To The Ends Of The Earth /L.S/ !Fordítás!

11.

> <

2016 Január

Másnap reggel a konyhában találta Harryt, amint a tűzhely mellett állt, és egy tál gabonapelyhet evett szeletelt banánnal. A haja egy kócos kontyba volt rögzítve. Nagy, bő szabású pólót és fekete leggingset viselt. A pulton egy pár kötőtű, egy tekercs fényes fonal és egy még félkész ruhadarab helyezkedett el.

"Tudsz kötni?"

Louis hangja hallatán Harry majdnem kiugrott a bőréből, és a plafonra ragadt, ami maradt belőle. "Jézusom," sziszegte. Kezét gyorsan emelkedő mellkasára szorította, és tágra nyílt szemekkel nézett Louisra.

"Elfelejtetted, hogy itt vagyok?" kacagott fel Louis.

Harry egy olyan arcot vágott, ami egy másodpercre volt attól, hogy kinyújtsa a nyelvét. Louis pedig pont ezt szerette volna látni. Minél több időt töltöttek együtt, Harry annál inkább úgy tűnt, hogy semmit sem változott, még mindig csak egy gyerek volt egy férfi testében.

"Azt sem hallottam, hogy a folyosón jössz," mondta Harry és letörölte a pólójára öntött tejet.

"Ezt hívják lopakodásnak," válaszolt Louis mosolyogva, csípőjére támasztva a kezét.

Harry megrázta a fejét, de az ajkai felfelé görbültek, akár akarta, akár nem. Szótlanul ellökte magát a pult szélétől, és elővett egy bögrét a szekrényből. Megtöltötte frissen forralt vízzel, és néhányszor belemártogatott egy tea filtert. Odament a hűtőhöz tejért, egy keveset lögybölt bele és kivett egy kanalat a fiókból, hogy felkavarja az egészet.

Körülbelül két percig tartott. Aztán megfordult, és odaadta a bögrét Louisnak. "Szeretnél gabonapelyhet? Tegnap vettem Cocoa Puffs-t. Még mindig szereted, ugye? Van Corn Flakes is."

Louis csak pislogott rá. Harry felvonta mindkét szemöldökét. "Igen. A Cocoa Puffs jól hangzik. Köszönöm..." mondta Louis lassan, és Harryre meredt, mígnem megmozdult és elfordította a tekintetét.

"Nincs mit," mondta Harry.

Kellemes illata van Harrynek, gondolta Louis. Valami rózsás és erdőre emlékeztető egyszerre, ami el is távolodott tőle, mikor megfordult és levett egy tálat Louisnak. Levette a bontatlan gabonapehelydobozt a hűtőszekrény tetejéről, és a tejet átcsúsztatta a pulton. Szépen a tál mellé helyezett egy kanalat.

"Itt is van," mondta egy röpke mosollyal. Visszatért a saját gabonapehelyéhez, bár mostanra már egy kicsit elázott.

"Szóval," mondta Louis miközben megigazította a tálat maga előtt. "Tudsz kötni...?"

"Oh. Egy kicsit, igen. Anya valamennyire megtanított. És mostanában elég sok időm volt gyakorolni, szóval..." Harry a végére elhalkult.

Louis elképzelte Harryt és Annet, ahogy tűk és fonalak fölé görnyednek, és elmosolyodott. Az egyik dolog, ami a legjobban hiányzott neki a Harryvel való kapcsolatából, az Harry anyja. Anne a kezdetektől fogva imádta, úgy bánt vele, mintha ő maga nevelte volna fel. És mindezért a szeretetért cserébe összetörte a fia szívét. Ezt magyarázd meg.

Louis megtöltötte a tálkáját tejjel, és töprengve kavargatta a kanalával.

"Mi a mai napirend?" kérdezte mielőtt elkezdett enni.

"Nem igazán tudom," vallotta be Harry. Ujjával a kontyába bökött, hogy megvakarja a fejbőre közepét. "Bármi amit csinálni akarsz."

Louis a kanalával a hűtőre mutatott. "Láttam a listát a táblán," mondta, visszatéve kanalát a gabonapehelybe. "Segíthetek benne."