To The Ends Of The Earth /L.S/ !Fordítás!

20.

> <

2016 Január

Befejezte a zuhanyozást, és már jóval Harry visszatérése előtt felöltözött. Felhívta az anyját, de észrevette, hogy ott éjfél van, szóval gyorsan letette. Küldött egy SMS-t és megígérte, hogy később újra felhívja.

Miközben ott feküdt, és mérlegelte a lehetőségeit – hogy szembenézzen Harryvel vagy a hó alá temesse magát kint – úgy döntött, felhívja Niallt, mivel tudta, hogy még legalább egy óráig nem tud majd aludni.

Niall mindig is jobban védte Harryt. És ezért Louis hálás volt. Most visszagondolva kissé arrogáns volt tőle, de tény, hogy soha nem bízott meg Harry többi barátjában, hogy vigyázzanak rá a távollétében. Louis szerint az egyetlen erre a feladatra rátermedt ember Niall volt.

Liam semleges maradt a szakításuk közepette is, elhatározta, hogy ő lesz az a ragasztó, ami összetartja őket, Zayn pedig mindenkit szeretett, de természetesen egy kicsit közelebb állt Louishoz. Szóval így logikusnak tűnt, hogy Louis most bármelyikükhöz fordulhatna.

Egyszerűen csak tudta, hogyha valaki tudhatja, hogy mi zajlik most Harry fejében az Niall lehet. És most tartozott Louisnak az útmutatásával amiért belecsábította ebbe a zűrzavarba, nem?

Niall első dolga az volt, hogy beleásított a telefonba. "Hello, haver," mondta álmosan. Louis nem is sajnálta amiért felkeltette őt. "Na mizu?"

"Minden jó. Nagyon jó. Minden nagyszerű itt," mondta Louis és végigsimított a nedves haján. "Én, uh— örülök, hogy a végén eljöttem."

"Ezt jó hallani!" Niall őszintén boldognak hangzott. "Hogy van Harry?"

Louis megsimított egy laza szálat a paplanon, szeme a paisley-mintát követte. "Remekül van. Van egy macskája, tudtad?" mondta Louis, mert talált egy szőrszálat Neon bundájából az ágyneműjén. "És szokott horgászni meg minden. Nagyon jól elvan itt. Bárcsak te is láthatnád."

"Persze, elhiszem. Egyszer mindannyian elmegyünk. Jó lesz majd dalokat írni a hegyekben, nem igaz? Mint a hippik..." nevetett Niall.

"Ez az álom, nem? Rengeteg inspirációt lehet itt találni."

"Te és Haz megpróbálhatnátok," javasolta Niall. "Jó ötlet."

Minden ok nélkül Louis szíve remegett a mellkasában. "Ja," mondta halkan, majd ismét, kicsit hangosabban, "Ja."

Úgy tűnt, Niall sokáig nem válaszol. Mintha csak most értette volna meg Louis lefelé ereszkedő hangját, és azt a tényt, hogy Louis őt hívta. "Szóval, mi újság Lou?" kérdezte.

Louis megdörzsölte a szemhéját. Sóhajtott. "Nem tudom haver. Én csak—" mély levegőt vett. Nem volt értelme ezen fennakadni. Harry bármelyik percben visszajöhetett. Louisnak pedig még azelőtt válaszokra volt szüksége. "Szerintem még mindig szerelmes vagyok belé."

"Aha. Szerintem is az vagy," vágta rá Niall azonnal.

Louis tágra nyílt szemekkel, gyorsan a plafonra pislogott. Természetesen nem ezt a választ várta. "Én nem tudtam. Én nem— nem mintha valaha is megpróbáltam volna megszűnni. Mármint szeretni őt, úgy értem. De azt hittem... hogy csak megtörtént. Nem vártam azt, hogy idejövök és olyan lesz majd, mintha megint kibaszott 2012-be csöppentem volna."

"Nem próbáltad?" kérdezte Niall. "Mert ahogy ti ketten félbehagytátok a dolgokat— Valahogy elkerülhetetlennek tűnt számomra."

Szomorú, de Louist lesokkolta a gondolat. És korábban nem is gondolkodott ezen. "Niall, ha tudtam volna, hogy ott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk, valószínűleg nem jöttem volna. Be akartam bizonyítani, hogy tévedett. Hogy nem félek itt lenni. Csak ennyi volt."