-Apa! Elmentem-kiáltottam be a konyhába, miközben levettem a kulcstartóról a kocsikulcsot. Közben az apám kilépett két kávéval a kezében a konyhából. -Jó-bólintott lassan-Kávé-nyomta a kezembe, majd lehajolt és nyomott egy puszit a homlokomra-Vezess óvatosan -Ok-mondtam lassan, kikerkedett szemekkel, majd sarkon fordultam és gyakorlatilag kimenekültem a házból. Döbbenten nekidőltem az ajtónak és próbáltam feldolgozni az imént történteket. -Jól nézel ki-dícsérte meg a szettem Lahey, aki már kint várt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Azon kívül, hogy úgy nézel ki mint aki szellemet látott-vette ki a kezemből a szokásos kávéját -Rosszabb-nyögtem fel grimaszolva, miközben beültünk a kocsiba -Mi történt?-ivott bele a kávéba -Apa kedves volt és meg is puszilt-mondtam tágra nyílt szemekkel magam elé meredve, mire Lahey a döbbenettől sugárban kiköpte a kávéját -Bocs de...MIAFASZ?-tárta szét a karját. -Nem tom-vontam meg a vállam-De te takarítod le a műszerfalat, te szerencsétlen-néztem végig rajta -Bocsi-húzta be a nyakát -Imádkozz, hogy kijöjjön-morogtam még miközben hozzávágtam egy csomag zsebkendőd, ő pedig elkezdte felitatni a löttyét.
Leparkoltam a sulinál, majd kiszálltam és rögtön meg is pillantottam Nancéket. El is indultam volna feléjük, ám ekkor egy kék chevrolet camaro végigszáguldott a parkolón és történetesen majdnem elütött, szerencsére Lahey az utolsó pillanatban elhúzott. A söfőr megállt, idegesen kipattant, majd dühöngő tengerkék szemeivel megtalálta az enyémeket és elindult felém. -Mégis mit képzelsz?-lépett oda hozzám dühösen-Mit mászkálsz az úton hülye liba.-mondta mire összeráncoltam a szemöldököm. -Héj-mondta Lahey, miközben Steve is ott termett mögöttem, de még időben felemeltem a két kezemet vízszintesen a mellkasuk előtt. -Én?-kérdeztem nyugodtan, de ez csak a vihar előtti csend volt-Talán nem kéne száguldozni-böktem a mellkasára, amitől kénytelen volt egy kicsit hátralépni, mert túlságosan közelítettem-Ez egy parkoló tudod ITT EMBEREK SÉTÁLNAK-emeltem meg a hangomat, amitől a parkolóban megfagyott a levegő.-NINCS JOBB DOLGOTOK?-kiáltottam a bámuló embereknek, amitől mindenki összerezzent és sietve továbbálltak. Aztán hirtelen felindulásból kikaptam a szőke fürtös illető szájából a cigijét és beleszívtam. -Mit csinálsz?-kérdezte megrökönyödve, mire közel hajoltam az arcához és telefújtam füsttel. -Sérelemdíj-mondtam megvonva a vállam, még egyet szívtam, majd eldobtam a cigit és eltapostam. A füstöt ezűttal az orromon fújtam ki, gyilkos tekintettel méregetve a fiút, aki szintén végigmért, majd egy "Cöh" kíséretében sarkon fordult és visszament a kocsijához, majd egy pillanattal később én is elindultam elégedetten a suli felé. Steve, Nanc és Lahey tátott szájjal álltak, s csak egy pillanat múlva ocsúdtak fel és siettek utánam. Egészen a suli ajtajáig éreztem az érdeklődő pillantását, ahogy próbált lyukat égetni a hátamba.
