.
-Sikerült kialudnom magam.-tette hozzá.
-Csak reggel kapott frászt, amikor meglátta magát a tükörben-figurázta ki Sophie Lydia kinézet mániáját.
-De ne aggódj azóta orvosolta a problémát, amint láthatod, így a világ ismételten megmenekült-cukkolta tovább Liam, majd összenevetett a barátnőjével.
-Ne is foglalkozz velük, akinek nincs stílusa, annak szava a semmibe vész-néztem végig rajtuk megvédve Lydiát.
-Ó igen el is felejtettem, rossz embert fogtunk ki-nézett rám Sophie komolyságot tettetve-Miss tökéletes Targaryen hercegnő vagyok-cukkolt engem is, mire megforgattam a szemem és elindultam kifelé.
-Megyek ránézek az aprónépre is-jelentettem be, majd felsurrantam a lépcsőn a szobákhoz, ahol ideiglenesen elszállásoltunk mindenkit, hogy ellenőrizhessem a testi és lelki épségüket. Nem mertem Joyce-t berakni Hopper szobájába, de meglepően sok szoba van ebben a házban, ahhoz képest, hogy Maddie és az apja ketten éltek itt. Végülis úgy alakult, hogy Mads, Steve, Robin, Nancy és Jonathan mind be lettek pakolva Maddie szobájába, kicsit szűkösen ugyan, de nem olyan szűkösen mint lent a nappaliban és a vendég szobában a winchesterek és az egész falka. Sok szoba lett volna itt fent, de valamiért mindenki lent akart aludni, egy légtérben, szóval mi csaptunk egy nagy pizsi partit. Így Steve szobája felszabadult, oda raktam Joyce-t, Murray-t is be akartam pakolni, de ő ragaszkodott hozzá, hogy azonnal a csata után hazamegy Alexei-el, meg amúgy is féltem, hogy túlságosan sok lenne neki a társas éjszakázás, szóval végül egyedül aludt ott, a kölykök pedig pizsama partit tarthattak Eleven szobájában Erica kivételével, ugyanis ő közölte, hogy nyomikkal nem alszik együtt és hazavonult.
A gyerekek már ébren voltak egy ideje, ezt egyértelműen hallottuk lentről, de eddig nem zavartuk meg a sutyorgásukat. Már vagy két órája ment a diskurzus az elmúlt napok eseményeiről, ám egyre hevesebben és hangosabban.
-Halkabban ha lehet-nyitottam be hozzájuk, mire azonnal elhalkultak.-Vagy gyertek le enni. Itt fent vannak, akik még pihennének.-mondtam, mire szótlanul bólintottak és engedelmesen elindultak lefelé. Joyce is ébren volt már, ezt is hallottuk, de nem mertem bemenni hozzá. Hajnalban ment ki a mosdóba egyszer, azóta nem tudom, hogy visszaaludt-e, vagy csak álmatlanul forgolódott, de mostmár biztosan fel alá járkált a szobájában. Maddie szobájában viszont síri csend honolt. Bekukkantottam, de mozdulatlanul feküdt az ágyában, így visszamentem a többiekhez.
-Na gyerekek-csaptam össze a kezem leérve, vidámságot erőltetve magamra és a társaságra is-Tessék csak kivonulni-noszogattam ki őket a kertbe, ahol már fel volt állítva egy nagy asztal.-Emberek terítsünk meg és hozzuk a kaját-adtam ki az utasításokat-Ti pedig foglaljatok csak helyet. Van palacsinta, gofri-kacsintottam itt Eleven-re-tojásrántotta, pirítós, juhar szirup, lekvár, nutella, paradicsom és ubi-soroltam az ujjaimon számolva, miközben Soph, Liam és Lyds gyors tempóban kisereglettek a kajákkal, Libby és Scott pedig megterítették az asztalt.-hm... vaj és avokádó krém a pirítósra, de ízlés szerint lehet müzlit is enni. Inni pedig vaan-néztem hátra elgondolkodva-szörp, tea, tej, kakaó és kávé. Na gyerünk, tessék csak fogyasztani, kell az energia-noszogattam a döbbent gyerekeket egy kedves mosollyal, mire észbe kapva elkezdtek enni.
-Sziasztok-szólalt meg ekkor egy fáradt hang az ajtóból, mire az arcomról lefagyott a mosoly, másodperc tört része alatt fordultam meg a saját tengelyem körül és aggódva bámultam a kócos, álmos lányra, aki a terasz ajtóban állva fáradtan fogta a fejét.-Mi történt?-kérdezte a homályos tekintet. Ekkor egy másodpercnyi döbbent csönd következett, majd hatalmas hangzavar tört ki, avégett hogy mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Eközben a lány szemében felismerés csillant, majd eltorzult az arca, miközben Lydiáék finoman betessékelték a vendég szobába.
-Maradjatok-szóltam rá a gyerekekre határozottan, mire mindenki döbbenten bámult rám és visszaültek-Ezt intézzük. Ti egyetek.-parancsoltam rájuk, mire megszeppenve ugyan, de engedelmesen elkezdték majszolni a reggelit. Miközben átvágtattam a nappalin, megjelent Joyce is a lépcső alján.
-Mi ez a nagy hangzavar?-kérdezte, a szemei alig láthatóan ugyan, de kisírtak voltak. Valószínűleg azért maradt annyi ideig a szobájában, hogy hagyja felszáradni a könnyeit.
-Azzal te ne foglalkozz-intettem oda neki félvárról-Menj ki, már reggeliznek a gyerekek-intettem a kert felé, majd tovább siettem...