Dnf oneshotok|magyarul

'Novellák'

mostanában írogattam kis dnf novellákat, nem hosszúak, de az enyémek ^^

Anyós ülés

Az anyósülésen ülök, mégis fura az egész, mert a rossz oldalán vagyunk az útnak.

Vagyis.. csak nekem fura.

Az ablakon kinézve is csak pálmafák vesznek körül, ellentétbe londoni kilátásommal: ami egyszerre volt esős és zord.

Legjobb barátom a vezetői ülésben ül, és ahogy magyaráz, felém fordítja fejét. Megígérte, hogy megtanít vezetni, vagy legalábbis elmagyarázza, hogy mi hogy működik. Esetleg az alapjait a vezetésnek.

De nem igazán figyelek rá.

Ugyanis amikor zöld íriszei összetalálkoznak barna megfelelőimmel, szinte úgy érzem, mintha az egész világ a feje tetejére borulna. Nem tudnám elmondani, hogy mire emlékeztetnek szemei. Talán egy fényesre csiszolt smaragdra, amit körbevesznek lédús pálmafák levelei.

És hogy válaszoljak neki, amikor még levegőt se tudok venni?

Tetszik, ahogy a nap sugarai behatolnak a szélvédőn és óvatosan végigtapintják lebarnult bőrét. Vagy ahogy szőkésbarna haján végigsimít, szinte arany színbe hozva azt. El se feledkezzünk szeplőiről, amik most még aranyosabbak lepirult arcával.

Hegyes fogai pedig ki-ki kandikálnak dús ajkai alól, ahogy harsányan felnevet -magam sem tudom, miért.
Azt hiszem valami autós viccet mondott, de ebben sem vagyok biztos.

Ahogy még sok mindenben sem.

Igen, realizálom, hogy ismét bámulom- de nem tudom abbahagyni.

Ha ez a látvány, amit kaphatok ebből az ülésből, akkor nem hiszem, hogy el akarom hagyni az anyós ülést.

És ahhoz is hozzá tudnék szokni, hogy a rossz oldalán vagyunk az útnak.

Bocsi, hogy elkalandoztam, folytassuk a vezető leckéket.

<3

Londoni lakásom

Lassan körbenéztem londoni lakásomban. A helyen, amit eddig otthonomnak véltem.

Kisebb foltok borították szőnyegemet, míg a kanapém mögött jellegzetes üvegfalam foglalt helyet. Tekintetem a konyha felé vándorolt. Megpillantottam -a még szülinapom óta ott lógó-, "Boldog születésnapot!" zászlót, aminek leszedését mindig halogattam. Erről eszembe jutottak mosatlan edényeim, amik még mindig a mosdókagylóban pihentek.

A számítógépemet már elpakoltam, és akaratlanul is felidéztem rengeteg emléket, amit az a kis szerkezet hozott. Tudom, nem kéne hálásnak lennem egy tárgynak, de ha nem lenne, most én se költöznék.

Csomagjaim, dobozaim már a folyosón- a bejárati ajtó előtt pihentek. Valahogy nehezen sikerült az összecsomagolás is, mégis tudtam: jó cél érdekében történik az egész.

Útlevelemet bal tenyeremben markolásztam, benne zöld kártyámmal.
Készen álltam menni.

Készen álltam arra, hogy valami teljesen új dolog vegye kezdetét, valami olyan, amire mindig is vágytam. Jó, lehet nem mindig is, de hosszú évek óta, az biztos.

Nem gondoltam, hogy valaha viszontláthatom ezt a helyet ismét, úgyhogy mégegyszer körbenéztem otthonomban. Vagyis volt otthonomban.

És nyilván!

Vissza fogok még jönni Londonba. Meglátogatni Anyát, Apát, akikről biztos tudom, mennyire fognak engem félteni. És ne feledkezzünk meg az idióta brit barátaimról sem.

A brit barátaimról, akik igaz, hogy bolondok, de az enyémek.

Nehéz volt itt hagyni őket.

De valahol egészen mélyen tudtam, hogy az otthonom ott van, ahol Ő is.

Már szemeim előtt volt, ahogy elbúcsúzok szüleimtől: integetve, ezernyi cuccal, kezembe telefonommal.
Hogy aztán majd lenézzek és az fogadjon, hogy írt- pont mielőtt felszállok a gépre.

Azt tartalmazná az üzenet, hogy:

"Alig várom, hogy lássalak, George :)"

Vagy.. valami hasonlót.

Így még egy utolsó pillantást vetettem londoni lakásomra. Ami nyilván nem volt a legtisztább, sem a legmodernebb: de az enyém volt.
Viszont Floridát se tudnám otthonomnak nevezni, csak az illetőt, aki már tárt karokkal vár.

Dream az én otthonom.

<3

33%-ban szeretlek

Dream:

Néha csak ilyen délután három körül kelek fel, de ezzel asszem nincs baj. Legalábbis nekem oké a dolog.

Általában ilyenkor a Twittert görgetem végig, míg szétterülök rendezetlen ágyamon.
Illetve a kedvenc csapatom, az Oklahoma meccsét nézem, amíg válaszolok legjobb barátomnak.

Akibe 33%-ig szerelmes vagyok.
Legalábbis valami hülye teszt alapján.

Oké, szoktam likeolni fanartokat róla, illetve rólam. Ilyenkor általában minden shipper elveszti a józan eszét.

Ami amúgy vicces -de aranyos is-, ahogy kiakadnak valami hülye tweet miatt, vagy az, amikor be nem áll a szájuk arról, hogy a legjobb barátom és én találkozunk..

...egy nap.

———
George:

Általában olyan délután három körül kelek fel, de ezzel nincs bajom.

Legtöbbször ilyenkor streamelni szoktam.
(Vagy nem, attól függ.)

Igazából csak az ágyamon szoktam feküdni, a falat bámulva- ráerőltetve legjobb barátomra, hogy vágja meg az új videómat.

De csak azért, mert nem tud nekem nemet mondani. Úgyis megcsinálja.

Ugyanis 33%-ban szerelmes belém.

Igen sokszor likeol rólunk fanartot, amire szokásosan mindenki elveszti az eszét.

Akkora egy idióta -de aranyos.

Úgy beszél Patches-hez, mint ahogyan hozzám. Aranyosan, talán kissé túl nyálasan is.

Őszintén őrület, hogy találkozok a legjobb barátommal..

..egy nap.

Amúgy, mindenki tudja, hogy 33%-ban szerelmes belém, amivel nincs is baj.

De ha összeraknánk, lehetne 66% is.

<3

legyen csodás napotok :)