Dnf oneshotok|magyarul

'Clay'

♥︎♥︎♥︎

Nagy mosollyal az arcomon integettem nézőimnek, várva, hogy legjobb barátaim csatlakozzanak hozzám. Talán izgatott is voltam, hiszen régen beszéltünk utoljára, közös streamelésről nem is beszélve.

"Ó Georgee~"

Elmosolyodtam amerikai társam köszönésére. A hangja mély volt, mégis gyengéd mint mindig, mikor velem beszél, mikor az agyamat húzza.

"Szia Dream."-tettem hozzá egy még az átlagosnál is erősebb angol akcentus kíséretében-"Miért vagy ilyen halk?"

"Ja, csak nem szoktam ilyen későn streamelni, a szüleim valószínűleg alszanak már."

Válaszára bólintottam annak ellenére is, hogy nem láthatott.

Néha teljesen elfelejtem, hogy Dream egy átlagosnak mondható srác, kinek családja van, ki tudja talán barátnője is.
Nagyot sóhajtottam, majd újra gépelni kezdtem villogó billentyűzetemen.

"Mi? Mi a baj?"-váltott át törődőbbé a szokásosnál.

"Um semmi, csak a.."-íriszeim gyors körbevezettem szobámon"-az egerem azt hiszem elromlott."

Nehézkesen szűrtem ki fogaim közt a hazugságot, hiszen nagyon nem szeretek titkolózni számomra fontos emberek előtt.
Igazából nem sokat tudtam Dream-ről bármennyire legjobb barátoknak tartottuk egymást, magánélet valahogy sosem esett igazán szóba köztünk.
Gondolom azt se tudta, hogy kedvelem. Nem is fogja megtudni.
Valószínűleg nagy távolságra vagyunk egymástól, így alapjáraton nehéz lenne a dolog, nem figyelembe véve a tényt, hogy lenne-e esélyem, vagy nem.

Nyilván nem.

"Oké."

Jobban belegondolva tényleg nem tudtam semmit róla. Nem tudtam volna megmondani, hogy melyik államban, esetleg városban él, illetve azt se, hogy hogy néz ki. Basszus, még a rendes nevéről se volt fogalmam.
Egyedüli dolog, mellyel tisztába voltam az az életkora, illetve, hogy melyik országban lakik: 17, Amerika.
Én 18 voltam, tehát egy év van köztünk.
Talán több dolgot el se árulna magáról, valahogy mindig titokzatoskodott.

Órákig streameltünk. Nem szólt semmi különösről, mint hogy egy szerveren rohangáltunk fel-alá, viccelődve mindenről mi eszünkbe jutott. Tartalmasnak se volt tartalmas, a nézők mégis imádták, talán Dream flörtölései miatt.

Flörtölései miatt, melyek szívemet egy új dimenzióba repítették.

...

Napos, kellemes vasárnap reggel pirkadt Floridára. Körülbelül másfél éve költöztem ide Édesanyám munkalehetőségének köszönhetően. Először rettentően utáltam, még a házból se akartam kilépni, de ahogy elkezdődött az iskola, kezdtem megnyílni az új hely felé, valahogy sehogy se tudnám Londonhoz hasonlítani.

Rövid elkészülésem után már a járdán toltam biciklim, a helyi könyvtárba igyekezvén. Oldalra fordítottam a fejem, majd konstatáltam, hogy a szomszéd srác is most hagyta el házát.
Szőkésbarna hajcsomója emelte ki szeplőit, hozzá passzoló gyanúsan zöld szemekkel. Rámosolyodtam kínosan intve egyet, mire a fiú szemei kipattantak, visszarohant ajtajához. Egy darabig babrált kulcsaival, majd nagy lendülettel lépett be a lakásba, becsapva maga mögött az ajtót.

Én ijesztettem meg Őt? Vagy valami más?

Felpattantam bicajomra, tényleges úticélom megközelítésére, de egyre csak Édesanyám szavai keringtek agyamban.

"Mikor lesz már jogsid?"

Felkuncogtam. Majd ha lesz végre barátom.

Mintha az olyan egyszerű lenne.