Dnf oneshotok|magyarul

'Szilveszter'

♥︎♥︎♥︎
Hezitálva pillantottam a faliórára. A gondolatra, hogy még körülbelül egy óránk volt éjfélig, a hasam mérhetetlen görcsbe rándult.
Hosszan tanulmányoztam legjobb barátom alakját, ki bal kezében egy piros színű műanyag poharat tartott, míg jobb kézfejét végigvezette szőke, szinte arany hajcsomóján. Szeplők százai, talán ezrei díszítették arcát, kiemelve ragyogó zöld íriszeit, melyekben a buli hangulatfénye tükröződött. Természetesen tudtam, hogy zöldek a szemei, még akkor is, ha számomra sötétsárgák voltak.

"George!"-kapcsolta össze pupilláinkat mosolyogva.

Ma délelőtt még azzal viccelődött, hogy meg fog csókolni engem éjfélkor, mint ahogy a legtöbb szerelmes pár csinálja.
Valahol lelkem mélyén vágytam rá, vágytam, hogy megtörténjen, mégis tudtam, hogy ez sem volt több egy rossz viccnél, hiszen Dream-ről beszélünk.
Gondtalanul tudott barátaival flörtölni, számomra mégis többet jelentett ez annál, talán túl komolyan is vettem a dolgot.
Azt gondoltam, hogy talán különleges vagyok számára, talán Ő is többet szeretne.

"Gyere már ide! Alig láttalak egész este."-kiáltotta a kelleténél hangosabban, valószínűleg az alkohol is közrejátszhatott hangnemében.

"Nem vagyok valami partiarc."

Halk mondatomra a magasabb fiú közelebb lépett hozzám, majd átkarolta vállamat, egész testével rámnehezedve. Szinte éreztem, ahogy vékony hajszálai gyengéden a nyakamat cirógatják.

"Hamarosan megyünk, hívok taxit."

Nagyot bólintottam, mire barátom kezei lefelé kezdtek csúszni vállamról, valószínűleg derekam irányába, így kitérve a kellemetlen pozícióból léptem oldalra, innivaló keresésére indulva.

Megragadtam az alumínium kólás doboz nyitófedelét, felfele kezdtem húzni, mire szürcsögő hang kíséretében kinyílt az ital, szénsavak ezreit hozva a felszínre.
Egy nagyobb korty után realizáltam, hogy valami erősebbre lenne szükségem, de terveim közt se volt, hogy berúgjak, ugyanis olyan helyen tartózkodtam akkor, hol soha nem voltam ezelőtt, illetve Dream előtt sem szerettem volna leégetni magam.

Húsz perc telhetett el, mikor Clay mosolyogva lépegetett felém, majd fülemhez fordulva belemondta-"Oké, ennyi szociális interakció elég mára, mehetünk haza."

Elkuncogva ütögettem meg a kanapét mellettem.

"A taxi mindjárt jön. Hozzátok megyünk?"-fordultam felé, Dream viszont egymást piszkáló ujjait szemlélte.

"Persze. Több mint két hétig Floridában leszel, nem gondolhatod komolyan, hogy hotelszobát veszel ki."

Fogaimat kivirítva mosolyodtam el nyers szavaira, melyek mégis törődést érzékeltettek.
Szemhéjai lassan lecsukódtak, hosszú szempillái elzárták látásának forrását, ahogy gyengén vállamra hajtotta fejét, kiengedve eddig bent tartott levegőjét.

"Csak biztosra megyek. Biztos nem baj, ha nem leszünk itt a buliba, mikor lejár a visszaszámláló?"

Nagyot bólintott, jobban belefúródva nyakhajlatomba.

"Nem érdekel. Annyi számít, hogy melletted legyek amikor megtörténik, semennyire se foglalkoztat a tény, hogy hol töltjük az éjfélt"

Gyors puszit nyomtam feje búbjára, hiszen elég részeg volt ahhoz, hogy ne emlékezzen rá később, sőt, talán fel se fogta mi történt.

Szaglószervem frissítő, idiótán mentolos samponjával telt meg, olyan volt, akár egy friss mező, vagy mint a mentás fagylalt, amit nyáron ettem.

"Mostmár a hajamat is szaglászod?"

Belenevettem hajkoronájába.

"Csak próbálok aranyos lenni. Azt szeretnéd, hogy a kínos George visszatérjen?"

Hevesen megrázta a fejét.

"Nem, kedvelem ezt a George-ot."-mosolyodott el Ő is, ám egyből felpattant ültéből, ugyanis a taxi jelezte, hogy itt van.

Betoltam az autó hátsó ülésére, mire visszaértünk Dream házához szinte teljesen kijózanodott, a srác önmaga kezdett visszatérni.
Betoppantunk a fehér ajtón, majd szemgolyóink mintha ugyanúgy lettek volna beütemezve: egyszerre kaptuk íriszeinket a faliórára, mely jelezte, hogy alig két perc van az év végéig.

Egyszerre számoltuk vissza a maradék másodperceket, mintha vártuk volna a világ végét, vagy mintha valami nagyon durva dolog történne, ha lejár.

"Három.."-jutott el agyamhoz Clay kiabálása, mely egyre hangosabbá vált az idő múltával.

"Kettő.."

Ugyanabban a pillanatban néztünk legjobb barátommal egymásra, íriszei megteltek valamivel, amit megnevezni se tudtam volna. Ijesztő volt. Ijesztő, de mégis otthon érzetet adott.

"Egy!!"

Szinte eufórikus érzés töltötte be szívemet, a -mostmár- tavalyi év történései leperegtek szemem előtt. Több millió feliratkozó, rajongók, fanartok, új barátok. Mintha a legszebb drágakövet találtam volna meg egy sötét, mély barlangban.
De hogy telt el így ez az év?

Minden bátorságomat, magabiztosságomat összeszedtem, lábujjhegyre emelkedtem, majd egy cuppanós arccsókot nyomtam Clay szeplős arcára.
Ő válaszként ölelésbe húzott, halkan odasúgva nekem:

"Boldog Új Évet, George."

Megszakítva az idilli pillanatot húzódtam el éppen csak annyira, hogy nagy kézfejei még csípőmön pihenjenek.

Fogaskerekek sokasága próbálta megfejteni következő tettem.
Megmozduljak? Fussak el és bújjak olyan helyre, ahol soha nem talál meg? Mondjam azt neki, hogy elmegyek aludni, fáradt vagyok?
Semmit nem csináltam. A semminél is kevesebbet. Álltam vele szembe, összeérintett cipőorral arra gondolva, vajon Ő mire gondolhat.

Ajka lassan enyémhez kapcsolódott, belemosolyodtam a csókba. Alkohol íze volt, az a jó fajta alkohol, ami kellemesen csípett.

"Boldog Új Évet, Dream."

♥︎♥︎♥︎