Éld túl a holnapot/ Befejezett/

4. fejezet

~Hannah~

Már korán reggel Hannah ide-oda szaladgált és keresgélt valamit és amikor nem járt sikerrel magában szitkozódott. Majd lehuppant az ágyra.
-Oh, hogy ezen a kicseszett ótvar helyen, nincs egy kicseszett konnektor! - kiabálta és ezzel felébresztette Conort is.

A mai élet egyik nagy problémája, ha lemerült készüléket nem tudnak az emberek időben feltölteni.
- Hallod Hannah, neked sose mondták még, hogy ne zavard másokat pihenés közben- és próbált visszaaludni.
- Nem érdekel, ha én fent vagyok, akkor legyél te is. Egyébként aludtál már eleget.
- Hogy te milyen kedves vagy -mondta és végleg feladta így felkelt a földről és elsomfordált a mosdóban.

Amíg Conor távolt volt addig Hannah belekukkantott a táskájában. Némi kaja, 2 darab könyv, egy zseblámpa, és esernyőt talált benne. Ám bármiféle eszköznek, nyoma sem volt.
- Te mit csinálsz? - tért vissza a srác.
- Nem láttál semmit- cipzározta vissza a táskát, majd visszarakta a helyére.
- Áruld el mit kerestél benne?
- Egy telefont. Nálad van?
- Igen. A nadrágzseb mélyén csücsül.
- Ám akkor minek neked. Kölcsönkérhetem?
- Nem, és ha 6 milliószor is kérlelni fogsz akkor is ez lesz a válasz.
- Na jó akkor egy valamit nézzél meg rajta. Hogy hol a picsában, van ez a hely?
- Máris. - és megszegte a szabályát, elővette és bekapcsolta rajta a helymeghatározót. - Na fasza, valami blokkolja a jelet, szóval nem mutat semmit.

- Most csak szívatsz? - és tett egy lépést felé.
- Nem, de gyere és nézd meg közelebbről.
- Uh így nem látom- próbálta kikapni a kezéből.
- Ne már elfogom ejteni, menj már innen, inkább elrakom, hiba volt elővenni.

És ezzel lökött Conoron egy nagyot és a készülék a földön landol, a képernyője ripityára tört, sőt mikor felvette onnan, be sem kapcsolt. Most aztán volt, ám használni nem tudták.
- Irtó szuper, az egyetlen működő telefon is tönkre ment, miattad- förmedte rá. Ám Hannahát nem igazán izgatta Conor kirohanása elővett egy üveg fehér bort a táskájából. Ráadásul Tokajit, amiről azt híresztelik, hogy az egyik legjobb bor fajta a világon.
- Persze, te voltál a balfék, ne kend rám- és meghúzta az üveget- Egyébként kérsz?
-Nem, nem szoktam inni. Nincs is jó íze.
- Vagy csak anyuci nem engedi-mondta ki gúnyosan.
-Semmi köze nincs hozzá, szimplán csak nem bírom az italt.
- Nyápic, sebaj több marad.

Miközben Hannah újra meg újra meghúzta az üveget majd, arra tudatra jutott, hogy elkezdet lazulni. Mivel az alkohol mámorító érzésként csorgott le a nyelő csövén és égette a gyomrát. Így nem telt el sok idő, hogy beüssön neki. Hiszen tegnap óta nem sokat evett, így üres hassal még jobban hatott rá. A szoba elmosódott folttá alakult körülötte. Sőt megvolt rá esküdve, hogy csillagokat is lát. Ami közül felismerte a Göncölszekeret, a Kis medvét és a Skorpiót. Miután végig sorolt még vagy 8 csillagképet magában, egy utolsó hajtással az egész alkoholt eltűntette. Az üres üveget meg a szemközti falhoz vágta. Nem sok hiányzott, hogy egy szilánk telibe találja Conor fejét, bár szerencsére eltudott hajolni előle. A bizonyos agresszió, amit kivált egyes emberekből az alkohol az sosem jó. Ám nem is hagyta szó nélkül Conor

- Nem kell kinyírnod engem. Előbb a telefont, majd az üveget tetted tönkre. Nyugodj már le.
- Álljunk meg egy menetre. Nem vagyok ideges, kis köcsög.
- Mond még ki vagy 5-ször, hát, ha elhiszem- és felbontotta a gabonapehelyt és elkezdte csipegetni.
- Uh kaja. - csillant meg Hannah szemei.

Ha most, azt mondja merni, hogy nem eskü kap egyet- gondolta magába és várt egy percet.
- Nem, a ,,kis akció" miatt. - majd evett tovább és a falatokat lassan rágta meg, hogy ezzel is még jobban húzza az agyát.