Éld túl a holnapot/ Befejezett/

39.fejezet

   

Második nap

A tegnapi mozi igazán remekre sikeredett. Évek óta várt már arra, hogy egyáltalán megnézzen egy filmet. Rendesen hiányzott neki. Így Conorral megkeresték a mozit és befizettek egy horrorfilmre. A jegy ára nagyon olcsó volt és a minősége is az elfogadható kategóriát kapta tőle. Ám hiába érezte magát jól, az agya folyamatosan a barátnői körül forgott. Vajon mi lehet velük? Ha újra találkoznak, akkor vajon felfogják ismerni őt? Vagy örökre marad egy idegen? Ezek a megválaszolatlan kérdések tartották fogságban. Oly annyira, hogy már szétrobbanni készült az agya. Ám folyton visszatartotta a benne dúló feszültséget, mert nem akarta rásózni Conorra. Nem kell mindenkinek tudja az ő baját, gondját. Ha majd teljesen elveszíti a józan eszét emiatt, akkor talán kiadja magából, ugyanakkor addig megpróbálja őket a legsötétebb zugba bezárni. Viszont nem volt az olyan egyszerű. Amióta elveszítette a szüleit egy balesetben és egy őrült idióta száműzte a semmi közepére, azóta nem találja önmagát. Össze-vissza cikázott a gondolatai, éjjelente forgolódott az ágyban, csak mert befészkelte magát valami igazán rossz dolog. Ugyanakkor, hogy pontosan mi, arra még nem jött rá.
- Kimberly te mit keresel itt ilyen korán? Hajnali 4 van még- rázta vissza a jelenbe Conor.
- Nem tudok aludni és gondoltam, hogy eszek valamit. Kóstoltad már ezt a süteményt? Baromira jó. - beszélt teli szájjal.
- Még nem. Ám lehet nem is ehetünk belőle. Főleg kérdezés nélkül.
- Az idős néni befogadót, plusz ételt adott nekünk. Egyébként is tegnap mondta, hogy érezzük magunkat otthon. - és a süteményből már csak fél tárca maradt.
- Meg kóstolóm már én is- ugrott rá a kajára Conor.

Közben beszélgettek a gyermekkorról. Kiderült, hogy Conor az osztály csillaga, ám nagyon sokat kellet ezért küzdenie. Általánosban sokan kigúnyolták, mert elhízott és kövér kocának csúfolták állandóan. Na meg mindig olyan esetlenül járt így volt miben belekötniük az embereknek. Viszont mindvégig erős maradt és kitartott. Saját maga barátja volt sokáig. Azután jött a középsuli és minden megváltozott. Ám ha nem az iskolába történt valami kalamajka, akkor otthon. A szüleik elváltak egy jó pár éve. Azóta csak ketten tartják a frontot a családba.
Ahogy beszélgetek, egyre jobban fogyott a sütemény is.
- Elpakolok majd én, menj próbálj meg aludni. - ajánlotta fel Conor.
- Esélytelen.

Ránézet az órára. Reggel hetet mutatott. Egyszer csak léptek zaját hallották.
- Jó reggelt mindenkinek! - köszönt álmos hangon rájuk Hannah.
- Jó reggelt!
- Hello. Jól aludtál? Láttam, hogy kidőltél este, a tévé pedig ment így kikapcsoltam. - helyezte el a tárcát a polcba.

Kinyitotta Hannah a hűtő. Ami utána történt az már, nem esett jól neki.
- Nem tudjátok hova tűnt el a sütemény innen? - vonta kérdőre őket.

Conorral, mi csak heppegtünk-happagtunk hiszen nem tudtuk, hogy az ő csinálta.
Én meg egy gyáva nyúl vagyok beismerni a hibámat. Ámde Conor kihúzott a csávából. Vagyis valamennyire.
- Én ettem meg, sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Hogy micsoda? Megkérdezni meg majd én fogom. Tudod mennyi idő volt elkészíteni? Mert van egy olyan érzésem, hogy semmit se konyítasz a sütéshez. Most megint csinálhatok újat ahhoz, hogy egyek is egy keveset belőle. - kelt ki magából Hannah.

Kimberly pedig csak csendben lapult, amit ő neki kellett volna kapnia, azt átvállalta Conor. Ki akarta nyitni a száját, hogy közbe szóljon. Ám Conor jelezte, hogy meg ne merje tenni. Abból csak megnagyobb galiba lenne, még a mostani helyzetnél is.

