Éld túl a holnapot/ Befejezett/

18.fejezet

                                                                                         ~Hannah~

Uh menő, be lehet ülni a tankba, ez az- ám a lelkesedése hamar elment, mivel nem ő volta ott először. Utána persze azon civakodtunk ki menjen be hamarább.
- Nem mindegy, úgy is mindketten bent leszünk, szóval legyél szépen úriember és engedj előre.
- Nem, te csak második leszel.
- Fhuuuuu, most konkrétan hülyének nézel? Mintha én nem lennék kíváncsi a belsejére.
- Döntsük el kő-papír-ollóval.- ajánlotta fel Conor végül.
- Dedós vagy, nem játszok, szóval dönthetsz: Hagyod, hogy én menj be oda és ezzel neked már a tetőjével nem kell bajlódnod vagy kint maradsz, én pedig belülről bezárom?
- Jól van, menj. Hogy mi még ezen is fent tudunk akadni- csapott a homlokára.
- Tudtam, hogy mivel lehet megvesztegetni téged, jó csávó.
Pár perc kínlódott mire rájött, hogy a másik irányba kell tekerni a szelepet. Majd belépett, Conor meg követte. Teljesen más volt élőben, hiszen meg is érinthették a panelek.
- Ne nyúlj semmihez - intette óvatosságra Conort.
- Igen is asszonyom!- szalutál neki.
- Nőj már fel, mert ez gyerekes, inkább keres valami hasznosat.

Ekkor pillantott meg a váltón egy csikó bábut. Ezt muszáj lesz leszedni-e onnan. Nyúlt volna érte Hanna, ám egyszer csak megszólalt egy riasztó.
- Ez most komoly mondtam, hogy ne piszkálj abszolút semmit.
- Nem én voltam- védekezett.
- Persze, a mai nap után már nehezen hiszem el a dolgokat: még egyszer kérdezem: mi a fenét csináltál már megint?
- Fhuuu haddjuk, az is lehet, hogy te numeráltál meg valamit, csak nem mered bevallani- dorgált meg Conort.

,, Festékpatron betöltve, kilövés 10 másodperc múlva"
-Ne,ne,ne hogy kell ezt kikapcsolni?-kapkodta a fejét ,hátra rájön a megoldásra.
9 másodperc
-Segíts már ne csak álljál egy helyben.
8 másodperc
-Nem ha megvádolni megtudtál, akkor old is meg a problémádat.- és ezzel továbbra is nézete Hannát.
7 másodperc
-Szemét vagy, oké erre én is rájátszottam ,bár ígérem a végén összedolgozunk.
6 másodperc
- Még a nyakamba is hajlamos vagy ülni, hogy leszedjük az 5 bábut?
5 másodperc
- Akár, meddig akarsz még tétlenül bámulni?- és ilyenkor már nem bírta idegekkel.
4 másodperc
-Oké ,keress egy olyan gombot, hogy fegyver leállítása- utasított.
3 másodperc
- Köszi, ez hatalmas segítség, de van itt vagy 50 különböző.- tárta szét a karjait.
2 másodperc.
- Fhuu ezt nem tudni- és idejött és rácsapot a megfelelő gombra.
Visszaszámlálás leállítva, patron Visszé eresztése.
- Köszönöm.
- Semmiség, egyébként ettől semmi bajunk nem lett volna, szimplán csak egy hatalmas festékpaca lenne a falon. Mi még élnénk. Hannácska ,el kellene menni fülészetre.
- Ne hívj így, különben is ha kimegyünk innen ,nem akarok a festékbe mászkálni.
- Látom szabadulni akarsz innen már,kapd fel a csikót és nyomás.
Ezzel felkattintotta tank fedelét.
- Végre valamennyire szabad vagyok.
- Köszönheted nekem, bár látni kellett volna az arcodat mennyire megvoltál rémülve- és nem számítva rá elfordult tőle
- Haha, igazi lőszernél te is befostál volna.- és ezzel vállon bokszolta Conort.
- Én találtam 2-t vagyis kezdek utolérni téged -incselkedett tovább.
- Akkor sem érsz utol, bár már csak 8 hiányzik, hajrá nyomjuk meg a végét.

A levegő egyre jobban kezdet áporodottá válni, ha lenne itt egy ablak, akkor már simán kinyitották volna. Egy helyen nem járt még az pedig a lándzsák szektorra.
- Észrevettem, hogy egyre jár az agyunk.
-Pontosan, na de látod te is azt, amit én? -vonta magára a figyelmet Conor.
És ekkor jötte rá, miről is beszélt. Egy bástya és 2 paraszt ékelődöt be, egy szűk lyukba, de ahhoz be kellene mászni a lándzsák mögé.
- Megyek én most kivételesen, mivel kisebb vagyok, egyszer ez vissza fogod kapni.
És ezzel elkezdte a kúszást, ám pár méter után valami megszúrta a kezét- Auuuu, üvegszilánkok, tök jó. Ugyanakkor törte előre rendületlenül. Majd a legvégén, magához ragadtam a figurákat és ment visszafelé, igyekezve kizárni a fájdalmat.
-Meg vannak, legközelebb nem megyek ilyen helyekre.

