To The Ends Of The Earth /L.S/ !Fordítás!

14.

> <

"Szerintem a macskád a megszállottammá vált," mondta Louis, miközben Neon a tenyeréhez nyomta a fejét, puha bundája, olyan mint egy toll a bőre alatt. Engedelmeskedett neki és gyengéden megsimogatta a fülei között. Harry-re pillantott és nem tudta megmondani, hogy a gyengéd tekintete az iránta vagy Neon iránti szeretetét tükrözte.

Nyilván a macska irántit.

"Csak flörtöl," mondta Harry. "Vigyázz, nehogy elvarázsoljon."

Louis felnevetett. "Túl késő," mondta. "Már elvarázsolt." turbékolta Neonnak.

Harry gödröcskéit felfedve elmosolyodott. Az ételt az asztalra tette. Louis még mindig el volt ájulva Harry reggeli burritóitól és az ebédre készített sonkás-sajtos pirítóstól. Most pedig vacsorára steaket fognak enni, amit Harry könnyedén és leleményesen pirított, miközben egy pohár bort szürcsölgetett és hozzá krumplit és brokkolit sütött.

Az egész teríték úgy nézett ki, mint valami, amit Nigella Lawson gyorsan összecsapott, majd mindenki rajongott érte. És Harry mégis sajnálatos módon beszélt az egészről. "Ma nem tudtam kimenni horgászni, de holnap megpróbálok," mondta. "Ezt meg kell csinálnom."

Louis nem tudta, hogy mit kéne mondania. És elfelejtett kitalálni valamit. Mert akkor, abban a pillanatban Harry lehajolt a hűtő előtt, az üvegcsörömpölés azt jelentette, hogy éppen sörösüvegeket szedett ki és csak egy pillanatra, egy másodperc legkisebb töredékéig engedte magának, hogy szemeit a fenekén és a combjain legeltesse, amiken hihetetlenül feszült a fekete farmerja.

A gyomrában egyből forróság telepedett meg, halványan visszaemlékezett arra a délutánra, amikor Harry ebéd után frissen lezuhanyozott, meztelen testtel lépett ki a fürdőszobából, kivéve persze a haját körülölelő törölközőt.

Nem látta Louis-t a folyosó végén állni, mert tekintete a telefonjára irányult. Vagy – Louis agyának egy sötét része szerette volna azt hinni – talán látta Louis-t, és egyszerűen úgy tett, mintha nem látná. Talán ez volt Harry kidolgozott elcsábítási tervének első szakasza.

Vagy Louis egyszerűen nevetséges, és Harry valószínűleg azt hitte, hogy Louis az üvegházban van, ahogy mondta, és öntözi a zöldségeket. Harry határozottan nem próbálta elcsábítani. Harry még mindig nem tudott szemkontaktust tartani vele egy percnél tovább.

Ez a gondolatmenet egyáltalán nem csökkentette a hatékonyságot. Louis farka rekordsebességgel merevedett meg, gyorsabban, mint tizennyolc éves korában, amikor még Harry ténylegesen hozzáért. Döbbenten nézte – és őszintén szólva csodálattal –, amint Harry bement a hálószobájába, azzal a szép, ragyogó bőrrel és szálkás izomzattal.

Louis körülbelül tíz percig állt a fagyasztó előtt, és hagyta, hogy a hideg, zavaros huzat átjárja a bőrét, és megtisztítsa lelki vétségeitől.

Harry felegyenesedett, két sörösüveget tartott a könyökhajlatában, és még kettőt a kezében. Letette őket az asztalra, és leszedte a kupakját Louisnak. "Ne haragudj, megittam az összes bort. Az jobban ment volna a steakhez."

Louis megrázta a fejét miközben mosolyát próbálta elrejteni.

"Mi az?" kérdezte Harry és az ő mosolya egyre kíváncsibb lett.

"Semmi, semmi," húzta az agyát Louis. "Minden tökéletes úgy ahogy van." Hagyta, hogy Neon leugorjon az öléből.

Harry leült az asztal túloldalára, és az ölébe tette a szalvétáját. Megvárta, míg előbb Louis szolgálja ki magát, aztán fogta a kanalat és ő is ugyanezt tette.