To The Ends Of The Earth /L.S/ !Fordítás!

8.

> <

2011 Augusztus

Harry néha elég nagy csibész tudott lenni, de legalább tudta magáról. Mások is tudták. Csak abban reménykedett, hogy nem tudják, miért. De egy tudatos szemlélő számára még ez is nyilvánvaló lehetett.

Harry imádta, hogy Louis olyan könnyen tudott beragyogni egy szobát. Csodálta, hogy milyen könnyedén nyerte el az emberek rokonszenvét és vette őket a barátsága szárnyai alá. Ez ugyanaz a báj volt, melynek Harry is áldozatául esett. Ugyanaz a vonzó mosoly. Ugyanaz a vidám nevetés. Ugyanaz a szarkasztikus humor.

Teljesen világos volt számára, hogy miért kell ennyi emberrel osztozkodnia Louis-n, de ez nem azt jelenti, hogy ez tetszett is neki.

Liam születésnapjára bulit rendeztek a lakásukban. Ez volt a tizedik buli, amit Harry és Louis összeköltözése óta rendeztek, ami elég jó teljesítmény volt figyelembe véve, hogy nem régóta laktak ott. De Louis szeretett hencegni.

A fiúk mind ott voltak, beleértve a bandát, néhány lányt, akiket Harry még soha nem látott és a barátaikat. Egy szerény méretű csapat volt, akik az előszobában gyűltek össze. A középpontjában pedig nyilván Louis volt, aki éppen valamivel szívatta Liamet, ami mindenkit nevetésre késztetett. Niall félig hallgatta a mellette álló lány beszédét. Zayn félig aludt a kanapén, egy bizonytalanul beékelődött pohárral a könyökhajlatába.

Harry hozott egy másik tál chipset a konyhából, és a dohányzóasztalra tette, és Liam vállára vetett karral Louisra pillantott. Aztán a lányokra, akik a földön ültek a kanapé mellett és kuncogtak az interakciójuk láttán.

Viszont az egyik lány egyáltalán nem Liamet nézte.

Harry úgy gondolta, ez a megfelelő idő arra, hogy rendet rakjon és utánpótlást kínáljon az embereknek. Sok piájuk maradt. A többi — vagy egy elég nagy része — Harry ereiben folyt. Átdülöngélt a dohányzóasztal másik oldalára, így blokkolva mindenki rálátását Liamre és Louisra, hogy összeszedje a padlóról a poharakat, meg ilyenek. Louis csodálójára rávigyorgott. "Üres a poharad," mondta neki.

Hihetetlenül sértő volt, milyen gyorsan elmozdult a figyelme. Mintha csodálata egyáltalán nem lett volna őszinte Louis iránt, de könnyen átadta bárkinek, akiről úgy gondolta, hogy elcsábíthatja. Őzike szemekkel felnézett Harryre, és nevetett. "Van még egy kevés benne."

"Persze," mondta Harry. "Gyere velem."

Amikor újra Louisra nézett, Louis is őt nézte. Olyan volt, mint egy óramű; Louis alig egy perc múlva mögé lépett a konyhába.

"Mi' csinálsz?"

"Csak gondoskodom a vendégeinkről," válaszolta Harry, újabb mosolyt küldve a társaságában lévő lányra. Nevetett, és oda-vissza nézett Harry és Louis között, mintha nem hinné el mekkora szerencséje van.

Harry felkapta a kólát és megtöltötte a poharat, majd beleöntött egy kis vodkát. Louis mellette állt és egy üres pohárért nyúlt. "Nekem is tölts egy kicsit kérlek," mondta. "Már ha nem bánod."

"Egyáltalán nem," mondta Harry és az ő poharát is tele töltötte.

Louis a lány felé fordult és feléje csúsztatta a poharat. "El tudnád vinni ezt Liam-nek, drágám? Már nagyon várja."

"Persze," mondta és lecsúszott az ablakpárkányról. Visszament a nappaliba.

"Milyen kitűnő házigazda vagy," mondta Louis, miközben a konyhapulthoz sétált.

"Te meg milyen kitűnően szórakoztatod az embereket," válaszolta Harry. "Én csak az én részemet csinálom."

"Egyértelműen," mondta Louis. "Valószínűleg csak egy kis figyelmet szeretnél te is."