Dnf oneshotok|magyarul

'Pirultam bele'

♥︎♥︎♥︎

Walther V: A hársfaágak csendes árnyán-alapján inspirálva ^^

Gyengéden fújtam ki levegőmet, ahogy hátradőltem a kiterített törölközőn. A puha, szinte égetően forró homokba belesüppedtek talpaim, ahogy teljesen elengedtem testem. Ez volt a negyedik napom, jobban fogalmazva estém Floridában, és meg kell vallani, hogy a naplementék lettek a kedvenceim ez idő alatt.

Nem tudom elfelejteni, mikor első este legjobb barátaim nyaggattak, hogy ugorjunk le a vízpartra megnézni a Napot, én pedig ellenkeztem. De nem akárhogy. A jetlagem már a felső határokat súrolta, bármelyik pillanatban el tudtam volna aludni, nem értettem, hogy miért vannak ennyire oda egy olyan dologért, amit minden nap láthatnak.

Hamar rájöttem.

Az óceán süvítő hangja ellenére hallottam Dream nyugodt szuszogását, mely jelezte, hogy minden rendben van.
Otthon, komfort érzetet adott.

"George."

Ajkaim felfelé görbültek.

"Igen, Clay?"

Clay. Tudom, hogy nem szereti igazi nevét, mégis passzol hozzá, könnyen ki tud csúszni az ember száján. Legfőképp az enyémen.

"Clay."-kuncogott fel-"Rég hívtál így."

"Ha akarod többször teszem."

"Oké, nem azt mondom, hogy kedvelem a nevet. Nem értem mi játszódhatott le szüleim fejében névválasztáskor."

Mondatát halk kuncogásom követte, melyre egyből feltápászkodott ülő helyzetbe, majd felvonta egyik szemöldökét.

"Ez nem vicces, George. Neked legalább normális, brit neved van."

"Mi az, hogy brit nevem?"

"Nem vetted még észre, hogy minden második angolnak George a neve?"

"A lányoknak is?"

"Olyan idióta vagy."-mosolyodott el lágyan, íriszeit rávezetve az óceánra.

Mivel nem szólaltam meg több percig, bánatosan fordult felém, sárga szemét belefúrva az én barna megfelelőimbe. Olyan volt az egész, mintha egy Leonardo da Vinci festményt tanulmányoznék, tele részletekkel, kidolgozással. Erős vonásai most kedvesen keretezték arcát, ajka kissé széjjelnyílva jelezte, hogy valamire nagyon koncentrál, esetleg elgondolkozik.

Színvakságomnak köszönhetően nem láthattam teljes pompájában a tájat, de abban biztos voltam, hogy nagyon szép volt, nem is beszélve a mellettem ücsörgő szépségről, kinek nem csak talpa, hanem egész lába lelógott a pokrócról.

"Sajnálom, hogy nem láthatod teljesen."

Mintha valami gondolatolvasó lenne, nem egyszer mondott már olyat, ami passzolt gondolatmenetemhez.

Vagy lehet, hogy élettársi telepátia.

Karl ültette belém ezt az egész élettársas-örökké együtt-egymásnak teremtettek lószart, asszem hasonlóan vélekedik Nick iránt, hiszen nem egyszer mutatta már meg tetoválását, ami ehhez köthető.

Csak azt nem árultam el neki, hogy Sapnap is fog csináltatni hamarosan egy olyat, csakis az ő kedvéért.

"Nem kell sajnálnod, nem mintha tehetnél róla."-álltam meg egy pillanatra-"Nem mintha egyáltalán én tehetnék róla."

"Szeretnéd, hogy izé.. elmondjam, milyen? Mármint a színeket. Nehéz lesz, de megpróbálom leírni."

Nem tudtam mit válaszolni. Soha semmi nem érintett még meg ennyire, alapból a színvakságomat is poénnak vettem, így elég hirtelen ért az egész. Mindig is tudtam, hogy Dream mennyire törődő tud lenni, néha talán jobban is, mint kellene. Visszavehetne belőle egy kicsit.