Éld túl a holnapot/ Befejezett/

42.fejezet

Hihetetlen erős egy srác, nem nyávog és szinte mindent kibír-állapította meg magában.
Folyamatosan északnyugat felé utaztak, az Audi A8 bírta a strapát. Már a 200-at verte alulról, amikor is a távolból hirtelen út lezárást vélt felfedezni. Így elkezdett lassítani, egészen 80-rá és amikor oda ért a lezárt részhez, akkor már csak 50-nem ment. Előtte állandóan betolakodtak az autósok, esélyt sem adva, hogy át spóroljon a másik sávban. Haladjatok már türelmetlenkedett és amikor rá unt arra, akkor hirtelen ráhúzta a kormányt az egyik sofőrre, így neki kénytelen volt maga elé engedni őt. Az indexel megköszönte a kedveségét és haladt is tovább. A hátul jövő meg ledudálta utólag. Barom. Egy elég hosszú szakaszt kotortak fel és mire leaszfaltozzák azt, eljön karácsony. Ám addigra ők már messze fognak járni. Egészen Lengyelországig meg sem állnak. Hiszen az lesz az új otthonuk. Itt hagyják a csöves Amerikát. Hiszen veszteni valója már nincs. Több embert elrabolt, és a barátnőjét meggyilkolta, ha elkapják fixen életfogytiglanit kap. Vagy kivégzést. Ám tesz róla, hogy ne találják és Brunoval új élet kezdenek külföldön. A határoknál is ki eszelt egy tervet, készített kamu iratokat a srácnak, ahol hivatalosan már 18. Ha meg nem hiszik el, akkor azt fogja mondani, hogy kis növésű. Hiszen számtalan ember van, aki 40 évesen is apró termetű. Nehogy már abba kössenek bele. Így haladtak sokáig, amikor is a kocsi elkezdett jelezni: kevés az üzemanyag. Akkor talált ki valami irtó eszelős ötletet. Pár perc múlva észrevett egy benzin kutat.

Leparkolt oda és ahelyett, hogy tankolt volna az autóba, elkezdett nézelődni a kamionok felé. Az egyikbe egy sofőr is volt, odament hozzá és megkopogtatta az üveget. Harmadik kopogásra a fickó felfigyelt rá és lehúzta az ablakot.
- Mit akarsz? -morgott egy nagyot.
- Szállj ki. - kiabált rá.
- Mi kellene, ha volna? - incselkedett vele.
- Pénz, de kurva gyorsan - majd elővette a 45-ös kaliberét a zsebéből.
- Kotródj innen te szarházi, nem kapsz te tőlem semmit se.
- Minek neveztél engem? Mond még egyszer? - kérlelte a fickót.
- Hallottad te elsőre is, ne játszd meg magad.
Khalid már a düh közepén járt, a keze továbbra is kinyújtva volt a férfi felé irányította.
- Elszámolok 3-ig. Már egy le is telt.

A pasas továbbra is tágra nyílt szemekkel nézett le rá, közben kiszállt a járműből. Egy pár lépéssel eltávolodtak a kamiontól. Majd rá rontott, mint valami vadállat, ütötték egymást.
- 2. Most még van esélyed menekülni.
Síri csend. Mint valami szerény jószág. Helyes.
- 3. Búcsúzz el az életedtől- azután meghúzta a ravaszt. Esélyt sem adva neki a válasz adására.

Hatalmasat szólt, mivel volt olyan szerencsétlen, hogy elfelejtette rá rakni a hangtompítót. Ugyanakkor cél tévesztett, hiszen a levegőben lőtt. Csessze meg! Ámbár azzal még nem ért véget a küzdelem, mivel az idegen férfi valahogy kiverte a kezéből a fegyvert. Azután izomból bele rúgott, ami méreteket csúszott arrább az aszfalton. Szóval így játszunk. Macska ügyességgel elhajolt a támadója felé és míg guggolt elővette a bicskáját a zokni szárából. Pár percet adott még neki, majd ráunva a játszatásra neki futott és a bicskát a nyaki ütőérbe szúrta. A férfi őrjöngőt a fájdalmában, próbálta volna elszorítani a vérzést, viszont az folyamatosan áramlott belőle kifelé. Kis idő kellett neki, hogy holtan essen össze. Lehet, volna könnyebb is. Ám utólag már nem zavarta. Szerencsére egy kihalt benzinkútnál voltak, ahol egy árva lélek sem dolgozna.
Viszont tovább kell menniük, gyorsan átkutatta a férfi zsebeit, pénzt és az iratait nyúlta le tőle. Möbel Josh Találó név. Mai naptól kezdve ez a neve.
A férfit ott hagyta a földön. Egy újabb emberi élet száradt a lelkén. Ezt nem fogja megúszni olcsón. Ám miután megszerezte minden szükséges iratot odament az autóhoz, kiszállított a kölyköt, betakarta Bruno szemét és a kamion anyós ülésére helyezte.
- Mi volt ez a hang és mi történt a bácsival? - kérdezte tőle higgadt hangon a srác.
- Semmi olyan, amit tudnod kellene. Megígérem gondodat fogom viselni továbbra is. Ugyanakkor menjünk, hosszú még az út hazáig.
Majd beindította a kamiont és elhagyta a helyet.