Pontban, a csengő után egy pislantásnyi idővel belépett a tanár és egy perccel utána az a seggjfej a parkolóból. -Ő itt az új fiú Billy Hargrove. Foglalj helyet-mondta unottan legyintve drága tanárnőnk. Fürtös végigjáratta a tekintetét az osztálytermen egy pillanatra megállva rajtam. Aztán talált egy helyet... Az egyetlen üres padot...mellettem. Mögöttem J jobbomon Lahey, előttem Nanc , Nanc mellett balján Steve, Steve mögött pedig az üres hely. Ajjaj mi lesz ebből. Úgy döntöttem, hogy (pusztán női szeszélyből) tudomást sem veszek róla, szóval elfordítottam a fejem a másik irányba és elkezdtem szugerálni Lahey rendkívül érdekfeszítő tollát,de még így is éreztem a tekintetét. Esküdni mertem volna, hogy most mosolyog. Vagyis inkább rajtam nevet magában.
-Na és milyen volt a... -Alfea-segítettem ki Nancyt, miközben mind leültünk az egyik ebédlőasztalhoz. -Igen az-legyintett zavartan-Milyen volt? -Hát eléggé sokmindent tanultam a képességeimről. Még irányítani is megtanultam őket.-büszkélkedtem -Ez örvendetes. A harmadfokú égési sérülések még egy természetfelettinél is lassan gyógyulnak-mondta egy fintor kíséretében Lahey -Bocsi-húztam be a nyakam -Nincs gáz. Csak így nehezebb volt csajozni...-panaszkodott -Pedig Geralt sármját pont a hegek adják-Jegyeztem meg -Á, szóval így fűz meg konkrétan minden nőt-mondta Lahey felcsillanó szemekkel, mire felkacagtam, majd a többiek felé fördultam. -Tényleg. Itthon milyen volt a nyár?-érdeklődtem, miközben beleettem a seízű menzás levesembe. -Hát eléggé lapos.-kezdte el mesélni Nancy-igazából nem nagyon beszéltünk egymással.-magyarázta, miközben vetett egy gyors oldalpillantást J-re-Úgy értem senkivel tavalyról-magyarázta Nanc látva Steve értetlen tekintetét. -Persze mi elmentünk ide-oda-vette át a szót Steve, átkarolva Nanc vállát-Tudod moziba, meg a strandra, meg ilyesmi...-Vakarta meg zavartan a tarkóját. -Most komolyan? Pedig nekem meg úgy rémlik, mintha mondtam volna, hogy maxoljátok ki a nyarat, mert ez az utolsó évünk-akadtam ki enyhén-Gyerekek jövőre már egyetemen lesztek, nem lesz több szabad nyaratok. -Azt azért kétlem, hogy rögtön egyetemmel kezdünk-mondta elfanyalodva Steve, mire Nanc helyeslően bólogatott. -Tudod M. Nem mindenki gazdag-tette hozzá óvatosan Nanc, mire én hátrahőköltem a meglepettségtől, majd megforgattam a szemem -Nem hiszem el, hogy megint ez a téma-mondtam, majd felálltam és kivittem a tálcámat. -Maddie ne csináld már-szólt még utánam Lahey, de én figyelmen kívül hagyva tovább mentem. Kifelé menet, amikor már éppen léptem volna át a küszöböt valaki hirtelen belépett, aminek az lett a következménye, hogy összeüzköztünk. -Bocs-mondtam oda sem figyelve, ám aztán meghallottam azt az enyhén gúnyos hangot. -Mi van neked a mániád, hogy belém gyere?-kérdezte, mire enyhén kikerekedett szemekkel felnéztem és rögtön el is vesztem azokban a kék szemekben-Tudom, hogy szép vagyok, de ennyire ne legyél tapadós. Ne aggódj hagyok helyet neked is, csak állj be a sorba-kacsintott egyet, mire én hitetlenül elkezdtem fújtatni, amolyan "kikérem magamnak" stílusban. -Már elnézést, de úgy érzem, hogy az egód indokolatlanul magasan van-szaladt ráncba a szemöldököm. -Már elnézést, de én pedig úgy érzem, hogy alábecsülöd a képességeimet.-mondta elhaladva mellettem, majd a szemem sarkából láttam, ahogy lendül a keze, de szerencsére még idejében lefogtam azt. -Ne merészeld-sziszegtem mérgesen -Ohó. Látom nehéz falat leszel. Önfejű és tüzes kicsi lány-jött közelebb-Hidd el. Lesz ez még máshogy-mondta, azzal sarkon fordult és eltűnt a láthatárról. -Verjem meg?-rohant utánam Lahey csúnyán pillanatgatva az ebédlő felé, mire kisimult a homlokom, a következő pillanatban pedig felnevettem. -Nem te dinka-boxoltam bele a vállába-Azt én is megtudom csinálni.
