Dnf oneshotok|magyarul

'Szuvenír'

♥︎♥︎♥︎

dnf oneshot a most történő snf meetup kapcsán :]

Hűvös volt. Amerikai fiúnk sosem érzett még ilyen fagyot, hiszen csak egy forró kontinensről, államból származott. Társa véleménye se volt más, egymásra pillantva, némán beszélték meg: Angliában tényleg nincs valami jó időjárás.

De mit is kerestek ott?

Sapnap-nek igazából alapból ott volt a helye. Hetekkel, talán hónapokkal ezelőtt megbeszélte legjobb barátjával, George-val, hogy meglátogatja Őt Londonban, ugyanis a britt srác zöld kártyáját nem akarták elfogadni, mely mérhetetlen szomorúsággal töltötte el mindnyájukat.

Már a Karácsonyt is együtt akarták tölteni.

Így kapva az alkalmon igényelt is egy útlevelet, majd megvette az első repülőjáratra jegyét. Vagyis kettő jegyet.

"Tuti jó ötlet ez?"

"Clay az Isten szerelmére, Te akartál velem jönni."

"Akkor még jó ötletnek tűnt."

Társalgásuk be is fuccsolt, ahogy sietve vették át bőröndjüket Anglia egyik legnagyobb, illetve legforgalmasabb repülőterén, ugyanis hoztak magukkal melegebb ruhát, mely most kifejezetten jól jött. Már ha egy saját márkás pulcsit lehet 'meleg ruhának' nevezni.

Ding.

Nick kikapta nadrágzsebéből telefonját, a készülék kék fénye bevirította arcát.

"George az. Azt írta, hogy négy perc és itt van."

Négy perc. Négy kicseszett perc addig, amíg Dream látja álmai fiúját, ki mit sem tud az egészről. Négy perc egy új kezdetig, alig kétszáznegyven másodperc a pillanatig, melyet hosszú évek óta várt.

Mégsem úgy, ahogy elképzelte. Az első találkozásuk közös terveik szerint a floridai repülőtéren történt volna meg egy napsütéses napon, hét darab kamerával kezükben, tetőtől talpig bekenve naptejjel.
A jelenlegi helyzet pont az ellentétje volt. Londonban voltak egy borús, beborult éggel fejük felett, egyetlen kiskamerával, amit nagy nehezen sikerült felcsempészni a repülőre, míg halálra fagytak.

Legalábbis a két amcsi, kik évük nagyobb részét fürdőnadrágban, félmeztelenül töltik a tengerparton.

"Jó, válaszolj neki."

"Írom, hogy 'várunk a bejáratnál'. Oké?"

"Te egy idióta vagy, csak Te várod, mert csak Te vagy Angliában. Emlékszel?"

Imádta lakótársát, de mikor ilyen kellemetlenül ostoba volt, falhoz tudta volna verni. Úgy hatszor-hétszer, fejjel neki a téglának.

Mégsem hibáztatta. Ő maga is nehezen szokott hozzá a helyzethez, hogy több ezer kilométert fog utazni, bele sem véve az alkalmakat, mikor kissé elszólta magát: George mégsem sejtett semmit.
Még üzeneteket is kapott barátjától, hogy nem jön-e streamelni, esetleg játszani valamit, válaszként csak annyit kapott rá, hogy: "bocsi, most elég fáradt vagyok".

"Mehetünk?"

Nem. Igen. Nem.

"Mehetünk."-fújta ki levegőjét, majd megszorítva zöld bőröndjének fogóját indult meg társa után.

Mellkasa egyre jobban kezdett fel-le emelkedni, tüdője levegőtartománya egyszer az egekben szárnyalt, míg kiürült teljesen, újraindítva az egész folyamatot.