To The Ends Of The Earth /L.S/ !Fordítás!

19.

> <

2013 Augusztus

Louis besurrant, csendesen visszatette a kulcsait az asztalra, és lehúzta a cipőjét. Ha józan lett volna, eszébe jutott volna, hogy elmenjen fogat mosni, és még le is zuhanyozzon, mert Harry gyűlölte az alkohol és az izzadság elillanó szagát a szórakozásból, amikor ő maga nem volt részeg.

De Louis nem volt józan. És érezni akarta Harry bőrét az övén. Meg akart bizonyosodni arról, hogy még mindig ott van. Mostanában Louis folyamatosan attól tartott, hogy nincs.

Bemászott az ágyba, még mindig a ruháiban volt. Csak meg akarta érinteni, csak egy pillanatra. Karját Harry dereka köré fonta, fejét a lapockájába fúrta, majd belélegezte az illatát.

"Női parfüm szagod van."

Louis pislogott, szempillái elég közel voltak Harry bőréhez, hogy valószínűleg csiklandozzák. Megköszörülte a torkát. "Valószínűleg egy fan miatt. Vagy lehet El-é, nem tudom," mondta. Még részegen is tudta, hogy nem kellett volna ezt mondania.

Harry kicsúszott az érintésből, és az éjjeli lámpáért nyúlt. Felkapcsolta. "Nem értem, hogy miért van rajtad a parfüme."

Louis felült az ágyon, szemei ​​már forogtak. "Ő is ott volt, Harry. Mindannyian táncoltunk egy kicsit. És voltak ott rajongók, akik képeket akartak rólunk."

"De ő miért volt ott? Arról volt szó, hogy csak te meg a srácok mentek."

"Nem tudom? Ő is jönni akart. A végén nagyjából mindenki jött, rajtad kívül."

Harry egy pillanatig tanulmányozta. "Örülök, hogy mindannyian jól éreztétek magatokat. Kérlek menj el zuhanyozni. Nem tudok aludni, amikor ilyen szagod van," mondta tompa hangon.

Louis felnyögött. "Most legalább tudnál nem nevetségesen viselkedni? Ugyanezt csináltuk tegnap este. És szerintem tegnap előtt is. Úgy néz ki minden nap ugyanarról a kibaszott dologról beszélünk. Nem fáradtál bele még, hogy ugyanarról a kibaszott dologról beszélünk?"

"Zuhanyozz le és akkor nem beszélek róla többet," mondta Harry.

Ha józan lenne, megtette volna. De vállat vont. "Nem akarok."

"Ne legyél fasz, Louis. Csak zuhanyozz le."

Louis kikászálódott az ágyból. "Alszok a kanapén."

"Nem akarom, hogy a kurva kanapén aludj," mondta Harry.

Louis már állt, és a homlokát dörzsölte. Túl sokat ivott, túl sok felest, és a feje zsongott. Nem volt biztos benne, hogy van-e értelme annak, amit Harry mond és Louis túl messzire ment ahhoz, hogy megmondja. De egészen biztos volt benne, hogy nincs értelme.

"Abba kell hagynod a kódban beszélést. Abba kell hagynod olyan dolgokról beszélni, amit elvársz tőlem, hogy megértsek. Mostanában nem. Mostanában nem értek semmit, amit mondasz."

Harry keserű nevetést lehelt, és bólintott. "Legalább őszinte vagy."

"Csak mondd el mi a baj, Harry."

Harry megnyalta az ajkait. Megrázta a fejét, majd a tenyerébe hajtotta. "Én csak— én tényleg nem tudom tovább csinálni ezt. Mármint a tettetést. Nem tudom. Először— először egy jó ötletnek tűnt. Amikor először felajánlották. De most már túl sok. Alig vagyunk együtt mostanában."

"Egyfolytában egymással vagyunk. Most is egymással vagyunk. És te elvesztegeted az időt azzal, hogy mérges vagy rám egy olyan dolog miatt, amit nem tudok megváltoztatni."