-Maddie-lépett oda hozzám Steve, oldalán Nancyvel bűnbánóan, amikor kifelé mentünk a suliból. -Steve, Nancy-mértem végig őket. -Nézd, ne haragudj, hogy szóba hoztuk-kezdte Steve-Mi csak...-akadt meg. -Muszáj megértened, hogy nem vagyunk egyformák. Csak ennyit szerettünk volna. -Nem akartunk megsérteni.-folytatta gyorsan Steve. -... -Éhes vagy?-kérdezte a hirtelen beállt csendben, mire a mellettem némán figyelő Lahey-re emeltem a tekintetem, mire mindketten elvigyirodtunk. -Pokolian-feleltük egyszerre, mire Steve és Nanc is elmosolyodtak. -Akkor-csapta össze a tenyerét Nanc-együnk.
-Én mondom neked öregem ez a város legjobb hambija-bizonygatta Steve Laheynek az asztalhoz lépve, majd letette Nanc elé az ő kajáját is. -Héj Lahey, nekem is hoztál?-kiáltottam el magam. -Dehogy hoztam-dobta le magát mellém-Mi van csóró vagyok-vonta meg a vállát látva az arckifejezésém. -Az agyamra mész, bunkófarkas-forgattam meg a szemet, grimaszolva kivicsorítva a fogaimat, majd felpattantam és beálltam a sorba. -Nocsak, nocsak.-hallottam meg egy mély, jéghideg hangot mögülem, mire unottan körbefordultam.-Úgy tűnik lépten-nyomon egymásba botlunk. Ez nem lehet a véletlen műve-belebámultam a jégkék szemekbe és hirtelen hatalmas kísértésem támadt, hogy letöröljem azt az undok vigyort a képéről. Uralkodtam magamon és csak szemforgatva visszafordultam, amikor én következtem. -Kérem egy közepeset, krumplival és zöld teával.-adtam le a rendelésem, míg előkotortam a pénztárcámat. -Legalább a nevedet áruld el szépségem-karolta át a vállam oldalról. Az orromat intenzív kölni és cigaretta szag csapta meg. Fizettem. Fürtös beleszagolt a hajamba, mire megpördültem a tengelyem körül, de nem hátráltam, csupán kihívóan néztem a szemébe. -Igazad van-szólalt meg úgy, mintha tényleg mondtam volna valami nagy igazságot-Udvariatlan voltam. Billy Hargrove-nyújtotta a kezét. -Madelyn Rivers-szorítottam meg a kelleténél erősebben a felém nyújtott kezét, mire egy pillanatra összerándult az arca. A kezénél fogva közelebb húztam, bevetve a lehető legcsúnyább nézésem.-Nem, nem dőlök be a bájmosolynak, a szép szavaknak és nem megyek egyéjszakásra veled valami kis félreeső motelban-suttogtam az arcába-Próbálkozz a libáknál. -Libák?-vonta fel a szemöldökét-Inkább tehenek. Úgy mértem fel, hogy te vagy itt a legérdekesebb és garantálom, hogy nemsoká ez a nézet kölcsönös lesz-felelte, düh villant a szemében, mire bájosan elmosolyodtam. -Tégy úgy.-fordultam meg, kifizettem a kajám és elvettem a tálcám-Bár nem sok esélyt látok rá. Én nem vagyok sem kiéhezett sem buta-mértem végig lenézően, majd leültem Nancyékhez.
