21.fejezet

4 1 0
                                    


Eltelt egy jó pár hét, amióta bezárta őket a helység alagsorában. Minden nap a kamera segítségével nyomon követte az útjukat, sőt azt is hogyan próbáltak egy-egy feladatot megcsinálni. Ám most mintha valami hibát kapott volna a számítógép, kikapcsolta majd újra indította az egészet. Természetesen akkor csapta le valami az áramkört. Fantasztikus. Majd azzal a lendülettel át ment felkapcsolni az áramot.

Eltartott egy ideig míg az egész szerver újra kapcsolódott, sőt az áram is visszajöjjön. Ránézet a képernyőre:
- Hol vannak? Nem látom sehol őket- kelt ki magából.
- Talán az időgéppel megszöktek. Mondtam, hogy nem kell az oda. - nyugtatta meg Thália.
- Eleve nem is működött, honnan a fenéből szedtek új drótokat?
- Talán, ha nem alszol el, akkor láthattad volna, ahogy besurrantak az egy egyik szobába és leemelték az asztalról.
- Nem, nem és nem.
- Nyugodj már meg- és megmasszírozta a vállát.
Az ember sokszor jól kigondolja a dolgokat, és bízik abban, hogy nem lehet végre hajtani. Hát ez pont fordítva történt. Két eszes tinédzser, oly szinten túl jártak a Khalid eszén, hogy még jó pár napig fog még rajta töprengeni.
- Legalább a többi meg van!
- Az egyik félig eszméletlen másik bambán ül és alszik, a harmadik meg körbe-körbe járkál. Bár ideje meglátogatni őket.
És ezzel kiszabadult a kis vackából, egyenesen a cellákat vette célba.
És ekkor szirénázást hallottak.
- Gyerünk lépjünk le, siess már.
- És mi lesz a gyermekkel? - kérdezte Thália.
- Arra már nincs időnk, saját bőrünket kell mentenünk.
Ezzel az ajtót sem kímélve kirohantak az éjszakában.

Éld túl a holnapot/ Befejezett/Where stories live. Discover now