Éld túl a holnapot/ Befejezett/

41. fejezet

Reggel az irodája előtt egy srác várta. Udvariasan köszönt neki.
- Mi járatban vagy itt? Tudok valamiben segíteni? - kérdezte tőle Lia.
- Igen. Itt dolgozik egy bizonyos Grace?
- Nem ide valósi, ám manapság sokat fordul meg itt, hiszen az Indianapolisi és a Nashville-i rendőrség együtt nyomoz egy ügy miatt.
- Igazából csak meg akartam köszöni neki, hogy megmentett. Egyébként George vagyok-nyújtotta a nyomozó felé a kezét.
- Örvendek. Hány éves is vagy és hogy keveredtél ide? - tette föl a kérdéseit a nyomozó.
- 15 éves és a szüleim elhoztak, ám ha találkozik vele akkor átadná neki egy ez a cetlit. - nyomta a kezébe a papírdarabot George. Majd elindult az ajtó irányában, ugyanakkor Lia utána szólt.
- Várj már egy kicsit, kitől kellett téged megmenteni és egyébként mit kereset ott, mikor nem is a hatásköre? - merültek fel benne Liába.
- Engem is elrabolt egy férfi meg egy nő. Hónapokig fogságban tartott minket, utána engem szimplán csak ott hagyott, mint egy rongyot, a másik srácot meg magával vitte. Ugyan akkor ha rám hallgatok, a helyetekbe körbe néznék ott is, hiszen ott valami szörnyűség történt.
- Van kedved autókázni egy kicsit és megmutatni a helyet? - nézett rá Lia annak reményében, hogy bele egyezik. Zsebre rakta a papírlapot, majd kikísérte Jaket a rendőrkapitányságról, ahol a szülei már várták őt.
- Jónapot Lia nyomozó vagyok!
- Jónapot, Arnold személyesen! Minden rendben volt odabent?
-Igen, bár még szükségünk van a fiára, ha nem bánja.
- Vigyázzanak rá, de nagyon- azután megölelte Georgot és elment.
- Kalandra fel!- ujjongót Lia majd kis idő elteltével Alexxel együtt autóba pattantak és elindultak az ismeretlen felé.

Egész úton folyamatosan faggatta Lia Georget, mindenféléről. Legjobban az érdekelt Alexet, hogy hogyan kapta el ő a pasas. Lassan vagy hirtelen? Esetleg a szülei szeme láttára? Ő pedig értelmesen válaszolt minden feltett kérdésre. Már legalább 6 órát utaztak, amikor is a srác jelezte, hogy az út végén jobbra. 10 perc múlva így is tettek. Egy romos 2 szintes épülethez érkeztek. Ez a férfi szereti a magas helyeket. Leparkoltak, majd a kulcsot a kocsiban hagyva elindultak az ajtó iránya fel. Viszonylag könnyedén megadta magát és ezzel szabad utat hagyva nekik. Amit észre vettek rögtön, hogy 4 helyiség van az első szinte, plusz egy lépcső ami felfelé vezet.
- Te hol is voltál bezárva? - érdeklődött Lia.
- A pincében- majd elindult annak az irányában, mi meg követük őt.
Odalent nyirkos és hideg volt. Vacogott a fogunk, és még felsőben is fáztak. Ám rendítetlenül törtek egyre beljebb.
- Már most nem tetszik nekem ez a hely- jelentette ki Lia.
- Még körbe sem néztünk, 5 perc és felmegyünk- ígérte meg Alex.

2 zárka féleség virítót rájuk, amikben volt egy vödör tele ürülékkel. Igazi bűzbombát árasztott a levegőbe, Lia az orrát is befogta úgy járt-kélt egyfolytában. Miután nem találtak ott semmiféle hasznos dolgot, felsétáltak a pár lépcsőfokon és az ajtót bezárták.
- Ez egy börtön. Hogy tudtátok túlélni?
George egy árva szót sem szólt egy darabig, de amikor is beszélt akkor is csak ennyit:
- Én miben tudok segíteni? -kérdezte lelkesen.
- Várj meg minket a kocsiban, hamarosan megyünk mi is-adta ki az utasítást Alex.
És ezzel eloldalgott a kijárat felé.

Ők pedig betértek a hálószobában, ahol egy szőnyeg volt a sarokba hajítva. Rajta egy hatalmas piros folt.
- Ez vér, vegyünk róla mintát.
- Már esélytelen, hiszen megszáradt. Legalább 1 hónapja itt lehet ide dobva, sajnálom- rakta a kezét Lia vállára Alex.
És alig, hogy kiléptek a szobából, motor zúgást hallottak, majd egy kocsi kifarolást.
- Ugye nem? Te képes voltál a kulcsot benne hagyni a gyújtóba? Semmire kellő, most, hogy megyünk haza- ütötte Alex vállát.
- Nyugodj meg, felhívok valakit, hamarosan itt lesznek.
- Ajánlom is, addig is elmegyek mosdóban- majd elhagyta az épületet.
Az erdő belseje felé menve, irtó nagy bűz csapta meg az orrát. Őz nem lehet, mert annak nincs ilyen erős szaga. Sőt semmiféle állaté, akkor...
Neee, ide kell hívni Alexet.
- Alex, gyere ide, sürgősen- kiabálta neki.

Pár perc múlva megjelent ő is.
- Mi a baj?
- Remélem nem csak én érzem ezt a facsaró bűzt. Valami szörnyűség történt itt.
- Hozok ásót- ajánlotta fel Alex.
- Ne hagyj itt, nem kell az, majd kézzel kikaparjuk.

Majd tettek még egy pár lépést, és ahol a legjobban érezték ott neki kezdték az avart eltávolítani. 10 perc munka után, felakarták adni, ám Lia hirtelen valami puhához ért.
- Már nem kell sok, hamarosan- biztatta Alexet.
Utána kellett egy kis idő, hogy felfogják mi van előttünk. Egy hulla, még pedig nem is akármilyen. Egy női holttest. Az élet mindenféle nyoma kihunyva hevert a földben már egy ideje.
- Ezt nem...Én......Ismer.... őt- beszélt dadogva és sírva Lia.
- Honnan? Nyugodj meg és kezdj bele. - és felé nyújtott egy zsebkendőt.
- Grace-nek a húga, egyszer mesélte nekem, hogy a Blahamákon nyaraltak, amikor is megismerkedett egy férfival a húga. Nagy termetű, erős férfit és miután hazamentek a színét sem látta a lány testvérének. Thaliának hívják.
- Vagyis azt mondod, hogy ami a szőnyegen van vér, azaz övé?
Lia csak bólogatott.
- És akkor a pasas az ember rabló? Ezt nem értem: ha szerette őt, miért vette el az életét? Hívok segítséget.
Majd elvonult messzebbre.
- Alex ne hagyj egyedül- és utána ment.

A telefon kicsengett.
- Föld hívja Marsot. Itt vagy? -kérdezte Alex a telefonba.
- Mars. Miben segíthetek?
- Járőröket és egy halottas kocsit szeretnék ide. Egy holttestet találtunk és egy 15 éves lenyúlta a kocsinkat, így azt is vegyék üldözőbe.
A vonal végéről halk kuncogást hallott.
- Mi olyan vicces elvtárs, hagy nevessek már én is?
- Semmi, máris kiküldöm mindenkit, aki bevethető, addig is foglaljátok el magatokat. Viszhall! - és kinyomta.
- Egyszer kinyírom Wilsont.
- Nyugalom. Akkor nem maradt más, mint várni.
És mást nem is tudtak tenni, szimplán leültek egy dücsköre és vártak.

Rendesen kicseszett velük a srác.