Éld túl a holnapot/ Befejezett/

8. fejezet

                                                                                       ~   Hannah~

18 év. Ennyi kellett, hogy ki próbálja, ezt a módszert, sőt ezt sem ő akarta. Ám ha az a puhapöcs azt gondolja jobb nála, hát tévedett.
Azért is megmutatja, hogy ki ott a menő. Bár franc essen bele ebben a helyben, hogy nincs egy kicseszett konnektor itt. Vagy egy tévé. Bár billiárd asztalt is eltudnánk képzelni, pár üvegsör mellett.
Erről eszébe jutott egy emlék:

Hannah jössz velünk?- kérdezte Rebeca.
- Persze, de hova megyünk?
- Biliárdozni, jó buli lesz meglátod.
- Először nem veszünk valami új ruhát magunknak?- kérlelte őket.
- Azt utána is megtudjuk csinálni, de ha menni akarsz, akkor nyugodtan- mondta Hailey.
- Dehogy, tudok várni, menjünk.
-Ezt már szerettem benned!- és megölelte.
- Csak szólok béna vagyok, és ha eltörök valamit, nem vállalok felelőséget érte.
- Hagyd már abba ezt a süket dumát, és kövess, különben fenékbe billentelek- ezt már Maggie jelentette ki.
- Köszönöm, hogy vagytok nekem- és küldött nekik egy nagy mosolyt.
Közbe megérkeztek ,előtte pedig vettek pár sört.
-Ez itt illegális?- tudakolta meg.
- Teljesen, de ne legyél már berezelve ennyire, inkább húzd meg!- és felé nyújtotta.
Én meg mintha senki sem látná, beleittam egy nagyot.
- Na milyen volt?
-Erős, mint ahogy én, de kezdődjön a játék.- és lerakta a sört az asztalra.
- Ez a beszéd csajszi!- ujjongták egyszerre.
- Kezdhetek én?- és kezébe vette Hannah az ütőt.
- Hajrá!- biztatott Katie.
Megütötte a fehér labdát és egyből le is ment 3 labda.
- Azta, nem azt mondtad, hogy szar vagy benne?- kérdezte Hailey.
- A kezdők szerencséje- hízelgett és ismét ütött egyet. Bár most a fehér labda esett bele a lyukba.
- Nem baj, így is nagy vagy- küldött felé egy elismerést Natalie.
Folyattuk és ahogy fogyott az ital egyre jobban nőt a hangulat. 5 menetet toltunk le, amiből 3-at Hanna nyert meg. Na meg persze szinte ő itta meg a legtöbb piát is.
Őt csak Maggei előzte meg. De ő verhetetlen, furcsállotta is, hogy még józan.
- Gratulálok Hannah! -mondták egyszerre.
- Ugyan megtisztelés volt eleve, hogy eljöhettem.
- Ezt magadnak köszönd. - és végig öleltek engem.
Még egy kicsit beszélgetünk utána mindenki ment a maga dolgára. A shoppingolásról meg is feledkeztünk. Ám majd máskor."

Fantasztikus egy nap volt, bárcsak több alkalomba vett volna részt.

Ekkor ugrott be a második:

Anyu lehet egy piercingem? - kérlelte őt.
- Kizárt dolog, sőt verd ki a fejedből. Egyébként is honnan jutott ez eszedben? - tudakolta meg.
- Az egyik barátnőmnek is van és gondoltam kipróbálom.
- Jaj lányom, nem mondták még, hogy ne mások után menj, és hiába fogsz nekem sírni, a válaszom sokadjára is NEM.
- De most miért vagy ilyen? Nem kértem sokat. - mérgesedet be rá egy kicsit.
- Figyelj, személyes véleményem, hogy nem állna jól neked, és igencsak elrontanád a külsődet vele.
- Te élsz az testembe vagy én? - tette fel a kérdést az anyjának.
- Ne kezd el ezt, különben is tulajdonképpen mire jó az?
- Divat, és alapból nem te hordanád, ennyi- nyújtotta ki rá a nyelvét.
- Na meg a picsámat divat, azt, bár tudod mit vegyél magadnak, de én pénzt nem adok rá. Bár megfogod te bánni. Vita lezárva.
- Fhuuu, rendben.
És egy hét múlva ott virított az orromba".

Nem volt igaza anyámnak, sőt tökre megkedvelte a kis karikát. De, hogy milyen cirkuszt kellett elszenvedni-e a-miatt. Kíváncsi volt most mi jót csinálhat.