20 perc vitatkozás után Hannah feladta és elvonult a szobájába.
Ezt jól elszúrta. Ennek nem így kellett volna történi-e. Ugyanakkor Conor leült mellé és csendben nézte a falat.
- Van kedved elmenni sétálni egy nagyot? - kérdezte Kimberly tőle, megtörve vele a csendet.
- Menjünk.
***

- Conor ezt miért csináltad? Én vettem elő a hűtőből, sőt te simán mondhattad volna azt is, hogy nem kérsz belőle.
- Azt a legkönnyebb mondani, egyébként is finom volt.
- Ugyanakkor még mindig nem kaptam választ a kérdésemre. Miért? - ütötte a vasat tovább Kimberly.
- Hálás leszel még nekem egyszer. Téma lezárva.
- Megint csak kitérsz a válaszadás elől, ugyanakkor tudod mit: nem érdekel, köszönöm, hogy kiálltál mellettem.

Egymás mellett haladtak, egészen a várig, ahol éppen piac zajlott.
Conor egyből kiszúrta a mézes kalácsot.
- Engesztelésül vegyünk egy párat? - fordult Kimberly felé.
- Nem igazán fog neki örülni, hiszen nem saját kezűleg csinálta. Viszont 5 darab kevés lesz belőle.
-Akkor legyen 10- majd odasétált velük az eladóhoz, gyorsan kifizette és belerakta Kimberly táskájába.

A nap további része zökkenőmentesen telt. Körbe sétálták a fél várost, bele kukkantottak a színházi forgatásba, ami éppen akkor zajlott a főtéren. Mire visszatértek az idős néni otthonába addigra szinte már besötétedet.
- Merre voltatok? - várta őket Hannah az ajtóban.
- A városba sétálgatunk, és hoztunk neked valamit, ám előbb engedj beljebb.
- Tudjátok még mindig haragszok rátok. Igen lehet, hogy Conor mindent magával vitt, ám volt egy érzésem, hogy Kimberly te is benne voltál. Szimplán csak az arcotokra volt írva minden. Így nem fogok sokáig nagyon megbízni bennetek, ám iparkodok- tárta szélesre az ajtót.

Belépve a küszöbön egyből a konyhát célozták meg. Kimberly elővet egy tányért és ráhelyezte az összes mézes kalácsot.
- Fogyaszd bátran, ezt neked vettük. Sajnáljuk a reggeli dolgot. Meg kellett volna kérdeznünk téged, vagy a hölgyet mielőtt hozzányúlunk- kezdett bele a védőbeszédébe Kimberly.
- Ne folytasd, idővel megenyhülök majd.
- Ugyan akkor ti mivel töltöd el az idődet, hogy eddig még nem jöttél el velünk várost nézni? - tért rá a lényegre Conor.
- Ruhát varrók. És ne kezdj bele, hogy minek, mert levágok egy torkost neked. Azt találtam ki készítek egy új ruha szettet az idősbácsinak, mert látszik, hogy elég régen nem cserélte már.
- Oh megmutatod? - lelkesedett be Conor.
- A végén igen, addig nem.
- Ilyen titokzatosak lettünk Hannah -incselkedett vele Conor, bár egyértelműen nem sértésnek szánta.
- Igen.
- Mit csináljunk még ma?
- Nézzünk filmet. Hoztam popcornt.
- Várj nem is vettünk azt- jelentette ki nemes egyszerűséggel Conor.
- Leemeltem a polcról, nem volt nagy dolog.
- Rafinált, ám akkor rakd már be a mikróba őket- utasította Hannah őt.

Míg a popcorn a mikróban pattogott, addig közös erővel kiválasztottak egy igazán remek akció filmet.
- Egyébként fura vagy így piercing nélkül. Miért szedted ki?
- Rájöttem, hogy nem nekem való, így kihajítottam a kukába.
- Így sokkal szebben nézel ki- bókolt neki Conor.
Hannah pedig elpirult.
A film felé közeledtek, ám már csak Kimberly néztek, és ugyanakkor mielőtt még ki nem kapcsolta a tévét még visszafordult feléjük. Hannah, Conor vállán aludt. Betakarta őket egy pléddel majd felvonult az emeletre.