♥︎♥︎♥︎
Bambán meredtem a vízre, míg gondolatok ezrei szaladtak végig agyamon. Emlékképek George mosolyáról, a késő esti titkos beszélgetéseinkről, pirult arcáról.
Már késő volt, elment. Ha ott lehettem volna. Ha megmenthettem volna.A folyó gyötrő hullámai szaladtak végig a vízen, meg-meg ütve a nagy sziklákat. Beledobtam egy apró botot, mely szinte pillanatok alatt úszott el. Gyorsabban a kelleténél.
———
Egész házon átrohantam csörgő telefonomért, mely az asztalomon pihent. Órákig vártam George-ra, hogy végre elkezdhessük a stream-et, ám nagy valószínűséggel bealudhatott, hiszen ha úgy vesszük, körülbelül hét óra időeltérés van köztünk.
Egy britt telefonszám villogott kijelzőmön. Ismeretlen. Hezitálva vettem fel, várva valami telefonbetyárokra, esetleg valami új termék reklámozására."Clay-jel beszélek?"-szólt bele halkan egy remegő hang, kin érződött, hogy alig bírja visszatartani sírhatnékát.
"Igen, Én vagyok."-haraptam meg alsó ajkam.
A bizonytalanság egyre növekedni kezdett bennem.
"Mrs Davidson vagyok. Sajnálom, hogy ilyen úton kell megtudnod, de.. Tudtál George állapotáról, igaz?"
Nem. Nem. Nem. Nem.
"Igen, tudtam."
Őrjítő csend telepedett a hívásra, majd a nő nagyot sóhajtva folytatta.
"Ma reggel sajnos elvesztette a harcot. Gondoltam neked kéne lenned az első személynek, aki tudja."
Nem. Nem. Nem.
"Köszönöm, hogy elmondta. Őszinte részvétem."-csuklott össze hangom, de tartanom kellett magam George Édesanyja érdekében.
"Ó, Dream. Nekem kéne őszinte részvétemet kívánnom. Tudom, hogy sokat kérek, de-"
"Ott leszek. Semmiért sem hagynám ki."
Igazat megvallva már volt jegyem Londonba, a holnapi napra szólva. Ekkor találkoztunk volna, minden tervünk füstbe ment. Az első találkozásunk egy temetésen lesz, az Ő temetésén.
"Köszönöm. Szívesen maradhatsz nálunk, ne bajlódj hotellel. Mindenki, ki közel állt hozzá, nagy szívvel van fogadva itt. Tudom, hogy Ő is ezt akarta volna."
"Én köszönöm."
"Vigyázz magadra, Dream."
Ahogy letettem a telefont, szinte egyből éreztem, ahogy a torkomat maró érzés lepi el, nem sokkal később pedig savanyú könnycseppek folynak le arcomon, le nyakam hajlatába.
Nem akartam elhinni, mintha az egész csak egy rossz álom, egy rosszul megrendezett film lett volna.
"Dream?"-rohant oda hozzám Anya, aggódással íriszeiben.
Látott már engem összetörtnek, de ennyire nem.
Órákig sírtam ölében, nem beletörődve a dologba, hogy a legjobb barátom, a társam, a szeretőm meghalt."Minden rendben lesz Kincsem, higgy nekem."
Hiába, Anya is tudta, hogy semmi nem lesz a régi.
———
Mikor volt ez az egész? Mennyi időt töltöttem Londonban, mielőtt hazautaztam Amerikába?
Londonban a folyó partján arra gondolva, hogy esetleg bemegyek a fagyos vízbe, talán végre láthatnám George-ot.———
A repülőutat eredetileg nagyon izgalmasnak terveztem, úgy gondoltam, ha egyszer eljutok Angliába, Én leszek a világ legboldogabb embere.
Most mégis itt ültem egy idegen mellett, ki egész úton engem bámult.
Nem érdekelt, ha esetleg meglátnak, ha esetleg felismernek.
Semmi sem érdekelt azóta, hogy a szeretőm már nem volt mellettem.
ESTÁS LEYENDO
Dnf oneshotok|magyarul
FanficHosszabb, egy részes DreamNotFound történetek sokasága, ugyanis rengeteg könyvötlet kavarog fejemben, melyek alapjáraton túl rövidek lennének, hogy saját könyvet érdemeljenek^^