, -Hanna lyukas óránk van, és azt gondoltunk megyünk venni valami új cuccot. Van kedved velünk jönni?- kérdezte Hailey.
- Igen , ám még mennyire, bár nem sok pénzt hoztam.
-Szard le, majd én kipótlóm ha kell.
- Ez rendes tőled- hálálkodott.
- Na de most menjünk vissza kell érnünk 1-re.
Felültek a villamosra, ami ki vitt őket a plázához.
-Na irány a shopping, csajok- lelkesedett be Katie.
- Let's go!- helyeselte az ötletet Rebeca is.
- Ezzel ki is merült az angol tudásod- szívózott Maggie vele.
- Ne kezdjetek el vitatkozni, hanem élvezzük a napot- szólt közbe Hannah.
- Igazad van, de már eltelt 30,szóval menjünk- sürgetett minket Hailey.
Végül vettem egy pulóvert akciós áron ,utána mekiztünk egy nagyot.
Hamarább végeztünk, így gyalog mentünk vissza a sulihoz.
- Egy slukkot? - kínált meg egy cigivel Maggie.
- Persze- szívott bele egy nagyot, és visszaadta, viszont utána a köhögés roham is rájött.
- Szívj rá még egy levegőt, megmutatom- és szívott bele egy slukkot.
- Megpróbálod? - és azzal a rendülettel ismét Hanna kezébe nyomta.
Az út végül vidáman telt, fújtuk a füstöt és nevettek egymás viccen.
És kereken 1 órára be is értek a mindenki által hívott börtönbe."

Azóta szokott rá a dohányzásra, ami felér egy fajta terápiával, vagy feszültség csökkentéssel. Ugyanakkor nem is bánta meg ezt sem.

Hanna szerinted melyik köröm néz ki jobban? - kérdezte Maggie és mutatott egy pár képet.
- Uh az a élénkpiros, kicsi csillagokkal irtó vagány, vagy a pirosod-rózsaszín, az viszont illene a ruhádhoz.
- És akkor döntsem el én? - húzta fel a szemöldökét.
-Pontosan- bólintott rá. - A második tényleg remekül néz ki. Köszönöm. - ölelt át.
-Ugyan erre valók a barátnők- és tárta szélesre Hanna a karját.
Másnap már rengeteg embernek újságolta, hogy neki milyen jó körme lett. Egy kicsit csalódott volt, mert várta, hogy őt is megemlítse, de boldog is volt, mivel segíthetett neki."

A csajok és a köröm lakkjuk, fhuu Hannah személy szerint gyűlöli, bár, ha lenne is akkor fekete, mert azt a színt jobban csípi bármelyiknek is.
- Egyébként gondolkoztál azon, hogy hogyan jutunk ki? - szólalt meg.
-Mit, mit mondtál? - kuncogott Conor egy nagyot.
-Semmi különöst- ekkor döbbente rá valamire- Na basszus.
- Vesztettél, és én nyertem, nyertem, nyertem hurrá, a nagy alkoholista nem bírja befogni a száját. Egy karton sör lesz.- éljenzett örömében Conor.
-Kussoljál már, vagy kiszúrom a szemed ezzel a tollal- ijesztett rá.
-Azt meg honnan szerezted?- tudakolta meg.
- Itt találtam az ágynál, csak kértem és jött, mint nálad az alma.
- Ami egyébként finom volt- nyalta meg a szája szélét.
- Fhuuu egyszer kifoglak nyírni.
- Igazából te nem hallottál valamit a kinti beszélgetésből?- váltott témát.
- Zenét hallgattam, és utána végleg kopra lemerült ez a vacak és földhöz vágtam.
- Ezt most miért?
- Így most már kvittek vagyunk, most már senkinek sincs telefonja, remélem örülsz.
- Nem kellett volna, egyébként is már nem haragudtam rád.
-Ezt mondhattad volna hamarább is bakker.
Fhuuu gyűjtögetted a pontjaidat, hogy miért nyírjalak ki igazán.
- Tartogasd magadnak a hülye listádat. Szóval nem hallottál semmit, érdekes. – majd kiment a mosdóra.
Miután visszajött, feltette Hannah neki a kérdését

- Na és pontosan miről szólt a beszélgetés fafaj?
- Okkal vagyunk itt, pontosabban azért, mert egy férfinak sose volt gyermeke és minket akar pótolni velük.
- Ne már, ez aljasság. Biztos ez?
-100%, kihangosítva beszélt egy nővel és kristálytisztán hallottam mindent.
- A mocskos kis mindenségit neki, ami sok az sok. Van valami terved, hogyan jussunk ki? Úgy beütnék neki.
- Ugyanígy vagyok vele én is. De sajnos nincs.
- Ne szívás már, ezt nem hiszem el- hüledezett.
- Te mondod, aki pár napja még totál nem érdekelte az egész, most meg létszi találj ki egy tervet, csak hogy a kis popsid végre pihi-puhi ágyba lehessen. - kapta fel az állóvizet Conor.
- Ha kijutunk innen megkapod a kicseszett karton sörödet. - ajánlotta fel neki Hannah.
- Ezt már szerettem, és természetesen én is így gondoltam. Tartsunk össze és ne szekáljuk egymást.
- Rendben pancser - és erre nem gondolt volna soha, oda léptett Conorhoz és megölelte
- Ez most miért kaptam? - kérdezte.
- Egyszer majd rájössz- és kuncogott magában.
- Akkor jóban vagyunk?
- Úgy tűnik. De most aludjunk egy jót. Jóéjszakát.
- Jóéjt.
És elnyomta őket az álom.