To The Ends Of The Earth /L.S/ !Fordítás!

23.

> <

Végül pirítóst ettek egy-egy gyümölccsel az oldalán, Harry egy banánt, Louis pedig egy barackot. Harry készített neki egy csésze teát, majd lopott belőle néhány kortyot, mert nem akarta a sajátját. "Köszönöm," mondta és visszaadta a csészéjét, egy puszit nyomott az arcára, majd a szája sarkára. Louis vállai köré fonta a karját, és újabb puszit nyomott az állkapcsára. Louis belekortyolt a teájába és kíváncsian nézett rá.

"Próbálsz elcsábítani?"

"Igen." Harry kivette Louis teáscsészéjét a kezéből, letette és összeérintette ajkaikat. Most, hogy ezt már szabadon megtehette, hogy hagyhatta volna abba?

Louis egy kicsit engedett Harrynek, kezét gyengéden a derekára szorította. Még meleg nyelvüket is engedte körbe-körbe táncolni. Aztán elhúzódott, felemelte a teáscsészét és kicsúszott a székéből. "Susan Boyle."

Harry a pultra ejtette a homlokát és felnyögött.

Felöltöztek a téli felszerelésükbe, nagy csizmába és egy annál is nagyobb, bolyhos kabátba. Harry kölcsönadta Louisnak az egyik vastag parka kabátját, mert az jobban megfelelt az időjárásnak. Louis konkrétan úszott benne, amiatt morgott, hogy a térde alá ér a kabát és eltörpül benne.

"Szerintem imádni valóan nézel ki," mondta Harry és könnyedén megpöckölte az orrát.

Louis kinyújtotta a nyelvét, hogy megnyalja az ujját.

Vastag sálat csavartak a nyakuk köré, Harry egy napraforgósárgát, amit az anyja kötött, Louisé pedig egy élénk almapiros volt. Különböző sapkát és kesztyűt vettek fel. Aztán kicsoszogtak a hidegbe.

"Baszki, ez rossz ötlet volt," Louis megborzongott, amikor egy széllökés miatt hó repült az arcába. Harry mellkasába bújt a szél elől.

Harry felnevetett, és átkarolta Louis vállát. "Bármikor visszamehetünk a házba. És tudod...összebújhatunk."

Louis elhúzódott. "Szép próbálkozás. Gyerünk. Essünk túl rajta."

Harry felsóhajtott és ezt az utolsó próbálkozásának tudta be. Susan Boyle, ó igen.

Nem voltak különösebben jártasak a hóember építés művészetében. Mindkettejüknek rég volt már, hogy ilyesmit csináltak. Alig esett a hó Londonban és az időbeosztásuk nem igazán engedte meg, hogy szórakozzanak abban a kis hóban.

Elkezdték a havat összegurigázni, így egy nagy alapot kreálva, amit nagyon stabilra gyúrtak össze. Ugyanezzel a technikával dolgoztak a második rétegen és elkezdtek egy kis rendszer kiépíteni. Louis kisebb hógolyókat formált a kezeivel és az eddigi építmény tetejére pakolta őket, Harry pedig ezután szépen összegyúrta őket. Ha nem ő lenne, Susan szomorú és rendezetlen alakú lenne.

"Bárcsak lenne egy göndör parókám neked, Sus," mondta Harry a befejezetlen hótömegüknek.

Louis felnevetett, de lélegzete elakadt a hideg levegőben."Használjunk szemeteszsákot. A fejére tudjuk kötni. Nyilván nem lesz göndör, de legalább lesz haja. Muszáj, hogy legyen neki."

"Zseni vagy..." mondta Harry vigyorogva és egy random puszit nyomott Louis arcára.

Louis szégyentelenül boldogan mosolygott. "Szerintem most már készen áll a hajára."

Harry bólintott. "Rajta vagyok," mondta. Visszasietett a házba egy fekete szemeteszsákért és ragasztószalagért. Még pluszba megfogott egy piros sálat, ami a ruhásszekrényen hevert és visszasietett. Épp amikor átlépte a küszöböt, meglátta Louis arcán a riadtságot és megdermedt.