- Majd elválik, most jön a neheze: A csapat munka. Gondolom már te is azt akarnád, hogy végre tovább léphessünk, de ez egyedül nem fog menni. Kérlek Hanna, meglátod jó buli lesz, sőt lehet, hogy utána a magasságról is másképp lesz a véleményed.
- Rendben, csináljuk meg, csak azért, mert ilyen szépen kérted.
És ezzel Conor leguggolt Hannah meg a nyakába ült. Elsőre furcsa érzés volt, utána tökre beletudta élni magát. Mintha csak Hannah lenne egy pilóta egy repülőgépen, úgy navigálta Conort jobbra-balra, mintha csak nem lennének falak és közbe haladtak. Először a terem sarkaiból szedte le a sakk bábukat, és utána mentek a közepére. Fél óra alatt meg is voltak, ám még nem akart leszállni így még 4-szer körbe járták a termet. - -Fantasztikus érzés volt, és már nem is rühellem annyira a magasságot. -Köszönöm:)
- Nem hallgattál rám, most már tudod milyen mikor az embert nem veszik komolyan, gyere rakjuk helyére a sakkfigurákat.

- Végül kitalált többet? - tette fel a kérdést Conornak. - Nálam 21 van. Húha, ezt én nyertem.
- Most nincs idő ezen morfondírozni, hogy ki lett a jobb. Egyszerűen csináljuk meg, legyünk túl rajta.
Ezzel a helyiség közepére mentek, majd szép sorba helyére pakoltak mindet. Ekkor szólalt meg a szerkezet:
Köszöntelek benneteket a sakkjátszmán.
Én leszek az ellenfél, ha sikerül megvernetek engem, akkor kiszabadultatok. De ha viszont nem akkor még jó pár napig itt fogtok dekkolni. A döntés a ti kezetekben van.
- Játszok én vele, te meg navigálj- és ezzel beülte a székbe.
-Hajrá- masszírozta meg Hannah vállát, hogy egy kicsit ellazuljon.

Hannah volt a fehér, szóval ezáltal ő kezdte a kört, először a parasztokat rakta hadrendre. Majd a futókat hozta be a csatatérbe. Sakkot adott, sakk hátán, ám a gép mindent kivédett. Már fél óra is eltelt a játékból, egyszerűen nem tudtak túl járni egymás eszén. Forma-formán ütötték ki egymást bábuit, annyi különbséggel, hogy a gépnek már nem voltak futói. Hannah meg a bástyákkal védte őket. Ekkor tett egy merész lépést a gép és kiütötte Hannah egyik bástyáját.
- A francba, na megállj!- és egy paraszttal eltávolította a csikóját.
Jól menetelt, ám a végén kezdett fáradni, mint ahogy Hannah is, bár sorba adta a sakkokat és ezáltal hirtelen a gép nem figyelt. A királynője bánta.
- Azt gondoltam, nehezebb lesz. -ujjongott egy kicsit.
- Arra figyelj inkább-vágta hozzá Conorhoz.
Maradt még egy parasztja, amivel éppen a másik oldalra ért, ezáltal vissza tudta hozni az elvesztett bástyáját.
- Hahaha, úgy érzem közel a vég.
Folytatódott a küzdelem csűrték- csavarták, egészen addig, míg a gépnek már csak egy királya és egy futója maradt.
Innen már könnyű lesz. Párat lépett még, és akkor behúzta a mattot.
- SAKK-MATT- ennyi, egyébként köszönöm a játékot gép, legközelebb ne hívj ki inkább.
- Ügyes voltál! - ölelte át Conort.
-Mi a jutalom? Vagy hol a kulcs? Ez kész át verés.
- Nyugalom, csak lesz valami itt, csak várd ki.
Gratulálok, sose gondoltam volna, hogy valaki elverne, hiszen nem volt még igazán nagy ellenfelem. A jutalom persze nem marad el, hamarosan kinyílik a falon lévő szenzor, abba lesz egy kulcs és egy csokoládé.
További szép napot! Én leléptem.

És a hang elhalt és ahogy ígérte 2 perc múlva magától elkezdet a páncélszekrény forogni.
- Menj csak előre, ez a te érdemed- biztatott Conor.
- Igazából élveztem a mai napot, és bocsi, hogy bunkó voltam veled sokszor.
- Rá se ránt, mindenki más személyiségű, sőt egy kicsit még élveztem is.- mosolygott rá.- Na de irány, mivel éhes vagyok.
- Le venni a csokimról a szemed - mutatott rá.
-Akkor majd én- és rohant az ajándéka felé.
- Azt már nem engedem- és végül ténylegesen is a kezébe tartotta a dolgokat.- Mercy-hümmmm- Persze te is kapsz majd, bár még a másik is itt van a zsebembe.
Elővette a Tibi csokit Hannah és ketté törte.
- Energia bomba, és ezután ne mond, hogy nem kaptál semmit- nevettet egy kicsit, majd beleharapott egy nagyot.
-Hány óra is van?- bár mintha annyira érdekelné az idő ma földet bámulta.
- Fogalmam sincs, de fix, hogy nem reggel. Na, ha végeztél, ideje olajra lépni. Vár a következő kaland minket.
- Meg vagyok, uh hadd nyissam én az ajtót? - kérlelt Hannáhát.
- Na jó megengedem, de ha beletörőd, akkor megverlek.
- Nem fogom. - és a ajtóba illesztette, majd kettőt fordított rajta, és ismét szabadok voltunk, valamennyire".
- Hölgyekké az elsőbbség, és Boldog Karácsonyt!
- Azt persze, tavasz közepén...- ám már nem folytatta tovább, hiszen menni kellett.
Conor meg mint valami liba követte.