- Te egy gyilkos vagy, megölted őt. Engedj el!- ütötte belülről a kamion ajtaját Bruno.
- Ez nem igaz fiam, az a bácsi gonosz volt. Öngyilkos lett, mert van ilyen is. Egyébként is ülj már nyugodtan- szólt rá.
- Engedj el, anyát akarom- kiabált továbbra is a kis srác.
- Kussolj már, leszek az apád csak hagyd abba.
- Gonosz bácsi, vigyél haza.
- Nem, bár várj csak hátha találok valami kaját - majd hátra fordulva elkezdett kotorászni a hátsó ülésen, közben nem figyelte az utat. Ezáltal a kamion össze-vissza ment, és mire visszafordult már elkerülhetetlenné vált a helyzet. A jármű átszakította a szalagkorlátot, majd átment a szembe sávban, keresztben elfoglalta az autópályát, ahol egy autó oldalról telibe kapta a kamiont. A másik oldalról pedig ketten is, a harmadik éppen csak megtudod állni. Tömegkarambolt hozott létre. Kis idő múlva sikerült a járműnek teljesen megállnia. Odafordult a sráchoz.
- Jól vagy? - óvatosan elkezdte rázogatni a vállát ám nem reagált rá.
- Kelj már fel- és kitapintotta a pulzusát. Semmi.
Mint ahogy légzése se volt. Meghalt.
- Csesszem meg magamat, ezt igazán nem akartam. -majd óvatosan kiszállt a kamionból és amilyen gyorsan csak tudod elkezdet rohanni.

Nem így tervezte el a napot. Eleve a férfit sem kellett volna megölnie, egyszerűen csak megfenyegetni, majd kifosztani ám eluralkodtak rajta a gyilkos ösztönei. Miután végzet a barátnőjével, azóta nem bírja kordában tartani magát. Vérre szomjazik. És erre most már 3 ember vére száradt a kezein. Amiből 2-t megszeretett és egy új családot tudtak volna alakítani közösen, ám abból már nem lesz semmi. Vége. Innentől kezdve, ha börtönbe kerül akkor fixen életfogytiglanit kap, ezek után meg pláne. Ugyanakkor eszébe jutott valami. Egy embert nem tudott elrabolni, hiszen kómába került. Vajon még mindig a kórházban van vagy már felépült? Ki kell derítenie. Tárcsázta a haverját.
- Hello haver. Hogy is mint? Minden rendben van?
- Hello bátya. Nem igazán mondhatnám, hogy minden tökéletes, ám nem is ezért kereslek. Munkát ajánlok neked.
- Veled mindig szívesen dolgozok- hallatszódott a telefonba az izgalma.
- Egyedül kell véghez vinned. Érdekel vagy sem? - türelmetlenkedett Khalid.
- De még mennyire testvérem. Mond mi lesz az?
- Van egy csaj, Blomingtonba lakik és legutóbb amikor hallottam róla akkor kómában volt. Tud meg hogy még mindig is abban van-e.
- Utána mit tegyek? - kapta be a csalit.
- Intézd el. A játék elkezdődött. - majd kinyomta a telefont.

Miután leadta az utasítást tovább ment. Előtte csak a síkság volt, mögötte pedig a távolba lángolt valami. A kamion. Ezt tényleg nem fogja megúszni száraz bőrrel. Viszont gyalog nem igazán halad valami gyorsan, főleg fájó bordával. Biztos akkor ütötte meg amikor átszakították a szalagkorlátot. Már csak ez hiányzott. Kiállt az autópálya szélére és várt. Kis idő múlva a felhajtóról egy autó kezdett el lassítani, majd megállt mellette.
-Segíthetek? Úristen magával meg mi történt? - hervadt le az arcáról a mosoly a volán mögött ülő nőnek, amikor meglátta őt.
- Utcai verekedést. Hamarosan rendben. És a kérdésére a válasz: nagyon jól jönne.
Majd kinyitotta az autó ajtaját és bekattant a nő mellé.
- Örvendek Naomi vagyok. - nyújtotta Khalid felé a kezét.
- Örvendek, Hernandez. Köszönöm, hogy felvett! - rázta meg a kezét.

Kilométereket haladtak, amikor is ráuntak a csendre és Naomi bekapcsolta a rádiót.
Hírek következnek. Szokatlan dolog történt. Tömegkarambol történt az autópályán, egy kamion keresztbe fordult az autópályán, átszakította a szalag korlátott, majd kis idő múlva több autó is beleütközött. A kamion olajat szállított, így az a becsapódás ereje miatt felrobbant. Jelenleg több tűzoltó is a helyszínen oltja a tüzet. Egyelőre nem tudják megállapítani a sérültek számát, ám folyamatosan érkeznek a mentősök, így több az esélye annak, hogy nem csak egy van. Továbbá a baleset okát sem tudják beazonosítani. Az esti hírekbe jelentkezzünk még!
-Szörnyű, hogy mi történt itt. Remélem senkinek nem esett semmi komolyabb baja.
- Én is ugyanígy vagyok vele- és a nő mit sem sejtette, hogy az egész az ő műve. - Messze laksz még innen?
- Még legalább egy óra, próbálj meg elaludni, felébresztelek, ha majd otthon vagyunk.

Igen az jó lesz édes. Újra lesz menedéke,kitervelni a csapdát néhány embernek. Hannah, Conor egyszer úgy is újraa kezeim között lesztek, ám onnan már nem fogtok könnyedén szabadulni. Kisidő múlva elnyomta az álom